A szenttamási Gion Nándor Emlékházban immár tizenkettedik alkalommal rendezték meg a Gion Nándor Szépirodalmi Pályázat díjátadó ünnepségét.

Az emlékház bizottsága minden évben február 1-jén, az író születésnapján hirdeti meg a Gion Nándor-novellapályázatot, melyre a megadott határidőig, június 30-áig 71 novella érkezett.

Németh Dezső

Az egybegyűlteket Németh Dezső, a Gion Nándor Kulturális Központ elnöke köszöntötte. Elmondta, a pályázat célja a magyar irodalom és szellemiség gazdagításának ösztönzése, új művek megírásának serkentése, a vajdasági magyar prózairodalom fellendítése, a gioni irodalmi diskurzusok továbbéltetése. A díj magyar nyelven írt pályamű szerzőjének ítélhető oda.

— Tizennégy év múlt el azóta, hogy 2010 augusztusában megnyílt a Gion-emlékház, és jelentős tényként könyvelhetjük el, hogy így tiszteleghetünk az író emléke előtt. Létrejötte az író életének és munkásságának bemutatását szolgálja, az állandó kiállítás egész évben látogatható. A Kárpát-medence teljes területéről folyamatosan érkeznek csoportok, a szervezők irodalmi pályázatokkal igyekeznek gazdagabbá tenni az irodalmi hagyaték éltetését, valamint az elmúlt időszakban novelláskötetek, regények, fordításkötetek és helytörténeti munkák is megjelentek. Az emlékház megnyitásának tizennegyedik évfordulóján az újabb pályázat népszerűsége is bizonyítja a munka eredményességét, ami további tervekre, lehetőségekre buzdít — hangsúlyozta Németh Dezső.

Dr. Horváth Futó Hargita egyetemi tanár a Gion Nándor Műfordítói Pályázatról beszélt, a nemrégiben elhunyt Vickó Árpád műfordító példaértékű munkájáról, aki a Latroknak is játszott tetralógiát ültette át szerb nyelvre, de sajnos nem sikerült befejeznie a munkát. A fordítás és a kánon összekapcsolódik, mert csak a lefordított műveknek van esélyük megjelenni más nemzetek kulturális piacán — foglalta össze a gioni életmű fordításirodalomban való tovább élését.

Hugyik Richárd, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja is köszöntötte a jelenlévőket, majd felszólalásában a lokalitásról, Szenteleky Kornél irodalmi programjáról és a mágikus realizmusról értekezett Gion Nándor prózájával kapcsolatban.

— A vajdasági irodalommal való foglalkozáskor fontos, hogy a térből, abból a „terességből” induljunk ki, ahol élünk, ez pedig a vajdasági tér, a vajdasági táj, Bácska, Bánság és Szerémség. A lokális identitás azért is nagyon fontos, mert ez az, ami a legközelebb van az egyénhez, és tulajdonképpen ez határozza meg a közösséget is, melynek ez a tér adatott, hogy itt éljen. Történelmi múltunk határozza meg az identitásunkat is. Szenteleky Kornél irodalomszervező munkája, melyet az 1920-as, ’30-as években folytatott, ma is jelentős utóélettel rendelkezik, a helyi színek elmélete mentén kell a vajdasági magyar irodalomnak is járnia útját. Gion Nándor prózája is ezen az úton indult el, témáit innen merítette — hallottuk Hugyik Richárdtól, aki a mágikus realizmus jegyeire is kitért, melyek fellelhetőek Gion Nándor írásaiban, különös tekintettel a Virágos katona és a Rózsaméz című regényekre.

A novellapályázatra beérkezett munkákat négytagú zsűri bírálta el, melynek tagjai Antalovics Péter költő, újságíró, Bordás Győző prózaíró, kritikus, szerkesztő, Piszár Ágnes kritikus, a József Attila-kör tiszteletbeli tagja, az Újvidéki Városi Könyvtár munkatársa és Jódal Kálmán prózaíró, esszéíró, műfordító voltak.

A szakmai bizottság összefoglaló értékelését Antalovics Péter ismertette. Példamutatónak nevezte a Gion-emlékház munkáját, és elmondta, örömmel állapították meg, hogy az előző évekhez képest jóval több pályamunka érkezett, ami arról tanúskodik, hogy a pályázat jelentős, és egyre növekvő érdeklődés övezi a vajdasági és a határon túli magyar prózaírók körében. A zsűri változatos színvonalúnak ítélte meg az idei pályamunkák mezőnyét. A szövegek között akadtak kiemelkedően jók, melyek igényes szépírói stílusban, a formai követelményeknek megfelelően, lélektani mélységű jellemábrázolással, érzékeny megszólalási attitűddel íródtak. A beküldött művek megnövekedett száma miatt az idén háromnál több munkát díjaztak. Harmath Csongor Az álmok valóra válnak, Végső István Keresztút a pusztán, valamint Hajdú Kristóf És akkor beleharaptam című novellája harmadik lett. A második díjat Beke Ottó érdemelte ki A föld, padló és a forgószék című szövegével, az első helyezett pedig Vicei Károly Hírlapíró a magasban című kisprózája lett. A zsűri kiemelt dicséretben részesített további négy pályamunkát, Gulyás Gábor Vad veszély, Dózsai Adél Felejtésből öngyilkosság, Riegel Zoltán A Mikulás naplója, valamint Balog Gábor Druget Éva mennybemenetele című novelláját.

A novellapályázat első három helyezettje oklevelet vehetett át, és pénzjutalomban részesült. A legjobb pályamunkákat és a bírálóbizottság által kiadásra javasolt alkotások megjelentetését mint minden évben, az idén is a Forum Könyvkiadó vállalja.

A rendezvényen bemutatkoztak a Szenttamási Irodalmi Önképző tagjai, és leleplezték a Gion Nándor Emlékházat jelölő emléktáblát.

A novellapályázat díjazottjai (a szerző és Paraczky László felvételei)