Igen, mindössze tizennégyet (ma már háromszázan vannak). Mégis sikertörténetet írtak. Talán azért, mert a farkasok körében tökéletesen működik a csapatmunka (például vadászat közben is fürkészik egymás minden rezdülését). Munkába álltak. És fokozatosan talpra segítették a feje tetejére állított ökorendszert, melynek a múlt század húszas éveiben csúszott ki lába alól a talaj, hiszen az ember véres farkasirtást végzett. A hiányzó láncszem szerepét pedig a csúcsragadozóvá kikiáltott kojotok nem tudták betölteni.

A szarvasfélék családjába tartozó vapitik, ellenség híján, nagyon elszaporodtak, az életterük terpeszkedése pedig dominóeffektust idézett elő. A farkasok visszatelepítése azonban telitalálatnak bizonyult. A régi-új csúcsragadozó nyilván sok gyenge életet kioltott, de még több újnak adott teret, lehetőséget... Aki töviről hegyire szeretné megismerni a sztorit, kiindulópontként tekintse meg a csaknem 40 milliós nézettségű, 90 000 lájkot és 2000 diszlájkot hozó How Wolves Change Rivers című videót vagy annak magyar feliratos, Hogyan változtatták meg a farkasok a folyókat című verzióját...

Egy családi ház kertje (Szabadka). Nem, nem vonok párhuzamot a farkas és a fekete rigó éneke között. :)

Meglepődve állapítottam meg a napokban, hogy mennyire megváltozott a kertünk képe az elmúlt két évben. Némi töprengés után arra a következtetésre jutottam, hogy mindezt nyilván két macska okozta azzal, hogy gyors egymásutánban végelgyengülésben kimúlt. Az addig tisztes távolságban élő madarak közelebb merészkedtek. Mind többen és többen. És a maguk módján átformálták a kertet. A fekete rigók voltak talán a legélénkebbek. Gyorsan felfedezték a borostyánnal borított kerítést és a benne rejlő lehetőséget a családalapításra. Az egyik pár már második éve ott rak fészket. Persze nem biztos, hogy ugyanarról a két madárról van szó, hiszen előfordulhat: a hír náluk is szájról szájra, illetve csőrről csőrre terjed.

Olvasom a természet törvénykönyvét. Látom az erő diadalát a gyengeség felett. Ahogyan a fekete rigó egészben kiemeli a gilisztát a földből, és eteti fiókáit. Minden hasonlóság a társadalom törvénykönyvével a véletlen műve...

Becsüljük meg a hajnali nótát, ahogyan azt Weöres Sándor is tette: