A három műanyagsátor együtt nem fért a képbe

Köztudomású, hogy falunk főleg sorházakból, azaz kertes házakból áll, kivéve a központban álló néhány tömbházat. Tehát mindenkinek lehetősége van rá, hogy a háza táján termeljen konyhakerti növényeket. Nem mondhatjuk, hogy gombamód szaporodnak, de már található néhány hely, ahol a kert mélyén kimagasodik a műanyag sátor.
Hol tudják étékesíteni a terményeiket, amikor a legközelebbi nagyváros negyven-egynéhány kilométerre van? Kifizetődik-e oda járni piacozni? Vagy itt a faluban is el lehet adni a korai salátát, uborkát? Ezek és ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben, amikor elindultam beszélgetni Selymesi Róberthez és Erikához. åk az elsők között voltak, akik műanyag sátort állítottak fel a kertjükben.
- Mondhatnánk úgy is, a sors iróniája, hogy visszajöttünk Csernyére lakni. Családi probléma adódott. Moholon laktunk, és én onnan jártam dolgozni Zentára, a kórházba. Nagyon szerettem ott. Kinéztünk egy kis családi ,,fészket”, de mivel közbejött a betegség, úgy döntöttünk, visszajövünk Csernyére - kezdi a beszélgetésünket Erika. - Úgy gondoltuk, hogy a kertészkedésből meg lehet élni, én is feladom az addigi munkahelyemet, és a fóliázásnak szenteljük minden időnket. Hogy honnan eredt az ötlet? A párom szentmihályi, és ott igen elterjedt ez a fajta kertészkedés, Csernyén pedig még nemigen foglalkoztak vele, ezért úgy gondoltuk, megpróbáljuk. Az első sátrat önerőből állítottuk fel, segítség nélkül.
- Az első évben zöldséget vetettünk a kertünkbe, akkor az nagyon jól jövedelmezett, mivel száz dinár volt kilója. Voltak olyan szép termések, amelyeknek darabja elérte az egy kilogrammot - vette át a szót Robi. - A 2003. évben felfigyelt ránk Juhász Attila, aki a konyhakerti növények magvait forgalmazza, és neki köszönhetően donációból kaptunk szabadföldi termesztéshez szükséges segédeszközöket, locsolóberendezést, műtrágyát, eredeti holland magvakat. Ezúton is szeretnénk neki megköszönni a segítséget.
Próbálkoztunk paradicsompalántázással, még Belgrádból is jöttek ellenőrizni a munkánkat. Sajnos, az eladás nem volt akkor sem - és most sincs - biztosítva. A paradicsomot nem tudtuk olyan jól értékesíteni, hiába volt nagyon jó minőségű. Azóta jól átgondoljuk, hogy mit ültetünk, mivel csak olyat érdemes termelni, amit korán tudunk értékesíteni, ami a szabadföldön még nem terem.
A palántatermelés nem olyan egyszerű, mint azt sokan gondolják, nem elég csak fóliasátor alá tenni a növényt. Először is megfelelő komposztot kell előállítani. Ez abból áll, hogy az öreg szalmát belocsolom, majd elásom. Miután a szalma megrothad, kiszedem, többször átszitálom, és csak utána terítem be a sátorba, majd jól beledolgozom a földbe. Ehhez semmiféle gépet nem használok, mivel az többet ártana, mint használna. Vehetnék kész palántaföldet, úgynevezett teleket, de az elég drága, és jobban szeretem ha én állítom elő az alapanyagokat is. Ezek után javítom a földet, attól függően, hogy mit szeretnék beleültetni. A növénybetegségek sem egyformák, de különben is azokat nem kezelni, hanem megelőzni kell, és persze, ami még nagyon fontos, mindig jó minőségű hibrid magvakat kell venni. Már a tél elején is van munka a fóliasátorral, de minden az időjárástól függ. Legtöbbször még a csernyei búcsú előtt megkezdjük a vetést, utána nagyon kell vigyázni, nehogy kifagyjon. Pl. a paradicsommagot külön-külön ültetem el, nem pedig szórom, majd szétültetem a palántát. Nagyon gyorsan kiszárad a föld, ezért naponta többször locsolom. A szétültetéstől számolva két-három hét alatt fejlődik ki szépen a palánta, de csak akkor, ha az időjárás kedvező. Ha hideg van, akkor a műanyag alá ültetek, mégis elfagyhat, ha a kinti hőmérséklet -3 C fok.
Egy évben háromszor ültethetem be sátoromat pl. uborkával, paprikával (3200 palánta), spenóttal. Legérdemesebb nagyban eladni a termést. A kisebb piacra már nemigen járok, persze házhoz jönnek néhányan, akik nem tudnak nemet mondani a korai zöldségféléknek. Termelni csak nagyban és egyfajtát érdemes. Nekünk már vannak fölvásárlóink, akik minden évben megveszik a termést, megbíznak bennem, de ezért igyekszem én is, hogy minél jobb minőségű árut dobjak a piacra.
Az az igazság, hogy itt, a faluban nem volt nagy választásom, ami a munkát illeti, de nem is választottam volna mást, mivel mindig is szerettem a növényeket, ez a fajta munka megnyugtat, kikapcsol.
Terveink vannak, szeretnénk a már meglevő két 8,5x30 méteres és a kisebb, palántázásra alkalmas 5x20-as sátor mellett beborítani az egész kertet. A fűtés megoldása még várat magával, mivel igen sokba kerül, és az állam nem biztosítja a termés felvásárlását - fejezi be a beszélgetést Robi.
Selymesiéktől nem távozhattam üres kézzel. A sok szép zöldségnövényes sátor láttán leszögezhetem, hogy a fóliázást csak akkor érdemes csinálni, ha az ember valóban szereti a növényeket. Tehát írhatnánk az ismert mondást módosítva így is: ,,Aki a növényeket szereti...”