A Velebiti-tóra a Magyarkanizsáról Oromra vezető útról lehet rákanyarodni, jobb oldalon kanyargós földút vezet a horgászparadicsomhoz, az egyik oldalán ringó szántóföldek, a másikon a hatalmas, náddal körbevett kékség. A parton mólók, stégek, kis faházak találhatóak, családok és magányos pecások találnak itt nyugalomra, kikapcsolódásra.

— 1982-ben „készült el” a Velebiti-tó, emberi kéz alakította ki elsősorban azzal a szándékkal, hogy a Palicsi-tó vizét felfrissítsék, megmentsék a Tisza vizével — meséli Huszta Erzsébet, a magyarkanizsai Természetjáró Egyesület elnöke. — A köztudatba azonban halastóként került be, a Kapitány-rét Halgazdaság igazgatása alá tartozik, ám nem kell külön engedély a horgászáshoz, elég az általános horgászengedély, a napi- vagy éves jegy. Tanítónő vagyok, hosszú évekkel ezelőtt gyerekek számára szerveztem egy kerékpártúrát a tóhoz, rettenetesen élvezték a kirándulást, azóta már meglett családos emberek, sokan közülük vissza-visszajárnak a saját gyermekeikkel. Jómagam az egyesülettel néhány évvel ezelőtt egy éjszakai kerékpártúra során végigkerekeztem a partot, az egész gátrendszert, mert szerettem volna tudni, hogy melyik út hová vezet. Láttam kanalasgémeket, az utóbbi időben pedig ismét feltűntek a szalakóták (népnyelven kékcsókák), melyek természetvédelmi értéket képviselnek. Nem sok, de van. Egy Európában nagyon ritka madárfaj ez. Színeiben hasonlít a gyurgyalagra, az gyakrabban előfordul, ám a szalakótának a feje is kék, nem csak a teste. Emellett rétisast láthatunk, darvakat. Leszögezhetjük, hogy a természet, maga a tó gyönyörű, csak mi nem vagyunk elég alázatosak vele. Kár, hogy rengeteg műanyaghulladékot hagynak szét a lelkiismeretlen látogatók. A növényvilágát illetően a tó sásas, nádas, hínáros, itt-ott tavirózsával. Az utóbbi években nagyon rendezett a környezet, ez annak köszönhető, hogy gátőrház és gátőr van a tónál, akinek a munkájába a környék rendezése is beletartozik. A horgászok mellett a magyarkanizsai úszók is használják. Augusztus 15-én szerettünk volna egy 30 km-es gyalogtúrát rendezni a tó körül, de a koronavírus-járvány ezt sajnos nem teszi lehetővé. Gyalog, kerékpárral azonban kisebb csoportokban érdemes felkeresni!

— Télen a vadászszezonban engedélyezett a vadászat, nem természetvédelmi terület. Medrét tekintve agyagos és homokos, nem jellemző rá az iszap. Leginkább busát, amurt, kárászt, pontyot fognak a horgászok. Rendszeresek a telepítések, de a természetes szaporulat is kielégítő. Attól, hogy mesterséges, lényegében egy komplex ökoszisztéma alakult ki az évtizedek során, vagyis emberi beavatkozás nélkül is turisztikai paradicsom lehetne — tudtuk meg Sarnyai Csaba hajóskapitánytól, a magyarkanizsai sporthorgász-egyesület elnökétől, a Tisza-parti cserkésztelep vezetőjétől.

A tó egy másik részében fürdeni is lehet. A strandra már aszfaltos út vezet, ide is az oromi útról lehet bekanyarodni az első jobb oldali, aszfaltos leágazásnál. Rendezett, autóval is jól járható. Útbaigazító táblákat azonban sehol sem találni. Ottjártunkkor a töltés mögötti strand üres volt, csak egyetlen összecsukott napernyő árválkodott a területen. Ide már kísérővel érkeztünk, Körmöci Tünde és két kutyája örömmel tartott velünk. Ő és a férje, aki a pumpaház kezelője, tizenegy éve élnek a Velebiti-tó mellett. Itt mindig fúj a szél, gyakran olyan erősen, hogy nem lehet a ruhákat kiteregetni, mert elviszi!

— Húsvét körül kezdődik a munka — az idén a vírus miatt május elején —, és onnantól a férjem minden éjszaka megy dolgozni Adorjánra, a másik pumpaházhoz. Ő pumpálja a vizet a kanálisokba, hogy azok frissítsék a tó vizét, innen viszont Palics felé dobják fel a vizet, itt is tölteni kell a tavat. 150 éjszaka telik ezzel egy évben — meséli az asszony, és hozzáteszi, összesen 80 hektáros területről van szó, a tározóba pedig 5 millió köbméter víz fér.

Közben a kutyák óriásit lubickoltak a hűs vízben, az egyik odaszaladt mellém, és jól megrázta a bundáját, jólesően hullottak rám a cseppek, miközben a strandról kérdeztem beszélgetőtársamat.

— 2012-ben tették fel a napernyőket, asztallal, padokkal, akkoriban tömve volt a strand, mára ebből semmi sem maradt, megette az idő — panaszolja Tünde. — Az idén nem igazán van itt fürdőző. Egyrészt a vírus miatt, másrészt most nagyon nehezen melegszik fel a víz, és mire kellemes hőmérsékletűvé válik, jön a lehűlés. Egykoron jobb napokon húsz autó parkolt le a strandnál. Úszómaratont szerveznek hat éve folyamatosan, ám a vírus azt is „eltekerte”.

Tünde azt is elmeséli, hogy nem is olyan régen még ő maga is jókat horgászott, kárászra mentem, fogalmaz. Azt is elmondja, hogy gyakran látnak őzeket, nyulakat, fácánokat, rókákat, sőt mostanában egy sakál is garázdálkodik a környéken, szerencsére az ő birtokukon nem tesz kárt, hiszen négy kutya őrzi a gazdaságot. Aztán elbúcsúzunk tőle, megyünk horgászni. Ezúttal nem volt szerencsénk, perceken belül érkezett a csónakos őr, és közölte, a töltés közelében nem szabad. Mire visszakanyarodtunk törzshelyünkre, besötétedett, az estével együtt pedig a szúnyogok is megérkeztek — nem ártana, ha az illetékesek itt is irtanák őket, a naplemente és a táj ugyanis gyönyörű, egy esti séta nagyon jólesett volna.

Még több kép!▼