Horvát István Nefrával, a tizenegy éves, most már nyugállományban levő belga juhász szukával, amelyik több mint ötven érmet szerzett a különféle országos és nemzetközi versenyeken, a nyomkövető világbajnokságon pedig ötödik helyezést ért el.

Szabadkán és környékén az utóbbi időben sajnos egyre inkább elszaporodott a betörések és a rablási kísérletek száma. Ilyenkor minden megfordul az ember fejében, hogy vajon miképpen óvhatná meg otthonát - ezáltal a nyugalmát - a hívatlan vendégektől. Nem csoda hát, hogy egyre többen kutyát kívánnak tartani házőrzésre. Erre a feladatra esetleg ki is képeztetik. Mindehhez azonban korántsem elég az elhatározás. Hosszú távon kell gondolkodni, hiszen egy eb huzamosabb ideig velünk marad, gondoskodnunk kell róla, és bármennyire is a szívünkhöz nő, ha már kiképeztettük, tartanunk kell magunkat az íratlan szabályokhoz. Ilyen például a hierarchia betartása, amelyet el kell fogadtatunk a kutyával. Meg kell tanulnia, hogy a gazdára hallgatnia kell, sőt tisztelnie őt és a család többi tagját. A kutya ugyanis falkabeli lény, amely egyedül nem tud megélni. Falkavezérre van szüksége, és ezt a szerepet a gazdája tudja legjobban betölteni.
Mi mindenre képezhető ki a kutya, mire kell odafigyelnünk a kiképzése során? Erről beszélgettünk Horvát István szabadkai kutyakiképzővel, aki a Szabadkai Ebtenyésztők Egyesülete, valamint a rendőrség és a határőrség számára képez ki szolgálati kutyákat.
* Mi mindenre tanítható meg egy eb?
- Nagyon sok mindenre. A szolgálati ebeket például nyomkeresésre, robbanóanyagok felkutatására, őrzésre és védésre képezzük ki általában. Az esetleges betörés alkalmával az udvarra vagy a házba belopózott betörő megfogására is megtanítható a kutya, azaz házőrzésre.
* Mi a legfontosabb szempont, amelynek alapján elkezdődhet a képzés?
- Bármilyen furcsa is, de az első, amit egy kutyakiképző megfigyel és elemez, az nem a kutya, hanem a gazdája. Aki ugyanis ki szeretné képeztetni a kedvencét, annak elég erős jelleme, kitartása és elszántsága kell legyen. A kiképzés hosszadalmas folyamat, amelyet nem lehet félvállról venni. A gazdinak pontosan tudnia kell, mit vár el a kutyájától, és tisztában kell lennie kedvence képességeivel is. E képességekre természetesen a kiképzés során derül fény. Aki házi kedvencként tart egy kutyát, csupán azért, mert szereti, esetleg azért, hogy enyhítse a magányát, az általában engedékeny is az állattal. Az ilyen embernek nem ajánlatos kiképeztetni a kutyáját, hiszen az ,,iskoláztatott' ebeknek olyan gazdi kell, aki nem kényezteti őket, hanem számon kéri rajtuk azt, amire kiképeztette őket.
* Van-e valamiféle rangsorolás a kutyafajták között aszerint, hogy milyen sikerrel taníthatók?
- Tulajdonképpen minden kutyát ki lehet képezni, fajtától függetlenül. Úgy tíz-tizenöt évvel ezelőtt a szolgálati kutyák többsége a német juhász fajtából került ki. De nem azért, mert ez a kutyafajta intelligensebb lenne más ebeknél, hanem mert a teherbírása, termete, súlya stb. éppen megfelelő volt bizonyos feladatok elvégzésére. Sajnos, a gazdáik hiúsága miatt ma már a német juhászok nagy hányada nem felel meg ezeknek az elvárásoknak. Az ebtenyésztők - annak reményében, hogy a német juhászok nyernek a szépségükben - még attól sem riadtak vissza, hogy egy vérvonalból való ebeket pároztassanak össze. Ezekből a ,,frigyek"-ből ugyan szép, de az eredeti testtartásukat elvesztett, a megengedettnél magasabb, nagyobb súlyú kutyák születtek. Most már oda jutottunk, hogy a német juhászok átlag 5-7 centiméterrel magasabbak és 5-6 kilóval súlyosabbak a kelleténél. Ez csípődeformációt okoz, aminek következtében nem tudnak magasabb akadályt átugorni. A súlynövekedéssel csökkent a kutyák teherbírása, hiszen már nem képesek több tíz kilométert futni vagy ügetni naponta, ami elengedhetetlenül fontos a munkavégzéshez. A német juhászok helyét jelenleg a belga juhászkutyák váltották fel. Ezek kisebb termetűek, gyorsabbak és jobb a teherbírásuk.
* Mit érdemes tudnunk a kutyánkról, mielőtt úgy döntenénk, hogy kiképeztetjük?
- Elsősorban önmagunkkal kell tisztáznunk, hogy mit is várunk el tőle, ha képeztetjük. Ha megfogalmazódnak bennünk olyan elvárások, amelyekhez elengedhetetlenül szükséges a kiképzés, akkor önvizsgálatot kell tartanunk: vagyunk-e olyan erősek és határozottak, hogy méltó gazdaként viselkedjünk a kutyánkkal.
* Házőrzésre mely kutyafajta a legalkalmasabb, és külön ki kell-e képezni a kutyákat erre, vagy megvan bennük ez a képesség ösztönösen is?
- Ha egy kutya otthonra talál egy háznál, azt ösztönösen védeni fogja. Természetesen minden kutya más, és mi nem tudhatjuk, mikor mi jár a fejében. Csupán feltételezhetjük, hogy az adott helyzetben hogyan reagál majd. A kutyában ösztönösen megvan az a képesség, hogy védje a területet, amelyen él, de nem árt képeztetni. Erre természetesen csak akkor van szükség, ha többet várunk el a kutyánktól, mint hogy csaholással jelezze az idegen közeledtét. Megtaníthatjuk például arra, hogyan támadjon rá a betolakodóra, hogyan fogja meg. Erre bármelyik kutya képes, fajtájától függetlenül. Ha csak házőrzésre szeretnénk kutyát tartani, a nagyobb testű mellett döntsünk, amely akár már a termetével is tiszteletet ébreszt a betolakodóban. A nagyobb testű ebeknek egyébként is szükségük van mozgásra, amelyre egy családi ház udvara vagy kertje is megfelel.
* Mi a véleménye a harci kutyák kiképzéséről?
- Nagyon veszélyesnek tartom, kiváltképp, ha a gazda nincs tudatában annak, hogy kutyájából egy véreb válhat. Egy ilyen képzésben részesült eb bizonyos helyzetekben ösztönösen is reagálhat, jóllehet kizárólag a parancsszóra kellene hallgatnia. Ez óriási felelősség a gazda részéről, hiszen ha bármi baj történik, nem a kutya lesz a vétkes, hanem az, aki kiképeztette.
* Valóban a kutya az ember legjobb barátja?
- Ez csupán elcsépelt frázis. Nincs önzőbb lény a földkerekségen a kutyánál. Mivel falkabeli lény és egyedül nem tud megélni, szüksége van egy közösségre, egy falkavezérre. Ezt a szerepet tölti be a család és a családfő, vagyis az eb gazdája. A kutya kvártélyt kap, eledelt, és ennyi elég, hogy hű maradjon a családhoz. Ám ha mindezt a kényeztetést nem kapja meg, továbbáll egy új falka, vagyis egy új gazdi után kutatva. Én már 34 éve foglalkozom kutyakiképzéssel, így van némi rálátásom az ebek érzelemvilágára. Szeretem őket, tiszteletben tartom a személyiségüket. Nálam az ember és a kutya barátságában az elsődleges szempont a kölcsönös tisztelet és fegyelem. Ez a kulcsa mindennek - zárta a beszélgetést Horvát István.