Enyészet hava

Enyészet hava

A novembert – legalábbis mérsékelt éghajlatú égövünk alatt!, ritkán szokás szeretni. Szürke, esős, nyomasztó. Lépten-nyomon csak a pusztulás és a nem-lét jelei kerülnek előtérbe. Nehéz egy hónap. Legszívesebben kihagynánk életünkből.

Pedig... pedig elmúlás nélkül a megújulás sem lehetséges. Megújulás nélkül pedig még ez a megmaradt földi csekélységünk is értelmetlenné válik. Így van ez, s nem másképp!

Okulva mindebből, s kihasználva a valóban csak percekre rám mosolygó délutáni napfény sugarait, bebocsáttatást kértem objektívemmel kertecskémnek téli nyugodalomra készülődő növényvilágába.

A költeménybe szőtt, mintegy epilógusként lejegyzett gondolatokat óceánszemű páromtól kölcsönöztem.

„Nyúlik a sárral a szó is
nem baj – megújul minden sejtünk holnapután.
Újjászületnek a percek, mikor az órák leperegtek
magamba iszom a csended, s tenyered melegét.”
(Testmeleg – Györffi Réka verse)

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg HÍREK KÉPEKBEN rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Enyészet hava
  • Kenderesi Vilmos
  • 2019.10.16.
  • LXXIV. évfolyam 42. szám
Enyészet hava
Facebook

Támogatóink