Miközben itthon is a kilábalásban reménykedünk, szép lassan a világgazdaság szerkezete is megváltozik, pontosabban átrendeződik. Szerbia exportorientált gazdaságú, vagyis sok függ a kiviteltől. A gazdasági szerkezetünk sajátosságai is hozzájárultak, hogy nem lettek súlyosabbak a következmények. A helyzet azonban minden gazdasági ágazatban megköveteli a folyamatos újratervezést. A jövőben bizonyos szempontból akár még a nyertesei is lehetünk annak, hogy a globális gazdaság eddigi formája átrendeződik.

A koronavírus okozta gazdasági sokk hangsúlyozottabban mutatta meg, hogy milyen a gyakorlatban az úgynevezett hosszú láncok működtetési problémája. Korábban ugyanis költséghatékony megoldásnak számított, hogy egy-egy termék, például a személygépkocsi tervezése, alkatrészeinek gyártása és az összeszerelés a világ egymástól távoli pontjain történik. Amikor egy évvel ezelőtt a járvány miatt egy időre akadozott vagy elmaradt a kínai alkatrészek szállítása, az jelentősen korlátozta a nagy autógyárak működését. Az már ehhez szorosan kötődő, mégis egészen más téma, hogy időközben a kereslet is visszaesett.

A kitettséget már tavaly erősen megérezhettük, de nem járt olyan súlyos következményekkel, mint azokban az országokban, ahol valóban sok az összeszerelő üzem. A kialakult bizonytalanság hosszú távú következményei még csak ezután lesznek érezhetőek. A logikus piaci válasz az lenne, hogy a nem túl távoli jövőben másféle szerkezeti rendszert fognak kiépíteni a termelési láncok. Nem csupán a munkaerő költsége lesz szempont, hanem nagyobb biztonságra is törekednek majd egy-egy helyszín megválasztásakor.

A közép-európai térség pedig ideális a nyugat-európai tőkének. A földrajzi közelség hatalmas előny lesz a jövőben, ez biztosra vehető. Nem az egyetlen szempont lesz, de sok esetben rengeteget nyomhat a latban.

Budapest, Pozsony, Prága, Varsó vagy Belgrád is néhány óra alatt elérhető autópályán vagy vasúton. És túl nagy kulturális különbségek sincsenek. A rendelkezésre álló szakképzett munkaerő kérdése viszont már korlátként jelenhet meg. Jellemző, hogy a termelést a jövőben még inkább az úgynevezett megarégiókon belül koncentrálják. A hozzánk legközelebb eső megarégió a Bécs–Budapest övezet, mintegy 180 milliárd dolláros évi GDP-vel, de nem sokkal marad el a szintén nem túl távoli Prága körüli régió sem a maga 150 milliárd dollárjával. A Bécs–Budapest megarégió azért is érdekes itteni szempontból, mert sokan oda mentek munkát vállalni egy szebb jövő reményében. Ha sikerülne térségünket is integrálni ebbe a hozzánk nem csupán földrajzi értelemben közel álló régióba, az felgyorsíthatná országunk sokat emlegetett és hőn áhított gazdasági felzárkózását.

Akkor lehetünk a nyertesei a folyamatnak, ha az adórendszerünk kedvező lesz a befektetői környezetnek, valamint ha a hazai kis- és közepes vállalkozások hatékonnyá, versenyképesebbé válnak. A földrajzi elhelyezkedésünkből még többet kell profitálnunk. Autópályák tekintetében jól alakulnak a dolgok, és a jelenleg is zajló építkezések tovább erősítik a hálózatot. Az esélyeink feltárulnak, csak élni kell velük, ami így kimondva egyszerű, de a valóságban sajnos nem az.