Zrínyi Ilona — archív fotó*

„Zrínyi Ilona, Munkács védője — Zrínyi Ilona édesapját, Zrínyi Pétert az uralkodó ellen szőtt összeesküvés miatt több társával együtt 1671-ben lefejezték. Férje, I. Rákóczi Ferenc szintén részt vett az összeesküvésben, magas váltságdíj fejében ugyan kegyelmet kapott, de rövid idő múlva, 1676-ban meghalt. Zrínyi Ilona özvegyen maradt két kis gyermekével: Júliával és Ferenccel, a későbbi nagy fejedelemmel.

Második férjével, Thököly Imrével is rövid ideig élt együtt zavartalanul, mert Thököly hadat viselt a császár ellen, s mikor szerencsecsillaga lehanyatlott, a váradi basa elfogatta, és Törökországba hurcoltatta. Caraffa német tábornok közben egymás után foglalta el a Rákócziak felsőmagyarországi várait. 1685 végére az egy Munkács vára állt még…

Munkács! Hazánk északkeleti részének valamikor legnevezetesebb erőssége! Sok ostromot kiállt, de a legnagyobb megpróbáltatásban az 1685-től 1688-ig tartó ostrom idején volt része. A hős Zrínyi Ilona védte, míg férje, Thököly Imre a messze Törökországban ette a száműzetés keserű kenyerét. Caraffa osztrák hadvezér hiába vette körül seregével a várat, és hiába szólította fel Zrínyi Ilonát a vár átadására. Elszánt visszautasítás volt a válasz. Fehér zászló helyett Thököly vörös lobogóját vonatta fel a nagyasszony a tornyokra. 1685. március 15-e volt aznap. Caraffa nem fogta tréfára a dolgot, hulltak a tüzes golyók a várra, lövette erősen. A dacos ellenállás lelke Ilona volt, akiért katonái életre-halálra harcoltak, Radics kapitány vezetésével. Az ismétlődő rohamok nem érték készületlenül a várbelieket. Zrínyi Ilona mindig ott járt köztük, nemegyszer gyermekeivel együtt. Ilyenkor a tízéves kis Ferenc erősebben szorította meg édesanyja kezét, és csodálattal nézett fel reá… Ha szünetelt az ostrom, a betegeket, sebesülteket kereste fel a nagyasszony, orvosságot készített számukra, s maga adta be azokat. Közben törődött gyermekei nevelésével is: az ágyúk hangja mellett is folyt az oktatás. […] Zrínyi Ilona Buda visszafoglalása után sem adta meg magát. Serényen készült a télre, az újabb bombázásokra. Elküldte kancellárját, Absolon Dánielt lengyel földre, Sobieski János királyhoz üzenettel. Kérte őt, hogy a zálogul küldött ékszereiért adjon kölcsönt hazája, vára védelmére. Kapott is baráti, rokoni segítséget. […] A beköszöntő tél valóban gyötrelmes volt. A nagyasszony vérző szívvel égettette fel a vár környéki falvakat, mivel a császáriak körülzárták Munkácsot. Állandóan véres csetepaték dúltak. Mindinkább súlyosbodott a vár körül az ostromzár. Absolon a vér és arany árán szerzett drága gabonát és lőszert bűnös módon elherdálta, míg végül az egyre silányabb ellátás miatt a várőrség lázongani kezdett. És akkor az áruló Absolon előállt a vár feladásának a tervével. Ilona erős, kemény akarata megtört.

A békét a császár teljhatalmú megbízottjával: Caraffa tábornokkal kötötte meg Zrínyi Ilona, amely egyezséget azután nem tartották meg a bécsiek a most már gyöngévé lett nővel és árva gyermekeivel szemben. Birtokait elkobozták, gyermekeit elszakították tőle, őt pedig három évre kolostorba zárták. Később visszatérhetett férjéhez Törökországba. Gyermekeit, hazáját örökre elvesztette. 1703-ban hunyt el Nikodémiában, de előbb még megérte, hogy fia, a hős II. Rákóczi Ferenc kibontotta magyar földön a szabadság zászlaját.”

(A szöveg és az archív fotó* forrása: Történetek a középkorból — történelmi olvasókönyv az általános iskola 6. osztálya számára; 232—235. oldal; Tankönyvkiadó, Budapest, 1983.)

Badacsonytördemic, Bujdosók lépcsője — 2022. július 28.