Ha állandóan egy csoport tagjaként működünk, hajlamosabbak lehetünk arra, hogy a gondolatainkat és a véleményünket a többiekéhez igazítsuk. Ez azonban időnként korántsem azonos azzal, amit valójában tennénk. Ha többet vagyunk egyedül, könnyebben megtalálhatjuk a saját „hangunkat”, és tisztábban láthatjuk a saját értékrendünket, vagyis idővel nagyobb önazonosságot szerezhetünk.

Ha találkozunk régen látott barátnőnkkel egy kiadós beszélgetésre, az nem nevezhető egyedüllétnek, sem pedig énidőnek. S a szerelmünkkel eltöltött órák sem azok. A teljesen egyedül töltött időt értjük rajta, amikor nincs előttünk képernyő, nincs a kezünkben a telefonunk, csak mi vagyunk a gondolatainkkal. Erre még a legjobb kapcsolatban, házasságban, közösségben is szüksége van minden egyes embernek. Van, aki számára ez akár ijesztőnek is hathat, ők félnek egyedül maradni a gondolataikkal, nem mernek szembenézni saját magukkal. Pedig éppen az ilyen helyzetek képesek inspirálni bennünket, rávilágítani akár régóta húzódó kérdések megoldására is. Ha csak társaságban érezzük jól magunkat, akkor az már egy intő jel lehet, hogy menekülünk saját magunk elől. Sok nő ezért szenved kapcsolatfüggőségben, retteg ugyanis attól, hogy mi lesz vele egyedül. Ez az egész az önbizalomhiányról szól, és arról, hogy egyedül kevésnek érzik magukat. Szükségük van egy férfira, aki mellett elhihetik, hogy kerek egészek. Pedig ehhez nincs szükség senki másra, mivel minden ember már önmagában is egy tökéletesen kerek egész személyiség.

Illusztráció: Depositphotos.com/IgorVetushko

Az teljesen mindegy, hogy egy padon ücsörögve töltjük-e el az énidőt, élvezve a napsütést, vagy egy pici szobában, ahol zenét hallgatunk, esetleg egy masszázsteremben, miközben dögönyözik a hátunkat. Mindegy. A lényeg a lelassítás, a befelé figyelés, kérdések megfogalmazása, megválaszolása.

Még annak is érdemes egyszer-kétszer elzárkóznia a világ elől, aki egyébként nem szeret egyedül lenni, és élete a társaság. Az extrovertáltaknak is jár az énidő, nem csak az introvertáltaknak — sokat nyerhetünk belőle.

Megismerhetjük saját magunkat

Ha sokat vagyunk társaságban, akkor általában a közös megegyezés dönt mindenről, és nem igazán van időnk arra, hogy a saját érdekeinket érvényesítsük. Ez jól is van így, hiszen nem kell másokra erőltetni az akaratunkat, de az már baj, ha annyira keveset vagyunk egyedül, hogy nem tudjuk, mi mire is vágyunk. Az énidőben egy kicsit tudatosulhat bennünk, hogy mivel szeretjük tölteni a szabadidőnket, mit szeretünk csinálni, hova szeretünk járni — a csordaszellem nélkül.

Rájövünk, ki is hiányzik igazán

Lehet, hogy rengeteg barátunk van, és lehet, hogy mindig van kit felhívnunk, ha valamit szeretnénk csinálni — de amikor egyedül maradunk, és csak befelé fordulunk, akkor képesek vagyunk megállapítani, ki az, aki igazán hiányzik, és akinek a társaságára a legjobban vágynánk. Különbség van aközött, hogy csinálnánk valamit, és ehhez keresünk embert, vagy egyszerűen valakivel szeretnénk találkozni, mert hiányzik a társasága.

Felfedezhetjük a kreativitásunkat

Mindenkiben ott lakozik a kreativitás, csak talán még nem találtuk meg, miben is tudnánk kiélni. Egy kis egyedüllét segít, hogy kipróbálhassuk, mi az, amiben a legjobban kibontakozhatunk. Az alkotás áldás, az ezt nélkülöző élet sokkal sivárabb.

Törődhetünk magunkkal

Nem, az a néhány fánk nem számít törődésnek, amelyet a barátokkal megeszünk — ha egyedül vagyunk, valóban arra tudunk figyelni, hogy mit szeretnénk, és mivel tudunk kedveskedni egy kicsit saját magunknak. Néha igenis kell olyasmit csinálnunk, amit élvezünk, és magunkat is kényeztessük, ne csak mások után menjünk.

Stresszmentesíthetünk

Ha folyton úton vagyunk, és állandóan találkozunk valakivel, könnyen stresszesnek érezhetjük magunkat, hiszen nincs lehetőségünk kipihenni az aznap bennünket ért ingereket. A stresszt és a szorongást szinte mindig külső erők okozzák, személyek vagy más környezeti hatások formájában. Mindenkinek szüksége van egy kis nyugalomra, amikor kifújja magát, és elengedi az aznapi nehézségeket. Az egyedül töltött idő segít rájönni, hogy mi a fontos számunkra, ahelyett, hogy mit kell tennünk másokért, hogy megfelelhessünk nekik.

Másokat jobban fogunk értékelni

Az egyedüllét segíthet abban, hogy a másokkal való kapcsolataink is javuljanak. Ha jobban megértjük saját magunkat, ismerjük a vágyainkat, és tisztában vagyunk az értékrendünkkel, könnyebben választunk olyan barátokat, ismerősöket magunknak, akik segítik, nem pedig hátráltatják a fejlődésünket. Az egyedüllét ráadásul arra is megtanít, hogy jobban értékeljük mások társaságát.

Hogyan is csináljuk?

Váljunk le a világhálóról, kapcsoljuk ki a telefont, számítógépet, tévét. Keljünk fel korábban, menjünk be előbb a munkahelyünkre. Már fél óra „előny” is segíthet abban, hogy egy kicsit befelé fordulhassunk, és nyugodtan gondolkozhassunk, esetleg a naplónkba írjunk, vagy egy olyan problémával foglalkozzunk, amelyen régóta rágódunk. Használjuk ki az ebédidőt! Több kutatás is bizonyította, hogy az ebédidőben végzett testmozgás jelentősen növeli a kreativitást és a produktivitást. Ha együtt élünk valakivel, akkor nem egyszerű megoldani, hogy teljesen egyedül legyünk, de azért nem lehetetlen. Az is fel tudja tölteni az embert, ha beül a kedvenc kávézójába a kedvenc zenéit hallgatni vagy csak elmélkedni…

Akár egy könyv olvasásával, akár valami kreatív tevékenységgel, akár csak csendes elmélkedéssel, de ha tartalmasan töltjük el ezt az időt, az agyunkban olyan területek aktivizálódnak, amelyek hosszú távon előidézik a memóriánk és az érvelési képességünk fejlődését.

Szóval, ha eddig nem nagyon tettük, akkor itt az idő néha egyedül lenni.