A bocsári katolikus templom

Bocsár, Törökbecse község legkisebb települése több úton is megközelíthető. A legjobb lehetőség Karlova (Beodra) irányából kínálkozik, vagy a nyári úton Tiszahegyes felől, de próbálkozhatunk Padéról is, ha jók az idegeink és kibírja az autónk. A 12 kilométernyi köves út egykor aszfaltburkolatú volt, de ennek ma már nyoma sincs. A szellemházra hasonlító bocsári vasútállomáson a Szabadka és Nagykikinda között közlekedő sínbuszok áthaladnak - ha egyáltalán indítják őket -, és meg is állnak, ha van leszálló. A 2002. évi népszámláláskor a falunak 1895 lakosa volt. A szerbeken kívül más nemzetiségűek is élnek itt, például mintegy száz magyar polgár.
A település gazdag múltra tekint vissza, első említése 1212-re tehető. A helység nevének keletkezését többféleképp magyarázzák. Egyesek szerint a régi német Burghard névből ered, mások szerint ószláv, és ''pintér” a jelentése. A történelem során Bocsárra több ízben menekültek a törökök elől szerbek, a XIII. században pedig német és magyar telepesek érkeztek. 1921-ben a lakosság 49,5 százaléka német, 20,8 százaléka magyar, 28,9 százaléka szerb volt. A 20. századi migrációs hullám Bocsárt se kímélte meg. Sokan kivándoroltak Amerikába, a német lakosságot a második világháborús megtorlások a Nyugatra sodorták. Mintegy 40-50 német család nem hagyta el a települést, őrájuk mint jó mesteremberekre: cipészmesterekre, szabókra és hentesekre emlékeznek. A Majerok is maradtak, ők a kántorkodás mellett rendben tartották a katolikus templomot. Ezt a feladatot ma Szűcs Ilona a férjével, Istvánnal látja el.
- Amikor a templomban vagyok, úgy érzem, hazaérkeztem - vallja Ilona. Az Isten háza a nagyanyja számára is otthont jelentett. Akkoriban még helyben lakó plébánosuk volt, aki naponta misézett. Ilona visszaemlékszik, hogy a nagyanyja milyen kegyelettel tartotta rendben a templom kriptájában nyugvó Hertelendy család sírhelyeit. A földesúr nemcsak a falusiak, hanem az egész Torontál vármegye életét befolyásolta. Hertelendy József nevéhez sok jó kötődik. A család költségén épült 1842-ben a Szent Katalin szűznek szentelt katolikus templom. A falu plébánosa a Beodrán élő ft. Bőviz László, aki havonta egyszer látogat el a bocsári hívekhez. A misén általában 12-en vannak, ahogyan a többi vasárnapokon is, amikor imaórára jönnek össze. A Szűcs házaspár a templom kulcsának őrzője. Előzetes bejelentkezéssel bármikor megtekinthető a templom, az érdeklődővel akár német nyelven is tudnak beszélgetni.
Ellátogattam a temetőbe is. Az utcai részt drótkerítés szegélyezi, befelé betonút nyúlik, kapuja nincs. A kiszabadított sírkövekről a néhai Hubert, Kincs, Schüszer, Wünsch, Holzinger, Bardo, Majer, Eisele, Hönig, Hipik, Béra, Juhász családok neve olvasható. Kápolna hiányában otthon ravatalozzák fel az elhunytakat. A halottas menet áthalad a falun, és a temető bejáratánál ott várja a pap.
Szűcs Ilona megmutatta a Bajić család egykori kastélyát, ahova annak idején napi rendszerességgel járt. Az ötvenes években ugyanis ott kapott helyet az általános iskola. Báró Bajić rokonságban volt az uralkodó Miloš Obrenović családjával. A falu lakosságának a fele a báróéknál dolgozott. Velük szemben lakott a Beier család. Az ő birtokukon vetettek elsőként gyógynövényt, és ehhez saját szárítójuk is volt. Az egykor 17 szobából álló kastélyukban később a nagybecskereki ideggyógyintézet betegeit kezelték. Az épület jelenleg üres, enyészetnek indult, a környékét elragadta a vadon. Van egy új utcarész is, amely arról tanúskodik, hogy 1997-ben 102 menekült volt a faluban. Valamennyi család a kapott telkeken komfortos házakat épített. A településen minden utca aszfaltburkolatú, több autóbuszjárat van Nagykikindára vagy Törökbecsén keresztül valamennyi nagyobb vajdasági városba. A mostani általános iskola épülete a templom mellett épült még 1902-ben. Csupán egy gondja van: kevés a diák. A szépen felújított pravoszláv templom a fiatal plébános törekvéseit tükrözi, virágos környezete a helybeli hívők szorgalmát. A faluban sok az eladó ház. Bútorral, egy hold földdel akár aprópénzért megvásárolható, érdeklődő azonban ennek ellenére is alig akad. A fiatalok naponta ingáznak a nagykikindai iskolákba, munkába vagy bevásárolni.