Fele sem tréfa

Fele sem tréfa

A sport számomra sokáig egyet jelentett a nemes, tiszta, bárminemű serkentőszerek nélküli versengéssel. A képernyő előtt szurkolva hittem abban, hogy a mérkőző felek tisztességes eszközökkel küzdenek a pályán, és a legerősebb, a leggyorsabb, a legügyesebb kizárólag saját felkészültségének, teljesítményének köszönheti a győzelmet.

Az első nagy pofon 1988-ban ért, amikor kiderült, hogy a szöuli nyári olimpia 100 méteres síkfutásának döntőjében a 9,79 századmásodperces világcsúcsot repesztő kanadai Ben Johnsonról kiderült, hogy doppingszer hatása alatt nyerte meg az aranyat. Több évvel később az is napvilágot látott, hogy a marcona kinézetű, Szöulban taroló keletnémet úszónők sem voltak tiszták. Az úszók mellett az évek alatt sorban buktak le a különböző nemzetiségű, ismert és kevésbé ismert atléták, kerékpározók, súlyemelők, de értek már doppingvétségen labdarúgót és teniszezőt is. A legbizarrabb eset az 1986. évi atlétikai Európa-bajnokság aranyérmes súlylökőjével, Heidi Kriegerrel történt meg, aki a rengeteg férfihormon hatására ma már Andreas néven él.

A legújabb bomba december elején robbant, amikor a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) a laboratóriumi eredmények manipulálása miatt kizárta az orosz sportolókat az elkövetkező négy évben rendezendő versenyekről, beleértve az olimpiákat és a világbajnokságokat is. A 2014. évi szocsi téli olimpián történt orosz doppingesetek miatt az ország sportolói már nem szerepelhettek saját zászló alatt a 2016. évi nyári és a 2018. évi téli játékokon sem. Pontosabban: külön engedéllyel, semleges zászlóval indulhattak valamennyien, ahogy az elkövetkező négy évben is versenyezhetnek azok, akik bizonyítani tudják, hogy nem használtak teljesítményfokozó szereket.

Az esetek többségében a keleti országok sportolóiról derül ki, hogy tiltott szerekkel éltek, a nyugati országok és az egyesült államokbeli sportolók közül csak néhány akadt horogra. Akár azt is hihetnénk, hogy a nyugatiak ennyire tiszták és feddhetetlenek, de a mesék ideje már lejárt. Ahogy arra sem esküdnék meg, hogy az orosz sportolók valóban hiányozni fognak az elkövetkező négy év világversenyeiről, és szinte biztos, hogy az orosz himnuszt is halljuk mi még felcsendülni Tokióban, Pekingben, Katarban... Mert a döntéshozók is minden bizonnyal ismerik azt a viccet, amikor az egyik neves orosz csapat nyugat-európai ellenféllel szembeni veresége után távirat érkezik a Kremlből: Gratulálunk a győzelmükhöz, stop. Kőolaj, stop. Földgáz, stop. Ennek azonban már a fele sem tréfa!

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Jegyzet rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Fele sem tréfa
Heti Jegyzet
  • Dudás Viktor
  • 2020.05.27.
  • LXXV. évfolyam 22. szám
Facebook

Támogatóink