A klímaváltozásról, mint korunk egyik fenyegető „réméről”, mind többet hallani. Abban viszont egészen biztosak lehetünk, hogy a klíma mindig is változott, akkor is, amikor az ember még nem is létezett. Az is kétségtelen azonban, hogy túlnépesedet bolygónkon fajunk már olyan mértékben avatkozik be — akarva vagy akaratlanul — az egyébként természetes folyamatokba, mint soha korábban. Mint mindent, mostanára ezt a témát is sikerült teljesen ideologizálni, ezért találhatnak táptalajra a valóságtól elrugaszkodott elméletek, elképzelések.
Mindez nem véletlen, hiszen világunk így működik, és utólag el lehet mondani, hogy naiv az, aki mást várt. Szép lassan ugyan, de a klímabiznisz korunk legnagyobb üzleti vállalkozásává válik. Első hallásra és ránézésre üdvözlendő, hogy mostanság ennyit foglalkoznak a környezetvédelemmel, karbonsemlegességi célokat tűznek ki, támogatják a megújuló energiaforrások felhasználását. Sok esetben azonban hazugságok, csúsztatások, tudományos alapokat nélkülöző propaganda jellemzi a témakört. A számadatok azt mutatják, hogy a zöldenergia-iparágak a profitráta tekintetében ma már a gyógyszeriparral és a hadiiparral vetekszenek.
A „marketingesek” élnek azzal a lehetőséggel, hogy a kiindulási alap egy valóban nemes cél, a környezet és a természet védelme. Aztán valami hasonló „mesterfogást” alkalmaznak, mint azon egészségtelen, üdítőitaloknak nevezett löttyök esetében, amelyeknek egyetlen összetevőjük sem egészséges, de mégis azzal reklámozzák például az új verziót, hogy ez most kevesebb cukrot tartalmaz, vagy netán teljesen cukormentes is.
Fotó: Pixabay
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a jelenlegi ismereteink szerint a fejlett emberi civilizációk a kedvező klímájú — mondjuk ki, hogy meleg —folyamvölgyekben alakultak ki. Az ókorban a Nílus, az Eufrátesz vagy a Gangesz völgyeiben meleg volt az éghajlat. Nem kellett „fűteni”, miközben most, amikor a globális felmelegedéssel riogatnak, még májusban is rá kellett segíteni a házak, lakások belső hőmérsékletére.
A felmelegedésnek is biztosan vannak negatív következményei. A történelmi tapasztalatok viszont azt mutatják, az emberiség akkor élt jólétben, amikor melegebb volt, mint most. A hidegebb időszakokban, például a jégkorszak idején vagy a középkori minijégkorszakban pedig éhínség és járványok sújtották elődeinket.
Túlnépesedett bolygónkon ma elképesztő mennyiségű energiát fogyasztunk, miközben szeméthegyek sokaságát termeljük, mérgezzük vizeinket, tengereinket. Egyre többen viszont arra figyelmeztetnek, hogy a klímavédelem sok esetben hamiskás jelszavával még jobban pazaroljuk a természet erőforrásait, még több mérgező anyaggal szennyezzük a levegőt, a talajt és az élővizeket.
Vannak olyan vélemények, hogy a globalizmus egy hibrid hadviselés részeként — jogállami, pénzhatalmi fegyverekkel — a természetvédelem eszméjét is kisajátította, és saját szolgálatába állította. Ha jól belegondolunk, és egy kicsit megvizsgáljuk, mi történik, arra jövünk rá, hogy ez nem is teljesen alaptalan feltételezés. A környezetért valóban aggódók jóhiszeműségét kihasználva, a globalizmus eszközévé silányították az eszmét. Megfigyelhető, hogy egyfajta világvallássá szeretnék „előléptetni”. A „klímatudományt” politikai termékké degradálják. Szinte már azt sugallják, hogy „ez a harc lesz a végső”, miközben a történelmi tapasztalatok szerint mégsem jött el a „történelem vége”.
