Legyen szó drámaírásról, kosztümtervezésről, a darabok rögtönzött vagy éppen nagy igényességgel való színpadra állításáról, de legfőképp a színészi jelenlétről, alakításról. Ez utóbbiban az elmúlt évad során Mezei Kinga tűnt ki a leginkább, hiszen az idén ő vihette haza legrangosabb színházi díjunkat, a Pataki-gyűrűt.

Kiállításokkal és könyvbemutatókkal, valamint a hagyományos felolvasószínházzal és vendégjátékkal ünnepelte a szakma a délvidéki magyar színjátszás napját október 27-e és 29-e között.

Fotó: Szerda Zsófi/Hét Nap 

A szabadkai Népszínház drámapályázata egész évben nyitva áll, a legjobban sikerült drámákat pedig felolvasószínház keretében is bemutatják. Az idén tizenegy szerző tollából tizenhárom pályamű érkezett, s ezzel az elmúlt évek drámatermése már mintegy százra tehető, ami mindenképp előremutató a műfaj tekintetében. A drámákat a magyarországi dramaturgcéh közvetíti tovább a szakmának, így megvan rá a lehetőség, hogy betöltsék rendeltetésüket, és színpadra állítsák őket. Az idei zsűri tagjai Radnay Annamária, Gyarmati Kata és Brestyánszki Boros Rozália dramaturgok voltak. A pályaművek közül Szegedi Szabó Béla Hangyabefőtt című mesejátékát, valamint Kucsov Borisz Félelem és rettegés Szabadkán című drámáját díjazták -- ezeket mutatták be a Danilo Kiš Alapítvány Raktár Ifjúsági Klubjában. Előbbiről a szerzője úgy nyilatkozott, hogy egy kortalan mesedrámáról van szó, mely szürrealista, egyszersmind nevelési célzattal is született. Kalózok, állatok, fák, bokrok, világpolgárok is részt vesznek a történetben. Van költői és mitikus rétege, de valóságos tartalommal is bír, így korosztálytól függetlenül mindenkinek szól. Utóbbi darabot korunk hőseinek hiánya ihlette meg, pontosabban az a jelenség, hogy jóllehet az embereknek szükségük van hősökre, manapság egyre kevésbé vesszük észre őket. Szabadkának van egy hőse a város főterén, a Pókember, aki szappanbuborékokat fúj a gyerekeknek, s akit egy elképzelt történetben még nagyobb hőssé avatott a szerző. Kucsov Borisz számos gondolatot beleszőtt történetébe arról, mit jelent ma hősnek lenni. A darab rendezője, Forgács Péter már többször vett részt felolvasószínházban, igaz, Szabadkán először járt. Ennek ellenére elég volt egy séta a városközpontban, hogy ráérezzen a darab lokális célzásaira. Forgács szerint a felolvasószínház lényege, hogy ezt az olvasás szempontjából kevésbé népszerű műfajt, a drámát is olvassuk, a színész pedig valójában csak kölcsönadja a hangját, hogy egy-egy szöveg megszólalhasson.

Fotó: Dancsó Andrea/Forum Kiadó

A két felolvasószínházat csütörtökön a kanizsai fénybárkások Időtlenek című megható performance-a egészítette ki, melynek szereplői fogyatékkal élő felnőttek voltak.

A programsorozat folytatásában másnap Ljubica Ristovski, a színház igazgatója (akit azóta leváltottak) a Klein house galériában megnyitotta Pilinyi Márta és Janovics Erika Kosztümvarázs című kiállítását. Mint azt Ristovski hangsúlyozta, a színházi kosztümöknek nem csupán szépeknek, mutatósaknak kell lenniük, hanem abban is segíteniük kell az előadást, hogy a közönség könnyebben „olvassa”, értse a darabot. A vázlatok pedig, noha valószínűleg sokan szívesen tennék ki őket a falukra, mégis a színpadon mutatnak a legjobban. A megnyitón Brestyánszki Dína és Bernadett zenejátékával közreműködött, majd az irodalomra irányult a figyelem. Hogy a drámairodalom legfrissebb alkotásai mellett se menjünk el szó nélkül, Husnyák Andrea moderálásával két drámakötetet, Lénárd Róbert Skizopolisz, valamint Terék Anna Vajdasági lakodalom című könyvét is bemutatták a nagyérdeműnek. A Forum Kiadó gondozásában megjelent kötetekről a kiadó igazgatója, Virág Gábor is szólt néhány szót. Mint mondta, az irodalom érettségét bizonyítja, hogy vannak drámák, s ezt az évtizedekkel ezelőtt még népszerűnek számító műfajt ismét műveli a szakma. A kiadó szempontjából drámát kiadni azért kockázatos, mert manapság regényt és verset is szívesebben forgatnak az olvasók. A két szerző részletesen is mesélt arról, hogyan kezdte művelni ezt a műfajt, miért olyan fontos a csapatmunka a színházon belül, és hogy mi a különbség a rendelésre, illetve a kedvtelésből született drámák között. És míg ebben megoszlanak a vélemények, abban azért egyetértenek a szerzők, hogy mind az újvidéki drámaíró verseny, mind a szabadkai drámapályázat nagyon inspirálóan hat a munkára, s tény, hogy sokat köszönhet ezeknek az alkalmaknak a vajdasági magyar drámairodalom újbóli fellendülése. A könyvbemutatók után az Újvidéki Színház vendégjátéka, a Csókos asszony című előadás is megtekinthető volt a Jadranban.

A délvidéki magyar színjátszás legrangosabb díjának, a Pataki-gyűrűnek az átadására szombatig, az ünnepélyes gáláig kellett várniuk a kíváncsiaknak. A gálaműsort Lénárd Róbert rendezte, és valamennyi társulat tagjai részt vettek benne. Az értékelőbizottság -- Döbrey Dénes színész, Jónás Gabriella színésznő, Góli Kornélia dramaturg, Antal Szilárd rendező, valamint az újvidéki színművészeti akadémia hallgatói -- a Piaf Marché-ban nyújtott alakításáért Mezei Kingának adta a Pataki-díjat. A 10-es díjat, melyet az akadémia 10-es számú osztálytermének szőnyegéből metszenek ki, Crnkovity Gabriella kapta a Guppi című előadásban nyújtott alakításáért.

A délvidéki magyar színjátszás Napját 2001 óta ünnepli a vajdasági magyar közösség, évfordulója pedig október 29-én van, 1945-ben ugyanis ezen a napon avatták fel a Vajdasági Magyar Színházat, s ekkor mutatták be Balázs Béla Boszorkánytáncát.