home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Guppik, dobozok, szindrómák
Pásztor-Kicsi Gergely
2015.12.21.
LXX. évf. 50. szám
Guppik, dobozok, szindrómák

Az Újvidéki Színház nemrég új előadást mutatott be. A címe Guppi, és az egyik legelismertebb kortárs orosz szerző, Szigarjev drámáján alapszik. Amikor az embernek írnia kell róla, nem szereti az ilyen előadásokat, annál inkább a rosszakat, de legalábbis a közepeseket, azokról sokkal könnyebb érdekeseket mondani. Alább egy érdektelen szöveg következik.

A guppi egy törődést alig igénylő halfajta. Így becézgeti Tamarát (Crnković Gabriella), a darab főszereplőjét a férje, Ljonya (Balázs Áron), egyúttal emlékeztetve őt házaséletük egy korábbi eseményére is, tudniillik Ljonya teafőzőt kapcsolt az akváriumba, és megfőzte felesége guppijait. Szóval egy érző szívű, szerető férjről beszélünk. Az eseményeket az indítja el, hogy Tamara-Guppiba beleszeret egy másik férfi, Pása (Pongó Gábor), aki mellett akár boldog is lehetne a nő.

Az előadás közben Csehov is eszünkbe juthat, hiszen Tamara a három nővérhez hasonlóan képtelen változtatni a sorsán. Bár igazából nem tudjuk, akar-e egyáltalán, a nő rettenetesen erős érzelmi függése a barbár férjétől az előadás egyik legerősebben megrajzolt vonala. Ahhoz pedig, hogy az elnyomásra nem lázadással, hanem teljes önfeladással reagál, egy halott kislánynak is van némi köze.

Van itt egy transzcendens szint is: a játéktér felett angyalkórus (Kőrösi István, Figura Terézia, László Judit, Giricz Attila) foglal helyet, többszólamú, a legtöbbször görög énekükkel sokszor ráerősítenek Tamara lelki vívódásaira. Egy kis netes kutatás alapján kiderül, hogy ezek a Guppi más előadásaiban sokszor akár éneklő szomszédokként is felfoghatóak, itt, Hernyák György rendezésében egyértelműen angyalok. Ami viszont nem egyértelmű, hogy ezek az angyalok igaziak-e vagy Tamara projekciói, ez pedig rendben is van így. És látá a rendező, hogy így jó.

A helyszín egy (kelet-európai) lakás, szegényesen berendezve: egy kanapé — melyre Tamarának Ljonya, a férje tiltása miatt nem szabad ráülnie —, egy poszter valami „énekesnőről”, akinek Tamara elmondása szerint a férje tizenhét szál krizantémot vitt (mert romantikus alkat). Emellett különböző méretű kartondobozok, mindent kartondobozokban tartanak, ez egy kartondoboz tornyokból álló lakás. Ezek egyrészt vizuálisan jelzik a házaspár életének — anyagi és lelki értelemben is — szegényes állapotát, másrészt a doboztornyok mintha a Tótékra utalnának. Elsőre talán egy kissé erőltetettnek hathat ez az asszociáció, de ahogy Örkény drámájában, a feszültséget itt is az kelti, hogy figyeljük: meddig mehet el a kínzó, mi az, amit az áldozat még elbír, el akar viselni.


Fotó: Srđan Doroški

A fentiek alapján a Guppi valamiféle hasfájós darabnak látszhat, pedig nem az. Egyrészt szerelmi történet is, másrészt rengeteget lehet rajta nevetni, főleg Tamara első felvonásbeli ügyetlenkedésein, de később sem tűnik el (teljesen) a komikum a tragikum mellől, csupán az arányok változnak meg.

Mindhárom figura (most az angyalokat ne számoljuk) néhány rettenetesen nagyra duzzasztott jellemvonásból áll. Ljonya figuráját nevezhetnénk akár a Szadistának, Pását a Megmentőnek, Tamarát a Tehetetlen Szenvedőnek (na jó, őt azért mégsem lehet ennyire leegyszerűsíteni). Közben pedig minden figura életteli, mindegyikről megtudjuk, hogy miért épp ilyen, a játszók pedig egy pillanatra sem ripacskodnak, holott az ilyen szélsőséges figurák megformálása közben könnyű ebbe a csapdába esni, ez az előadás ráadásul még komédia is, még ha nem is csak az.

Külön örültem neki, hogy a majdnem minden előadásban (méltán) szereplő Balázs Áron mellett a két másik (fő)szerepet olyanok játszották, akik általában mellékszereplők szoktak lenni. Crnković Gabriella remekül játssza el a hibbant, önsorsrontó, de szeretnivaló Tamarát, felváltva akarja az ember megölelni és felpofozni. Pongó Gábor játéka ugyancsak szép ívet rajzol: az előadás kezdetén szinte nem is értjük, hogy került egyáltalán randevúhelyzetbe ezzel a nővel (idővel megtudjuk ezt is), az előadás végére viszont eljut a (hitelesen megmutatott) hősszerelmesi állapotig. Balázs Áron Ljonyát a karakterhez szükséges energiával játssza, és nagyon jó, hogy nem mindig tudjuk eldönteni, hogy Ljonya mikor manipulál, színészkedik, és mikor egyszerűen csak egy primitív bunkó.

Összességében egy nagyrészt hagyományos színházi eszközökkel dolgozó kamaradráma ez, ama kevés előadások egyike, amelyet sokrétegűsége miatt valóban nyugodt szívvel lehet mindenkinek ajánlani, egy jellem- és helyzetkomikummal megtoldott kemény dráma a Stockholm-szindróma-szerű érzelmi függésről.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..