Martonosi István, a történet hőse

Ahol halász és vadász van, ott esemény is akad bőven. Így van ez Kisoroszon is. Azt mondják, amit a halász és a vadász mesél, azt bizony nem kell teljes egészében elhinni, hiszen majdnem mindig ,,nagy' sikerélményekről számolnak be. Most az egyszer nem dicsekvésről lesz szó, hanem igaz történetről, amelyet a faluban eléggé szellemesen idézgetnek. Utána is jártam, és Martonosi István vadász házában kötöttem ki.
Egy késő őszi napon kimentünk vadászni a kisoroszi határba. Úgy gondoltuk, előbb nyúlra vadászunk, majd fácánra. Ahogy a kukoricásban hajtottunk, egy tisztásra értünk, amely tele volt vadcirokkal és gazzal. Szétoszlottunk, úgy 50--100 méterre egymástól gyalogoltunk. Megálltam a gazban, amikor észrevettem, hogy jön felénk egy őz. Úgy gondoltam, majd csak kiszalad mellettünk. Amikor körülbelül az én irányomban volt, megváltoztatta az útját, és megindult felém. Ahogy álltam a gazban, mondtam magamban, úgyis elmegy ott mellettünk vagy előttem. Amikor odaért elém, talán meg is moccantam. Megállt, vissza akart szaladni, de a térdem alatt belém ütközött. Elestem, de az őz is elesett! Aztán felkelt, és néhány ugrással már el is tűnt. A nagy csodálkozásomból feleszmélve én is fel akartam kelni, de éreztem, hogy nem megy. Odaszólok a kollégáknak, hogy halljátok már, hozzám gyertek, nem bírok felkelni! Akkor jöttek és felemeltek, de nem tudtam járni. Világos volt a számunkra, hogy nem fogok a saját lábamon hazajutni. Ekkor telefonáltak, hogy jöjjön valami autó, kocsi vagy traktor, hogy hazaszállítsanak. Így értem haza, de akkor már nagyon fájt a lábam. Miután segítséggel kissé rendbe hoztam magam, áthívták a szomszédasszonyunkat, aki ápolónő, hogy nézze meg a lábam. å azonban nem hitt nekem. Sétára invitált, hogy mutassam már meg, hogyan bírok a lábamra állni! Mit tehettem, a fogamat összeszorítva, kibírhatatlan fájások közepette, elkezdtem járkálni. Erre megváltoztatta a véleményét, látta, hogy baj van, hát bevitt a kikindai kórházba. A röntgenkép törést mutatott, úgyhogy azonnal gipszbe is tettek. Így aztán három hónapig volt a bal lábam gipszben. A faluban híre ment a történteknek. Rossznyelvűen kezdték mesélgetni, vagy inkább viccesen mondogatták, hogy a vadászt elütötte az őz! Így történt a nép számára szokatlan baleset.
Továbbra is járok vadászni, miért ne! Igaz, a kollégák ugrattak, volt olyan is, aki azt mondta, hogy úgy jártam, mint a Szűz Mária.