Bíró Károly 1902 és 1918 között volt Szabadka polgármestere, tevékenysége nélkülözhetetlen volt a mai városimázs kialakításában. Az ő városvezetése idején épült fel és adták át rendeltetésének a városházát és a palicsi épületegyüttest is.

— Bíró Károly államférfi volt, nem csak városvezető. Szabadka államférfija, aki nem eredményként, hanem lehetőségként tekintett arra, amit polgármesterként a városnak teremthetett és teremtett. Megvolt benne a bátorság a semmiből teremteni és a bölcsesség, hogy a várost a fejlődés útjára állítsa. Mi pedig az őt megillető helyre állítjuk Szabadka történelmének kiválóságát, a legnagyobbak közé, szellemi hagyatékát ápolva, a közösség fejlődését szolgáló elhivatottságát követve — emelte ki az ünnepségen dr. Pásztor Bálint. A Vajdasági Magyar Szövetség és a városi képviselő-testület elnöke azt is hangsúlyozta, hogy az örökségvédelem egyúttal értékteremtés is, hiszen azáltal, hogy az örökségünket, az épített örökségünket megvédjük, megóvjuk és felújítjuk, új értéket is teremtünk, hiszen az a város, amelynek nincs múltja, nehezen nevezhető városnak. — Bíró Károly nemcsak polgármester, hanem városépítő volt, aki olyanná tette Szabadkát és Palicsot, olyan szecessziós épületegyüttest örökített ránk, amely párját ritkítja. Meghatározta a város arculatát, szellemiségét, vízióval rendelkezett, egy közép-európai város víziójával. Bíró Károly nagyságát egy mondatban úgy lehetne meghatározni, hogy ő tette Szabadkát várossá. Ugyan Szabadkát még ma is Európa legnagyobb falujaként divatos emlegetni, de ennek ellenére Bíró Károlynak köszönhetően várossá vált ez a település. Szabadka a szecesszió egyik fővárosa lett, és egy olyan teljesítmény kötődik Bíró Károlyhoz, amely ma már megismételhetetlen, hiszen 1912. szeptember 15-én átadásra került a városháza, majd ugyanannak a napnak a délutánján a palicsi szecessziós épületegyüttes: a víztorony, a zenepavilon, a női fürdő és a palicsi Vigadó épületegyüttese. Építészeti és politikai teljesítmény is volt mindezt egy nap alatt átadni az utókornak. Mindez miatt úgy gondoljuk, hogy Bíró Károlynak kultusza kell hogy legyen Szabadkán. Nem azért, mert egy volt a sok polgármester közül, nem azért, mert magyar nemzetiségű volt, hanem azért, mert ő tette Szabadkát Szabadkává.

Pásztor István volt az, aki Bíró Károly emlékét visszaplántálta a szabadkaiak és a vajdasági magyarok szívébe és lelkébe — hangzott el az ünnepségen. Pásztor Bálint ennek kapcsán azt üzente, hogy a politikai szerencse forgandó, és a választópolgár nem mindig hálás az eredményekért, és bizony még egy ekkora eredmény sem, mint amilyen Bíró Károlyhoz fűzhető, nem elegendő ahhoz, hogy az emlékét hosszú évszázadokra bebetonozzák, és biztosan emlékezzenek rá a szabadkaiak.

— Vissza kellett őt hozni a köztudatba, és ezt több lépésben értük el Pásztor István kezdeményezésére. Legelőször a Vajdasági Magyar Szövetség róla nevezte el az alapítványát, majd ez a Bíró Károly Alapítvány kezdeményezte Bíró Károly egész alakos szobrának a felavatását Szabadka központjában, és a Bíró Károly Alapítvány kezdeményezte a Bíró Károly-emléktábla kihelyezését is azon az épületen, amelyet az egykori városépítő polgármester a saját családja számára építtetett, és amelyben élt haláláig. Ez a ház egy építésztörténeti és művészettörténeti érték is, hiszen neogótikus stílusban épült Macskovics Titusz tervei nyomán.

Az épület vakolata éveken keresztül omladozott, végül a balkon darabjai is a földre hullottak, majd a biztonság érdekében hosszú ideig körbe volt kerítve az épület. Pásztor Bálint emlékeztetett, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség politikusai Szabadka város költségvetéséből kezdeményezték az épület felújítását, és a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet munkatársainak köszönhetően eredeti állapotába sikerült visszaállítani. Pásztor Bálint Bíró Károlynak a szabadkai városháza átadásakor elhangzott beszédéből idézett: „Emeltettük ezen monumentális székházat, hogy nagyságával méltón jelképezze a várost. Művészi pompájával polgárai áldozatkészségének s a szép iránti szeretetének tanúbizonysága legyen. A székházat, mármint a városházát rendeltetésének ezennel átadjuk, erős bennünk a meggyőződés, hogy a megnyitott kapukon keresztül, e falak közül állandóan sugározni fog a szabadságszeretetnek, az egymás megbecsülésének, a szép és jó iránti lelkesedésnek s az előrehaladás utáni olthatatlan vágynak mindent átfogó egyesítő ereje, amely a fejlődés útján tovább fogja vinni e várost, s boldoguláshoz juttatja minden lakóját.”

— Ezek a ma élő szabadkaiaknak is a vágyai, mi is ezt szeretnénk, hogy a szabadságszeretet, egymás megbecsülése, a szép és a jó iránti lelkesedés és az előrehaladás utáni olthatatlan vágy vezérelné a szabadkaiakat. Ehhez szükség van új értékekre, de ehhez szükség van a régi értékek megóvására, felújítására és a nagyjaink emlékének az ápolására. Bíró Károly Szabadkát örökre lekötelezte, bármi történjen ezzel a várossal, senki nem veheti el tőlünk azt, hogy ez a város Bíró Károlynak köszönhetően olyan, amilyennek szeretjük és amit óvunk.

Az emléktábla felavatási ünnepségére Bíró Károly leszármazottjai is ellátogattak. Aknay Tibor, Bíró Károly bátyjának, Bíró Jenőnek a dédunokája, valamint dr. Dukavits Imre, Bíró Károly dédunokája és felesége, dr. Dukavits Imréné Sós Anikó, továbbá keresztfiuk, dr. Dukavics András Balázs, aki leányával, Dukavics Eszterrel érkezett.