A zentai koncerten (Tóth Lívia fotója)Nagy sikerű koncertet tartott a zentai Művelődési Ház színháztermében a népszerű magyarországi Csík zenekar. Az együttes Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen... címmel mutatta be a közönségük által leginkább kedvelt, legsikeresebb zeneszámait. A válogat...
A zentai koncerten (Tóth Lívia fotója) |
Nagy sikerű koncertet tartott a zentai Művelődési Ház színháztermében a népszerű magyarországi Csík zenekar. Az együttes Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen... címmel mutatta be a közönségük által leginkább kedvelt, legsikeresebb zeneszámait. A válogatást a Tisza-parti városban is jól fogadták, hiszen nemcsak az összeállítás végén, de a zeneszámok között is gyakran percekig zúgott a taps.
Az eseményt, melynek főtámogatója a budapesti Égtájak Iroda volt, hatalmas érdeklődés előzte meg. Mivel a jegyek gyorsan elkeltek, azok, akik nem juthattak be a nézőtérre, a kiállítási teremben felállított kivetítőn (féláron) kísérhették figyelemmel a programot. A hangverseny és az utána következő táncház igazi ünnepnek számított, melyre összesereglettek a népzene kedvelői szinte az egész Vajdaságból.
A Csík zenekar több mint két évtizede meghatározó szereplője a Kárpát-medence magyar népzenei életének. Rengeteg koncert, táncház és jó néhány sikeres zenei album tette közkedvelté és ismertté. A zenekar tagjai Makó Péter (fúvós hangszerek), Majorosi Marianna (ének), Barcza Zsolt (cimbalom, harmonika), Bartók József (bőgő), Csík János (hegedű), Szabó Attila (hegedű) és Kunos Tamás (brácsa).
Az elmúlt húsz év alatt több rangos elismeréssel jutalmazták a kecskeméti formációt. 2007 elején Fonogram-díjat kapott az azóta aranylemezként számon tartott Senki nem ért semmit című albumáért világzene kategóriában, 2009-ben a népzenét megújító művészetéért Magyar Örökség-díjban részesült, Kecskeméten viszont a Kodály Zoltán díjat vehette át.
Az utóbbi években a zenekar rátalált egy olyan útra, amellyel sikerült az emberekhez közelebb hoznia a népdalt. A népszerű zenekarok dalainak feldolgozásával, a jazz- és a bluesdallamokkal pedig azoknak az életébe is belopta szinte észrevétlenül a népzenét, akik ezzel a műfajjal egyébként aligha találkoztak volna. Általában autentikus zenével kezdenek, aztán jönnek az átdolgozások, majd a végén visszatérnek az eredetihez, a ''gyökerek”-hez. Így volt ez Zentán is, ahol többek között előadták a Quimby zenekar Most múlik pontosan című dalának nagyszerű feldolgozását (ami sokak szerint jobb, mint az eredeti) és néhány Kispál és a Borz-számot.
- Nem erőszakosan, nem mindenáron akartuk a közönség közelébe vinni a népdalokat. Könnyebb volt a hétköznapokban már megismert ritmusok és lüktetések által kapcsolatot teremteni, hiszen a blues, a swing vagy akár az alternatív rock nap mint nap szól a rádióban. Szerencsére találtunk egy olyan egészséges arányt, ami nélkül nem működne ez a dolog. Ez egyfajta borotvaélen való táncolás. Meg akarjuk őrizni az autentikus népzenei értékeket, de átbillenünk néha a könnyűzenei műfajokba is. Néha szomorú, hogy nem tartozunk sem ide, sem oda, de a lényeg az, hogy ha meg tudunk maradni ezen a borotvaélen, és meg tudjuk tartani az egészséges arányt, akkor lesz igazán sikeres és generációktól függetlenül szerethető a muzsikánk - mondta egy interjúban Csík János, a zenekar vezetője.
Eddig két műsoros kazettájuk és hat CD-jük jelent meg: Boldog szomorú dal, Tiszta szívvel, A kor falára, Be sok eső, be sok sár, Senki nem ért semmit és a legújabb kiadványuk Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen... címmel. Az utóbbiról írják a hozzáértők, hogy ''szétfeszíti a népzenéről alkotott elképzeléseink kereteit. Új ajtókon kopogtat, és nyit be különböző műfajok világába úgy, hogy nem sérülnek a tradicionális népzenei motívumok, de a XXI. század lüktetése keríti bűvkörébe a hallgatót.” (Forrás: est.hu)
''Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen, / Énutánam senki ne keseregjen. / Ha valaki énutánam kesereg, / A Jóisten két kezével áldja meg!”