Karácsony előtt kaptuk a csomagot - Szerbiából. December 11-én ugyanis hatályba lépett az új egészségügyi törvény, melynek értelmében az állami intézményekben foglalkoztatott orvosoknak korlátozzák a magánszektorban végzett tevékenységét. Vagyis választaniuk kell: vagy itt - vagy ott. Azaz, ha mégis szeretnének magánrorvosi rendelőkben (is) munkát vállalni, akkor ezt kérelmezniük kell a szerb egészségügyi minisztériumnál. A minisztérium ugyanis előirányzott egy kompromisszumos megoldást: ha az orvosok munkaidejük kétharmadát az állami munkahelyükön töltik, akkor a hátralévő egyharmadát magánrendelőkben dolgozhatják le. Noha egyszerűnek tűnik az ,,áthidalás'', azért ez a gyakorlatban korántsem így fest.
Egyes becslések szerint a rendelet huszonhat-huszonnyolcezer szakorvost érint Szerbiában. A betegekről, páciensekről persze senki nem beszél. Érthető is, hiszen az átszervezés nem az ő érdekükben történt - csak annak látszatát akarják kelteni. Színvonalas egészségügyi ellátásra, európai mércékre hivatkoznak az illetékesek, holott egyértelmű, mire megy ki a játék. Pénzről van szó, pénzről! Az orvostudomány nagyiramú fejlődését, a korszerű diagnosztika méregdrága költségeit az állami költségvetésből immár lehetetlen finanszírozni. Viszont teljes mértékben privatizálni az egészségvédelmet - ilyen gazdasági körülmények között - ugyancsak ésszerűtlen döntés lenne. Rögtön eltemethetné magát a kormány! Marad tehát a taktika: óvatos lépésekkel ugyan, de lassan, folyamatosan piacorintálttá kell tenni az állami klinikákat, kórházakat, egészségházakat. S ebben a kíméletlen versenyben meg kell semmisíteni a konkurenciát - a magánszektort.
Diszkrimináció
Dr. Evetović Aleksandar a szabadkai Evetović-poliklinika tulajdonosa és igazgatója. 8 éve dolgozik magánpraxisban.
- Az új egészségügyi rendelkezés valójában egy törvénycsomag, melynek az lett volna a feladata, hogy fokozatosan, lépésről lépésre átszervezze az egészségvédelmi rendszert. Az orvosi kamarákról szóló rendelet is ebben a ''pakli”-ban volt. Úgy hírlett, ha majd megalakul az orvosi kamara, annak a feladata lesz a csomagban lévő többi paragrafus érvényesítése. Sajnos, ez nem így történt. Mi, magánorvosok is elsősorban a kamara megalakulására összpontosítottuk figyelmünket, mert nagyon fontos előrelépésnek tartottuk. Azt reméltük ugyanis, hogy a kamara, mint afféle érdekvédelmi szervezet, végre-valahára kiegyenlíti majd a magánpraxist az államival. De nem így történt. Ez a kamara körüli dolog, mint kiderült, jó figyelemelterelő hadművelet volt. A törvénynek legelőször az egészségügyi biztosítórendszert kellett volna rendszabályoznia, új alapokra fektetnie. Aztán pedig az egészségügyi hálózat ésszerűsítésével, gazdasági alapokra való helyezésével kiegyenlíthette volna jogilag az állami intézményeket a magánpraxissal. Ha ugyanis ez így, ilyen sorrendben történik, akkor tudniillik a páciensnek is joga lenne most a saját pénzéért ott kérni alapellátást, ahol az neki jobban megfelel.
A magyarkanizsai Karh általános és belgyógyászati szakrendelő 1998-ban kezdte el tevékenységét mint poliklinika. Dr. Karh Adelhajt általános szakorvosként és társtulajdonosként szállt be a beruházásba, mindazok után, hogy többévnyi tapasztalatot szerzett állami intézményben. Most, az új egészségügyi törvény őket is megrövidítette: a felére csappant pácienseiknek a száma, mivel egyik-másik szakorvosi rendelés megszűnt. A zentai, illetve szabadkai kórházakban dolgozó specialisták - tartva a kilátásba helyezett büntetéstől - lemondták az együttműködést.
- Lehet, hogy ez az új törvény a belgrádi és az újvidéki orvosprofesszoroknak nagyon jó (mivel őket nem érinti ez a megszigorítás), de mi lesz velünk vajdaságiakkal? A szegény magyarkanizsai páciensek, akik különben sem tudtak eljutni a drága kamenicai vagy katonaorvosi kórházakba kivizsgálásra, most még attól a lehetőségtől is meg vannak fosztva, hogy megtakarított pénzükön mégis eljussanak egy-egy itthoni jó hírű és megbízható szakorvoshoz. Egyelőre két nyugdíjas szakorvosra maradtunk, egy kardiológusra és egy endokrinológusra, és hiába bombáznak bennünket a betegek, egyelőre nem tudunk más megoldást, mint várni. Hátha az alkotmánybíróság időközben hatálytalanítja ezt az értelmetlen törvénycikket. Jelenleg teljes a zűrzavar - a fejünkben is, hiszen félmillió dinárnyi pénzbírsággal és kéthavi börtönbüntetéssel fenyeget bennünket ez a törvény, ha bárkit is alkalmaznánk ,,illetéktelenül''. Erről szólna országunkban a privatizáció? Csak kötelességeink vannak, jogaink pedig nincsenek?
Megrövidítve, leterhelve
A szakorvosi vizsgálatokra várók listája az elmúlt két hónapban igencsak felduzzadt. A szabadkai kórházban például az endokrinológushoz csak októberben juthat el a beteg a jelenlegi előjegyzések szerint. Gasztroenterológushoz (mondjuk, gyomor- vagy béltükrözésre) csak áprilisban. De még az ideggyógyászhoz bekerülni is kész ,,haditett'' - ha a várakozás hónapjaiban nem őrül bele a páciens. Lassan a fele sem lesz tréfa annak az együgyű viccnek, miszerint a gazda kutyáját megműtik, a gazda pedig belehal a betegségébe, mire sorra kerülne. Vagyis kutyába sem veszik az embert?! Hetilapunk munkatársát dr. Sági Zoltán neuropszichiátert, a szabadkai kórház szakorvosát faggattuk e témáról.
- A két hónappal ezelőtt hatályba lépett törvény következményeként óriásira nőtt a várakozási idő a szakorvosi rendelőkben. Köztudomású, hogy a törvény értelmében mi szakorvosok, aki állami intézményben dolgozunk, a munkaidőnk lejárta után nem vállalhatunk pácienseket magánrendelőkben. Szabad időnkben elmehetünk tanárnak, kőművesnek, szobafestőnek, újságkihordónak, de szakmánkat nem gyakorolhatjuk. Mert ha valakit rajtakapnak, hogy vétkezik, az azonnali felmondást kap állami munkahelyén. Arra, hogy mért kell az állami és magánpraxist szétválasztani, a törvény nem ad világos, elfogadható választ, de amióta hatályba lépett a törvény, az egészségügyben csak a megszigorításokról és a büntetésekről lehet hallani. A világ fejlett és kevésbé fejlett országaiban a polgár demokratikus jogaival élve oda fordul orvosi ellátásért, ahol megítélése szerint a legjobbat kapja. A törvény lehetővé teszi, hogy ún. kiegészítő munka keretében abban az egészségügyi intézményben, amelyben dolgozik az egészségügyi dolgozó, magánrendelést vállaljon munkaidő után. Magánrendelés állami intézményben?! Ott megtiltjuk, itt lehet...?! Arra viszont, hogy ezt hogyan kivitelezni, a mai napig semmiféle használható útmutatást nem adott. A káosz így teljes: megszüntetett valamit, aminek helyébe gyakorlatilag semmit nem adott. A páciensek, akik évekig magánrendelőkbe jártak gyógyulni, most itt állnak becsapva és megrövidítve, az orvosok pedig tanácstalanul várnak a változásra.
Így áll a ,,bál''
Dr. Pajor Margit a kanizsai egészségház általános szakorvosa. 2 évvel ezelőtt nyitotta meg a Family-mad családorvosi rendelőt Kispiacon. Egyike azoknak, akik úgy döntöttek, hogy kihasználják a törvény adta lehetőséget, és kérelmezik a minisztériumnál a magánpraxis folytatását. Kérelmét jóvá is hagyták.
- Egyedülálló, kétcsaládos anyaként a háborús időkben pótkereseti lehetőség után kellett néznem. Továbbképeztem magam, magánúton Kragujevacon befejeztem egy ultrahangos diagnosztikát oktató tanfolyamot, s úgy döntöttem, ebbe az újonnan szerzett tudásomba invesztálok, annál is inkább, mivel a kanizsai egészségházban erre a fajta kivizsgálásra nem volt lehetőségük a betegeknek, itt, Kispiacon meg főleg nem. Megvettem a szükséges felszereléseket, béreltem egy helyiséget, s 4 évvel ezelőtt megnyitottam a szabadkai Evetović-poliklinika kihelyezett tagozatát. Sajnos, két év után (az új törvényrendelet értelmében) megváltoztak a működési feltételek, s a kihelyezett tagozat megszűnt. Ekkor vettem meg ezt a romos házat, építettem újjá, és nyitottuk meg egyik általános szakorvos kolléganőmmel a családorvosi rendelőt. Függetlenül attól, hogy jó sok pénzembe került mindez, a magánpraxist teljes munkaidővel mégsem merem felvállalni, annál az egyszerű oknál fogva, hogy mire kifizetném a takarítónőt, a nővért, az adót és a járulékokat, nekem nem maradna semmi sem a keresetből. Az emberek errefelé még nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy magánorvoshoz forduljanak, amikor van egészségügyi biztosításuk, és úgymond minden ,,ingyen' jár nekik az állami rendelőben, kórházban. Az, hogy a választott orvosoknak gyakran még tíz percük sem jut egy-egy betegre, mert inkább irodisták, mintsem családorvosok, ez senkit sem érdekel.
Pajor doktornő a kanizsai egészségház igazgatójának jóváhagyásával most új munkahelyi leírást kapott, ügyeletes és ultrahangos diagnosztikát végző általános szakorvosként dolgozik, csökkentett, vagyis napi hatórás munkaidőben, a hátralevő kettőt pedig a magánpraxisban.
Ui.: A kérdéses rendeletet az alkotmánybíróság február 5-én napirendre tűzte. Hosszas vita után a következő döntés született: mivel a törvényt a szerb parlament hozta meg, a szerb orvosi kamara (mely testület alkotmánybíróságra adta az inkriminált törvénycikkelyt) a törvényhozóval üljön le és vitassa meg, vajon csakugyan alkotmányellenes-e a rendelet. Ha nem jutnak dűlőre - mert megeshet -, akkor majd az alkotmánybíróság veszi kezébe az ügyet.