Ekkor döntöttek ugyanis a nemzetgyűlésen a történelmi Magyarország területén élő románok képviselői arról, hogy Erdély, a Körösök vidéke, Bánát és Máramaros a Román Királysághoz csatlakozzon. Csaknem négy évvel később, 1922. október 15-én a város ortodox székesegyházában koronázták meg I. Ferdinánd román királyt és feleségét. A város Kolozsvártól 95 km-re délre, a Maros és az Ompoly összefolyásánál emelkedő 230 méter magas fennsíkon fekszik. Nevét újabb várának építtetőjéről, III. Károly magyar király, illetve a históriákban VI. Károly néven német-római császárként is nyilvántartott uralkodó után Károlyfehérvárként is szokás (volt) emlegetni. Apulum, Keist, Karlsburg/Weissenburg, Alba Iulia. Noha az Erdélyi Fejedelemség fővárosa címmel hivatalosan csak 1542 és 1690 között volt felruházva, feljegyezték róla, hogy Erdélyt mint különálló egységet már a magyar államalapítástól kezdve innen kormányozták. Püspökségét Szent István király alapította meg 1009-ben, a város református kollégiumát pedig, melyet 1658-ban a harcok elől Nagyenyedre költöztettek, Bethlen Gábor fejedelem. A 2002. évi népszámlálási adatok szerint a ma municípiumként bejegyzett Fehér megyei székhelynek 66 406 lakosa volt. Ebből 1836 magyar, vagyis az összlakosság 2,76%-a. Kilencvenkét esztendővel korábban ez utóbbi érték még 44,98% volt. Konkrétan 5226 magyar ajkú polgárral a város 11 616 lélekszámú populációjában.

„Szegény, de nagy, méltóságos” — jegyezte fel a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyházról Kazinczy Ferenc 1816-ban. E sorok abban a magyar nyelven írt összeállításban is olvashatóak, amely kertelés nélkül szólítja meg a katolikus templomba betérőket. Maga a létesítmény immáron a világörökség javaslati listáján is szereplő történelmi városközpont egyik kiemelkedő helyén épült újjá, valamikor a XIII. században. A székesegyház szomszédságában áll az erdélyi fejedelmek XV. századi palotája és a püspöki palota. A templom mellékhajóiban találhatjuk nemcsak Nándorfehérvár hős (meg)védőjének, az 1456-ban elhunyt Hunyadi János kormányzónak és fiának, Hunyadi Lászlónak a síremlékét, de a Martinuzzi (Fráter) György (1482—1551) nagyváradi püspök és bíboros, a Bocskai István (1557—1606) fejedelem, valamint a Bethlen Gábor (1580—1629), Erdélyt annak aranykorában vezető református fejedelem emlékét idéző emléktáblát is. Továbbá ez év szeptemberének 29. napján itt áldották meg, és mutatták be a nyilvánosságnak a harminchat évvel ezelőtt elhunyt Márton Áron püspök kőszarkofágját, újratemetésének szertartása keretében. A csíkszentdomokosi származású püspök a XX. század két totalitárius rendszere, a nácizmus és a kommunizmus idején teljesítette maradéktalanul a püspöki jelmondatában vállaltakat: nem utasította el a munkát és a szenvedést. A püspök a bosszút is elfogadhatatlannak tartotta, a sok-sok megaláztatás és támadás ellenére pedig azt vallotta, hogy az egymásba ékelt két népnek békében, egymást tisztelve kell élnie.

Jegyzetünk helyszíni fotói — a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyház motívumai — 2013, illetve 2014 augusztusában készültek. 

A teljes írást a december 14-ei lapszámunkban olvashatják.