Fotóséta a költészet napjára hangolódva

Fotóséta a költészet napjára hangolódva

Mottó: „…fecseg a felszín, hallgat a mély…” (József Attila: A Dunánál)

Április eleje lévén, fővárosi barangolásunk folytatását ezúttal József Attilára (1905–1937) hangoltuk óceánszemű mátkámmal. Hivatalosan a IX. kerület, vagyis Ferencváros Gát utcájában rajtolva. Ott, ahol nemcsak költőnk szülőháza áll – immár teljesen felújítva és emlékhellyé alakítva, de vele átellenben azon épület is megtalálható, amelyben a 20. századi magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja életének 1907 és 1913 közötti időszakát „törlesztette”.

Annak rendje és módja szerint József Attiláról Budapest több városnegyedében is neveztek el teret és utcát. Többek között Lipótvárosban is. Mi több, a Duna felől „indított” utcavégen egy domborműről is reánk köszön a költő. Ezen érintőpontokon keresztül jutunk el végül a rakodópart alsó kövéig. Egy, teljes formátumú, kezében széles karimájú kalapjával ülő egy bronzalakot köszönteni. Megzavarni egy cseppet azon nyugalmát, melybe vélhetően nemcsak a magasban kavargó felhők, illetve az odalent hömpölygő széles folyam vonulásának figyelése fér bele, de annak a bizonyos dinnyehéjnak az ő elúszása is.

Fényképezték: Martinek Imre és Györffi Réka

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Barangoló rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink