
Klájó Adrián önálló kiállítása, az Agro Gothic január 18-án nyílt meg a Szabadkai Kortárs Galériában. „Az agro-gótika kifejezés megalkotásával a művész rámutat azokra az inspirációkra, amelyek új művészeti ciklusát formálták: a kortárs gótikára, mint az ismeretlentől való félelem kifejezésére, vagy a feldolgozatlan múlt kísértő jelenéseire, valamint egy olyan vidékhez való tartozásra, amelyet a történelem során mezőgazdasági területként határoztak meg” — olvashatjuk a leírásban.

A gótikáról természetesen a feketeség jut először eszünkbe, s a kiállításon is ez a „szín” dominál. Sötét anyagok és tárgyak, feketére festett seprű, fekete tojások, vödrök, tele fekete földdel vagy éppen fekete cipők, sziták, fotók — szigorúan fekete-fehérben —, melyeken az alkotó is megjelenik. De a fekete mellett mindig ott a fehér, enélkül nem működik, a fehér fal mély hangsúlyt, nyomatékot ad az installációknak, kiemeli őket. Ellentétes fogalmak, színek és attitűdök vannak egymás mellé helyezve. Már a cím is ezt jelzi: agro és gótika. Némi hagyomány kortárssal fűszerezve. Valami, ami elvont, párhuzamba helyezve a nagyon hétköznapival. Megélnek-e egymás mellett, vagy sem?
A kiállítás, mondhatni, fő eleme egy, a térbe épített fekete ház, deszkákból összetákolt ajtaja felett egy unikornisfej csontvázzal. A ház belsejében piros fény melegít tollak között megbúvó fekete tojásokat. Egy keltetőbe lesünk be. S hogy miféle állat fog kikelni a fekete tojásokból? Talán éppen egy fehér kiscsirke. Klájó a művészetében általában használja saját környezetét, a miliőt, melyben felnőtt, a falusi motívumokat, kellékeket, szerszámokat, saját bevallása szerint ezeket gyűjti is, nem tud és nem is akar elszakadni Vajdaságtól, hordozza magában a múltat, ezt azonban nem nosztalgiával kezeli, hanem kortárs művészetté formálja, installációi éppen ezért nem a múlt porával fedettek, hanem frissek és elgondolkodtatók. S könnyen lehet velük azonosulni, egyik-másik tárgy mindenki számára ismerős lehet, csak valószínűleg még sosem láttuk őket ilyen fényben, egy installáció részeként. A legutolsó teremben két fotó található, mindkettőn az alkotót látjuk, egyiken szarvasaganccsal, vasvillával. A kép címe: Űzött őrző / Űző őrző. Az agancsos fotón arc nélküli ember áll, és válik ő maga is állattá, így felmerül a kérdés: ki űz kit és ki őriz kit? Klájó installációi több értelmezési síkot is megnyitnak, játékos gondolkodásra késztetnek.
Klájó Adrián 1993-ban született Zentán. Felsőfokú és mesterdiplomát az Újvidéki Egyetem Művészeti Akadémiájának festő szakán szerzett Bosiljka Zirojević Lečić tanítványaként. 2017-ben a salzburgi Nemzetközi Nyári Egyetem „Form as foundation” kurzusán képezte magát. 2018-ban Erasmus+-ösztöndíjasként fél évet a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán tanult. 2018/2019-ben a Budapest Art Mentor program második generációs mentoráltja, 2018 és 2021 között a Belgrádban székelő svájci Laufer Galéria művésze volt. Kilenc önálló tárlatot tudhat maga mögött, és számos csoportos kiállításon vett részt belföldön és külföldön (Olaszország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Horvátország). Tagja a budapesti Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületnek (FKSE) és a Vajdasági Képzőművészek Egyesülete Szövetségének (SULUV). Művei megtalálhatók különféle magán- és közgyűjteményekben, galériákban. 2020 és 2024 között a Topolyai Művésztelep vezetője és Topolya Község Múzeumának munkatársa volt. A Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díj zsűritagja.
A kiállítás kurátora Nela Tonković volt. Tekintsék meg a kortárs galériában, ahol február 22-éig lesz látható.