Az olaszországi gyártás 1980–ban megszűnt, Lengyelországban azonban 2000–ig folytatták az összeszerelést. A Fiat 126 Bis modell bevezetése után az eredetit már csak a lengyelországi piacon lehetett megtalálni. A Fiat 126–ot Jugoszláviában, a Zastava gyárban is előállították, Zastava 126 volt a neve.

Habár jó reklámot csináltak a Fiat 126–nak, soha nem érte el a Fiat 500–as népszerűségét. Becslések szerint a Fiat 126–ból 1 300 000 készült Olaszországban, 3 300 000 Lengyelországban, és nem tudni, mennyi Jugoszláviában. Lengyelországban Maluch volt a gúnyneve (kiskölyök), Szerbiában és Horvátországban Peglica (vasalócska), Szlovéniában Bolha, a tengerparton Kalimero (kiscsibe), Írországban és Angliában Bambinóként volt ismert, Kubában Polaquitónak, Chilében pedig Bototónak nevezték.

Biztosan önök közül is akad olyan, aki hajtott, esetleg tulajdonosa volt egy Fiat 126p–nek. A kicsi, takarékos, szimpatikus megjelenésű autó szinte belefért egy cipődobozba. Nem szórta a halványkék füstöt, mint a Trabant vagy a Wartburg, tiszta benzint égetett a két hengerében. A hangos motorja pedig még szimpatikussá is tette. A hátsó motor pontosan olyan volt, mint a VW Bogárnál, a Porsche 911–nél vagy a mi Fityónknál. A Fiat 126p súlya csak 580 kg, ami 25 kg–mal kevesebb, mint a Fityóé, a 625 köbcentis motorja pedig 24 LE-t adott le 4500 fordulaton. Bár a Fityó 25 LE–s volt, lassabban gyorsult, mint a Peglica. A Zastava 750-es 54 másodperc alatt érte el a 100 km/h sebességet, a 126p–nek 4 másodperccel kevesebb kellett ehhez. A 110 km/h végsebességhez egy kicsivel több idő kellett, de evidens, hogy a modernebb modelleknek sokkal jobb az aerodinamikájuk, és jobban is fekszenek az úton. A Fiat 126p fogyasztása kb. 1 literrel kevesebb, mint a Fityóé — mégiscsak könnyebb —, valamint mindössze két henger volt benne. A gyári adatok szerint a Zastava 750 városi fogyasztása 8,3 liter, a nyílt úton 90 km/h sebesség mellett 6,5 liter. Ezzel szemben a Fiat 126p fogyasztása 7,3 a városban, 6,1 pedig nyílt úton. A Fiat 126p sokkal mozgékonyabb volt, a fordulási átmérő 8,6 m, a Fityónál pedig 9,3 m.

A Zastava 750-nek a talajtól való magassága 16 cm (a Dacia Logané 14 cm, a Zastava 101-é pedig 14,5 cm), a Fiat 126p-é azonban csak 12,5 cm, ezért sokkal stabilabb a kanyarokban.

A Fiat 126p 305,4 cm hosszú volt, a Fityó azonban 329,5 cm. Nyilvánvalóvá vált a Fiat szándéka: az örökösnek minél kompaktabbnak kell lennie a könnyebb parkolás érdekében. Ebből a szemszögből talán a mai Smart autókkal hasonlíthatjuk össze. A Fityó és a Peglica biztonságossága a nullával volt egyenlő, emellett e modellek motorjai sem teljesítettek túl jól: el tudtak kerülni egy lassú kamiont vagy ereszkedő hegyen egy biciklistát.

Amikor fiatal korunkban bulizni szerettünk volna eljutni, csak azt tartottuk fontosnak, hogy legyen mivel menni. Nem számított, hogy az autóban kevés a hely, vagy hangos a motor. Nem okozott gondot megtolással begyújtani a járművet, mert az indító bowden (szajla) nem igazán működött. Akkor azonban más időket éltünk.

Sokan büszkén vezették a saját Fiat 126p autójukat, és nem is panaszkodtak rá, kivéve a fűtést, mely valóban rangon alulinak bizonyult. Valamikor szerényebben éltünk, és az elvárások is kisebbek voltak. Ma már senkinek sem tűnik fel ez a gyönyörű autó, mely sokunknak meghatározta ifjúságát vagy gyerekkorát.

A Polski Fiat 126p-t úgy tervezték, hogy takarékos és mindenekfelett pénztárcát kímélő legyen, ne romoljon el sűrűn, valamint olcsó legyen a bejegyeztetése és a műszaki vizsgája. Ez az autó valóban kedvezett a családi költségvetésnek a valamikori „mesés” Jugoszláviában.