A tamásfalvi római katolikus templom

Kacskaringós út vezet Nagybecskerektől Begaszentgyörgyön át a bánáti Tamásfalva településig. A helység a mai Szerbia és Románia határán húzódik. Megismerkedésünkkor már az első szavak is erről a kongó tényről vallanak, hogy minket erre már mindenki elfelejtett.
A tamásfalviak (hetiniek) találkozóját a helybeli Bölcső Alap elnevezésű civil szervezet rendezte meg. A szervezők célja, hogy azok, akik ebben a helységben születtek, nőttek fel, éljenek ma bárhol is, jöjjenek össze a ,,bölcsőhelyükön” és közösen emlékezzenek a gondtalan, mezítlábas gyermekkorra. Gondolatban visszaidézzék az iskolába vezető első lépéseiket, találkozásukat a templommal, emlékezzenek az első szerelemi lángra, a számtalan szép, de olykor fájó szülőfalui történésre. A mintegy 150 egykori tamásfalvi Szabadkáról, Újvidékről, Adáról, Muzslyáról, Nagybecskerekről, Zentáról, Ittabéről, Tóbáról, Magyar- és Szerbcsernyéről, Torákról, Torontálvásárhelyről, Bácskossuthfalváról, Begaszentgyörgyről, de egészen Bécsből is érkezett. Az est a helybeliekkel együtt közös szentmisével kezdődött, amelyen ft. Pethő László, a falu plébánosa szép és megható szentbeszédet tartott. Ezt a művelődési otthonban egy rövid történelmi ismertető követte Szarka Edit előadásában.
Ahogyan elmondta, az említésekben már 1472-ben megtalálható egy Tamásháza, Tamáslak nevű település a Beregszói Hagymás család birtokában. A török idők alatt ezen a vidéken gyakorinak számítottak az összetűzések a szerb határőrök és a törökök között. Ezt bizonyítják a talált tárgyak, a hadi felszerelés részei, amelyek az itt élő lakosságéi voltak, valamint a szerb és török katonai osztagokéi. Ezeknek a leleteknek az értékes darabjai napjainkig megtekinthetőek a pesti, újvidéki és nagybecskereki múzeumok állományában. A legkiemelkedőbb történelmi határozatok minden bizonnyal a Požarevaci béke megkötése után következtek. Így 1841-ben a bécsi udvar új népesítésbe kezd, magyar és német telepeseket küld ide. Elsőként magyar dohánytermelők érkeztek, akik az Óbega és a Törökbega közelében, Komori Bedekovich Tamás gróf tulajdonán egy új Tamásfalvát alapítottak, amit aztán az ugyancsak akkortájt alakult Heténnyel 1897-ben egyesítettek. Az első plébániát alkotó mindkét község Gyertyámos leányegyházaként működött egészen 1860-ig, majd Német Czernyához csatolták. Egy helybeli plébánia építésére csak 1899-ben került sor, miután a helybeli katolikus egyházközség megvette Balics József uradalmi jószágigazgatótól. Az első templom 1868-ban lett felépítve Bonnaz Sándor csanádi püspök idejében. Ha az adatnak hinni lehet, akkor négyosztályos iskolájuk már 1861-ban volt. Az első népszámlálási adatokból meg lehet tudni, hogy 1847-ben a két településen 815 lélek élt, 1851-ben 819, 1900-ban már 1816, ebből 1133 magyar és 683 német, mind római katolikus. 1916-tól folyamatosan 1927-ig 2000 a hívők száma. A falu 1935-ben éri el a virágkorát, amikor 2058-an élnek itt, ebből 1476 magyar, 551 német, 2-2 horvát és szlovén, 27 cigány. A legújabb statisztika szerint 2002-ben Hetinben 763-an élnek, nemzetiség szerint ezekből: 406 magyar, 306 szerb, 10 roma, 1 orosz, 41 egyéb nemzetiségű.
A szervezők elmondták: a 2005-ben, pünkösd vasárnapján alakult Bölcső Alap azzal a céllal jött létre, hogy a külföldön élő honfitársaik anyagi támogatásával felújítsák a falusi temető kerítését és kapuját, kibetonozzák a járdát, szigeteljék és tatarozzák a templomukat, majd megköszönjék a pénzadományokat és a kitartó munkát. A temetőben a munkálatok már elkezdődtek, így a kerítést és a kaput felállították, ám a járda betonozásával pénzhiány miatt le kellett állni. Ebbe 20-25 ember három hétig tartó önzetlen munkája van befektetve. Minden adományozónak, a falusiak nevében köszönet jár.
- Szeretnénk, ha összefogásunk úgy fejlődne, hogy a Bölcső Alap többi célját is idővel megvalósítsuk, hogy a tamásfalviak találkozója igazi ünneppé váljon, és szeretnénk, ha kis falunkra mindenki jó szívvel gondolna, ezekre az összejövetelekre pedig többen eljönnének - mondta Szarka Edit.
A reggelig tartó bálon mindenki jól szórakozott. Jó volt nézni, hogyan ölelkeznek a régi ismerősök.