A civil szervezet létrejöttekor negyvenegy név állt a listán, mára viszont a tagok száma a százat is meghaladja. Az egyesület az elmúlt öt évben betársult a Vajdasági és a Szerbiai Vakok Szövetségébe, a Nemzetközi Caritasba, valamint a hasonló magyarországi szervezetekkel is kapcsolatba lépett.

Október 15-e, a fehér bot napja alkalmából Györe Árpád, az egyesület elnöke mutatta be a tevékenységüket.

— Büszkén mondhatom, hogy az egyesületünk nagyon aktív, sokrétű, gazdag tevékenységet folytat. Részt veszünk a város kulturális és sportéletében, különféle rendezvényeket, kerekasztal-beszélgetéseket szervezünk. Célunk, hogy tudatosítsuk és bizonyítsuk, mi is ugyanolyan hasznos tagjai vagyunk a közösségnek, mint mások. Ezeket az embereket állandóan foglalkoztatni kell, hogy ne legyen idejük azon gondolkodni, miért lettek vakok, illetve miért kerültek ebbe a helyzetbe. Ha túl sokat töprengenek, akkor pánikba esnek, ezért inkább igyekszünk lekötni őket. A különféle témák feldolgozására folyamatosan pályázunk a belgrádi szociális minisztériumnál. Ilyen például a számítógépes tanfolyam, az előadás a szembetegségekről vagy a pánikhelyzetek kiküszöböléséről, az otthoni munkák megszervezése — hogyan kell a krumplit meghámozni, a gáztűzhelyt vagy a mosógépet bekapcsolni —, a fehér bot szabályos használata a kis- és nagyvárosi forgalomban. Van egy új előadás-sorozat is, mely valójában tanácsadás az önálló élethez, hogy a vak és gyengénlátó személyeket ne kelljen istápolni, kísérgetni, hanem egyedül is el tudjanak menni az orvoshoz, a boltba, a bankba.

Aki csatlakozni szeretne hozzánk, annak el kell végeztetnie egy vizsgálatot a szemorvossal, hogy a szakember megállapítsa, az EU-s szabványok értelmében betársulhat-e az egyesületbe. Amikor visszahozza a kitöltött kartont, nálunk tanácsot, segítséget kap a további jogai megvalósításához: jár-e neki ápolási díj, milyen segédeszközöket — fehér bot, CD-lejátszó — kérhet, igénybe vehet-e bizonyos kedvezményeket, stb. A tagnak joga van havonta egy hangosújságra, mely a mi vidékünkön szerbül és magyarul „jelenik meg”. A három és fél órás hangfelvétel foglalkozik az egyesületek munkájával, tartalmazza a Magyar Szó, a Hét Nap és a Családi Kör, illetve a meghatározott szerb nyelvű lapok legfontosabb cikket, emellett orvosi tanácsok és egy folytatásos regény is része az összeállításnak. A hangoskönyvtár Újvidéken, az ottani szövetség keretében működik. Mintegy 6000 hangoskönyvük van, közöttük 200-250 magyar. A kiválasztott felvétel telefonon rendelhető meg, majd a meghallgatás után vissza kell küldeni.

Györe Árpád arról is beszámolt, hogy a vak és látássérült gyermekek Zimonyban és Újvidéken járhatnak iskolába.

— A zimonyi intézmény bentlakásos, a diákok teljes ellátásban részesülnek, semmiért sem kell fizetniük. Az újvidéki iskola foglalkozásaira heti egy-két alkalommal kell beutazni, a tanulók megkapják a feladatokat, melyeket otthon kell elvégezniük. Azok a szülők, akik egyik iskolába sem akarják beíratni gyermeküket, hangostankönyvet kérhetnek, melyet az Újvidéken található stúdióban készítenek el számukra.

Régebben minden vak emberből telefonközpontos lett, de manapság az iskolában felmérik a gyermek tehetségét, képességét, és megfelelő középiskolát ajánlanak neki. A zenei szak nagyon közkedvelt, sokan a felsőfokú tanulmányaikat is befejezik.

A Braille-írás a vakok kultúrájához tartozik, viszont napjainkban, a beszélő számítógépek korában, már egyre inkább háttérbe szorul. A zimonyi iskolában ettől függetlenül megtanítják a diákoknak ezt az írásmódot, és mi is minden évben szervezünk Braille-író és -olvasó versenyt.

A fesztivál versenyzői Vladimir Panin (a Vajdasági Vakok Szövetségének elnöke) és Györe Árpád társaságában

A zentai egyesület elnöke a vakfociról szólva elmondta, hogy nálunk még nem ismert, ám Magyarországon már játsszák.

— A vajdasági és a szerbiai vakok szövetségében mindenféle tevékenység folyik. Műhelymunkákat szerveznek, van szavalóversenyünk, a vakok között is akadnak írók, költők, festők, a sportban a teke, a diszkoszvetés, a súlylökés, a gerelydobás, az úszás, a sakkozás és a csörgőlabdajáték népszerű. Én pedig most kezdtem el szervezni a vakfocit. A mi egyesületünkben a tagság átlagéletkora sajnos hatvan év körül mozog. Az idősebbek már nem igazán akarnak sportolni, inkább a kirándulások, a rendezvények és az előadások érdeklik őket.

Azt is megtudtam, hogy a Vakok és Gyengénlátók Egyesületének működési költségeit két évvel ezelőtt még a községi büdzséből fedezték, most viszont már pályáznia kell a szükséges pénz előteremtéséhez.

— Állandóan figyeljük a pályázatokat. Az idén hat volt, melyből öt számunkra sikeresen zárult. Részt vettünk egy IPA-projektumban is, és a munkaközvetítő segítségével lett egy alkalmazottunk, aki meglátogatja az egyesületünk beteg, ágyhoz kötött tagjait, segít nekik takarítani, kiváltja a gyógyszereiket, ha szükséges, elvezeti őket az orvoshoz vagy a bankba, és emellett az irodánkban is átvállalja az adminisztrációs teendők egy részét. A klubnapunkat minden pénteken 8 és 12 óra között tartjuk meg, ám ha valakinek segítségre van szüksége, más napokon is bejöhet hozzánk.

A múlt héten a vakok és gyengénlátók zentai szervezete első alkalommal volt házigazdája a Vajdasági Vakok Szövetsége nagy hagyományra és több évtizedre visszatekintő zenei fesztiváljának, melynek tehetségkutató szerepe is van. A programban az énekszámmal, valamint hangszeres produkcióval bemutatkozók közül a bírálóbizottság az első díjat Mara Hornjaknak, a másodikat Andrija Tihinek, a harmadikat pedig Goran Rakićnak ítélte oda.

A jelenlevők nagy tapssal jutalmazták a versenyen kívül fellépő szegedi Ballai Anna Máriát is — ő Andrea Bocelli szerzeményeit adta elő —, valamint a zentai Sarkantyú tamburazenekart.

A szerző és Szögi Csaba felvétele