* Mik a terveid a középiskola befejezése után?

— Most éppen az egyetemi felvételi eredményeket várom, a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karára szeretnék jelentkezni, mérnökinformatikus, villamosmérnöki vagy programtervező informatikus szakra. Legfőképp a programozás érdekel, de majd kiderül, melyikre vesznek fel. Felsős lettem, amikor elgondolkodtam azon, hogy mi is tetszik nekem, aztán azt is megtudtam, hogy a programozás nem mellesleg jól fizető szakma. Szeretek problémákat megoldani, és akár segíteni vele az embereken. Ötödik osztálytól kezdve elég céltudatosan haladtam ebbe az irányba, hál’ istennek, a középiskola is közel volt, most pedig Szegedre készülök.

* Mesélnél arról, eddig milyen megmérettetéseken vettél részt?

— A XX. Nemzetközi Komplex Elektrotechnika-Elektronika Versenyen, Marosvásárhelyen elektrotechnikából írtunk elméleti tesztet, volt egy gyakorlati teszt informatikából és gyakorlati rész elektronikából, amikor össze kellett forrasztani egy áramkört. Ezt a három dolgot pontozták. Meglepődtem, hogy én lettem az első, mivel nem éreztem magam olyan jónak. A marosvásárhelyi versenyre elég sokat készültem, nem volt egyszerű, heti két-három alkalommal gyakoroltunk rá a tanárokkal. Voltam a Szakma Sztár Fesztivál előválogatóján, én a szoftverfejlesztő és -tesztelő profilon versenyeztem. Topolyán írtunk elméleti tesztet, ahol továbbjutottam, és bekerültem a magyarországi elődöntőbe, ahol a legjobb tíz között versenyezhettem, de sajnos nem jutottam tovább. Érdekes volt, mert a szakma négyéves tananyagából bármit kérdezhettek. Nagyjából tudtam, milyen témákra lehet számítani, de volt olyan dolog, amelyről addig nem hallottam. A versenyen három gyakorlati feladat volt, mely magában foglalta a programozást, a webfejlesztést és az adatbázis-kezelést, valamint készíteni kellett egy prezentációt, pontosabban egy szoftverterméket. Én az iskolánk műhelyének terveztem egy raktárprogramot. Elkészítettem egy asztali alkalmazást, mellyel vezetni lehet a szerszámok nyilvántartását, valamint a dokumentációban elmagyaráztam a tervezés és a működés folyamatát. A zsűri megkapta ezt a prezentációt, melynek az első részét angolul kellett előadni. 2022-ben az Erasmus-programmal két hetet voltam Görögországban. Az iskolánkból hatan mentünk, nem tudtuk, pontosan mire számítsunk, a két hét alatt szakmai gyakorlaton vettünk részt. A legtöbb napon legórobotokat programoztunk, például egy kis legószéfet vagy rajzoló robotot. Voltunk egy gyümölcsraktárban, ahol annak működési elvével, rendszerével foglalkoztunk. Megnéztünk egy okoshotelt is, ez inkább az informatikai területhez kapcsolódott. A hotel minden funkcióját, szenzorait számítógépről lehetett irányítani, és ennek a működését tanulmányoztuk.

* Örültél annak, hogy megkaptad a Iuventus Pro Urbe díjat?

— Tudtam róla, hogy az iskola megpályázta nekem a díjat, de volt más esélyes is, aki méltó ellenfél volt. Természetesen örültem, és boldogsággal töltött el, jó tudni, hogy jó az, amit csinálok, és érek valamit, hogy van visszajelzés a munkámmal kapcsolatban. Egyébként a Bodros tamburazenekarral is kaptunk már Iuventus Pro Urbe díjat, az mindannyiunk érdeme volt, ez viszont csak az enyém. 

* Ha már a zenekart említed, térjünk át egy kicsit a másik szenvedélyedre is. Hogyan lett a népzene az életed része?

— A néptáncot és a népzenét is nagyon szeretem. Anyukám járt zeneiskolába, onnan jött az egész. Elvitt egy nyílt napra, szeretett volna beíratni, tetszett is a dolog, úgyhogy nem ellenkeztem. Bementünk, megmutatták a hangszereket, és én egyből rámutattam a tamburára, hogy azt szeretném. Azért választottam a tamburát, mert a többi hangszerről már hallottam, ez pedig érdekesnek, újdonságnak tűnt. Azt hiszem, a második évem után a tamburatanárnőm ajánlotta, hogy van a Vadvirág Hagyományápoló Körnek egy tábora, és elmentem oda. A tábornak viszont az volt a feltétele, hogy ha zenélni akarok, táncolni is kell. Akkor még nagyon nem akartam táncolni, haza szerettem volna menni, de végül belejöttem. Az ősszel elkezdtem táncolni, és a következő évben indult meg a Bodros tamburazenekar megalakulása. Lett prímásunk, kontrásunk, valahogy az énekesünk is hozzánk verődött, végül a bőgősünk is csatlakozott a Fölszállott a páva válogatója előtt. A műsor előtt nem volt bőgősünk, találnunk kellett egyet, aki két hét alatt megtanult bőgőzni. Végül továbbjutottunk az elődöntőn, közben rengeteget kellett gyakorolni. Eléggé kacskaringós volt a zenekar megalakulása, de mégis jól álltak a csillagok. Mi leginkább a vajdasági Tisza mente táncaival foglalkozunk, az oktatónk Resócki Rolland, becenevén Röske, ő kutatta fel a környék táncait. A Vadvirág Hagyományápoló Körben tanultunk táncolni és zenélni is. Vajdaságban szerveztek néptáncoktató-képzést, melyet elvégeztem, 2023-ban vizsgáztam. Az is szerepel a terveim között, hogy ha visszatérek Adára, szeretnék néptáncot oktatni. Ez nemcsak táncoktatás, hanem személyiségfejlesztés is. Mi a hagyományos, autentikus magyar néptáncot oktatjuk, különféle tájegységek táncait. A Bodros tamburazenekarral kiadtunk egy lemezt Bodrosodik címmel 2020-ban, a Szekeres László Alapítvány támogatásával, kilenc népdalcsokor van rajta. 

* Milyen élmény volt a Fölszállott a páva vetélkedő?

— 2019 tavaszán, nyár elején a Vadvirág-táborban összeültünk, az oktatóink és a vezetőség kérdezte, benne lennénk-e, mi pedig úgy voltunk vele, miért is ne. Szeptemberben volt a válogató, arról csak egy kis összevágott film készült, aztán az elődöntő már élőben folyt. Furcsa volt betekinteni a tv-kamerák mögé, látni mindazt élőben, amit otthon a tévében. Mindannyian abban állapodtunk meg, hogy nagyon jó élmény volt, de a stressz miatt még egyszer nem vállalnánk el. Az az izgalom, közben a kamera rajtunk, várjuk, mi lesz az eredmény, és a vetélytársaink is nagyon ügyes gyerekek voltak. Mi a középdöntőig vittük, a hangszeres szólisták és zenekarok kategóriában. Nem voltunk szomorúak, hogy kiestünk, örültünk, hogy eddig eljutottunk. Kaptunk egy 1 millió forintos különdíjat, és a Dankó rádió jóvoltából egy felvételkészítési lehetőséget.

* Mennyire lehetett tanulni, élményeket szerezni a versenyen?

— A nagy nyomás alatt jó néhányan összekovácsolódtunk, van, akivel még mindig ápoljuk a kapcsolatot. A szakmabeliektől sok értékes tanácsot kaptunk, melyet igyekeztünk megfogadni, összességében nagyon pozitív élmény volt. A zenekarban tizenhét és húszéves kor között játszunk. Kezdetben könnyű volt a sulival összeegyeztetni a gyakorlást, amikor még mindenki Adán volt. Ahogy mindenki elment középiskolába, most pedig majd egyetemre, nehezebb. Hétköznap belefért egy-két próba, most hétvégén próbálunk azzal, aki itthon van. Én is minden lében kanál vagyok, nehéz egy helyben megmaradnom. Most is egész nyáron táborozni fogok több helyen. Voltam a XXI. Vajdasági Szabadegyetemen, a Vadvirág-táborban, aztán megyek majd egy néptáncos táborba, a Batyu Táborba, a többit még meglátjuk.

* Sok érdeklődési köröd van, tudsz kedvencet választani közülük?

— Nem tudok, és nem is lehet őket összehasonlítani. A néptáncot a közösség miatt is szeretem, nagyon összenőttünk a társasággal, Vajdaság- vagy akár Magyarország-szerte. Van még egy érdeklődési köröm, a fotózás és a videózás. Működött a suliban egy médiaszakkör, ahol fotózni, videózni lehetett, itt jöttem rá, hogy ezt is szeretem, meg a videók vágását. Ki tudja, lehet, ebből is lesz egy mellékállásom. Csináltunk is egy videót, mely multikulturális témában díjat is nyert. A szívem nagyon idehúz, Szeged után vissza szeretnék jönni ide, és itt dolgozni, itthon maradni. Nekem ez nagyon fontos, mert látom, mennyien elvándorolnak külföldre, de nekem itthon jó.