A múlt héten a Palicsi-tóban úgynevezett szanációs halászatra került sor. Ennek célja a megfelelő halászati módszer megtalálása volt, mellyel néhány héten belül megkezdődhet a nagymértékű lehalászás. A szanációs halászat lényege, hogy egy adott területen — ahol a halfauna összetétele nem megfelelő — bizonyos biomanipulációval belenyúlnak a rendszerbe, és jobb irányba próbálják terelni az összetételt. Ez a beavatkozás azonban nemcsak lehalászás, hanem halasítás is lehet.
Márton Ferenc (Fotó: Szabó Attila)
— A tó vizének minősége miatt az idén biztosan nem kerül sor halasításra. Meg kell várnunk, hogy a víz pH-értéke valamelyest helyreálljon. Ez egyelőre kilenc körül mozog, úgyhogy ebben a vízben a halak nem tudnak ívni, és mi is kénytelenek vagyunk várni a halasítással. Egy tavaly végzett vizsgálat szerint a negyedik szektorban a biomassza 96 százalékát az ezüstkárász teszi ki. Ennek a halfajtának nagyon megnőtt az állománya, minden másikat elnyomott. Felfalja a bolhákat, apró rákokat, szúnyoglárvákat, ezáltal a tóban nem marad elegendő rák, amely megenné az algákat. A moszatok elszaporodása nem szép látvány, a víz átláthatósága gyakran nem haladja meg a húsz centimétert sem. Az algák oxigént vonnak el, ezért az időjárási feltételek romlása tömeges halpusztuláshoz vezet — mondta Márton Ferenc, a Palics—Ludas Közvállalat megbízott igazgatója.
A próbahalászás alkalmával nem a minél nagyobb mennyiség kihalászása volt a cél, hanem azt mérték fel, hogy az ipari halászatban használt eszközökkel milyen eredmények érhetők el. Emellett a tó halösszetételét is vizsgálták, és kiderült, hogy apró süllők is élnek a vízben.
— Ipari módszerekkel, a három centiméteres lyukú hálókkal a halászás nem hatékony, hiszen a három nap alatt mindössze ötven-hatvan kg halat fogtunk ki. De nem is a mennyiségen volt a hangsúly, hanem egy olyan hatékony módszer megtalálásán, amellyel majd a nagyobb mennyiség is kifogható lesz.
A megoldás a vízbe telepített, apró szemű hálóból készült varsarendszer, mely azt is szavatolja, hogy a megfogott hal életben marad. Vannak olyan érzékeny halfajták, például a süllő, amelyek azonnal elpusztulnak, mihelyt bekerülnek a hálóba. Ezzel a varsarendszerrel a hal biztonságosan kihalászható, nem akadhat bele az apró szemű hálóba, amely egy olyan csapda felé tereli, ahonnan már nem úszhat vissza. A halakat a vízben lehetne tárolni, majd később kiválogatnák őket. Ehhez a varsarendszerhez megfelelő háló szükséges. Az ipari halászoknak nincs ilyenjük, mivel ők nem ezt az úgynevezett szeméthalat fogják, hanem azt, amelyet el is tudnak adni. A konzumhalat értékesítenék, a fogyasztásra alkalmatlan példányokat pedig halfeldolgozó cégeknek juttatnánk el.
— Több ilyen vállalattal kapcsolatba léptünk, de vagy nem is válaszoltak, vagy elutasították a palicsi halat. A nem értékesíthető hal az egyik cég állathulladék-feldolgozójába kerül. Az állategészségügyi vizsgálat eredménye szerint a hal a Palicsi-tóban megfelelő minőségű, nem tartalmaz mérgező anyagokat. A lehalászandó halmennyiségből jutna az állatkertbe is — mondta Márton.
A három nap alatt a Begecsről érkezett halászok — megfelelő engedéllyel — egész nap és éjjel dolgoztak. A munkálatok 110 000 dinárba kerültek.
Radomir Lovadinov (Fotó: Szabó Attila)
Radomir Lovadinov természetvédelmi őr bemutatta azokat a hálókat, amelyekkel a próbahalászást végezték, s elmondta, hogy a negyedik szektor halállományát 99 százalékban ezüstkárászok alkotják, a többi napkárász, süllő és sügér. A harmadik szektorban csak ezüstkárászokat találtak, melyek átlagsúlya 80 gramm volt, a negyedikben pedig ezek a halak 90 grammosak voltak.
A nagyobb mértékű lehalászás néhány héten belül megkezdődik.
