Régen nemcsak bőgőt temettek, hanem lovat is sirattak eleink a Tisza mentén. A farsangfarka a közelmúltig a felnőttek szórakozása volt, a negyvennapos húsvéti böjt előtti víg napok alkalmat adtak az alakoskodásra, a maskarába bújásra, az ügyességi játékokra, a mulatságokra, a vaskos tréfákra, a termékenység- és termésvarázslásra, a maszkos alakoskodók dramatikus játékaira és a felvonulásokra, evésre-ivásra, táncolásra.

Kálmán Hajnalka és a szerző felvételei

A lósiratás már-már feledésbe merült szokását tavaly elevenítette fel a tóthfalui lovas egyesület. Hagyományteremtő szándékkal hívták életre a rendezvényt, így az idén is élvezhette a közönség a döglött lovát sirató gazda és a cigány alkudozását, a siratóasszonyok jajveszékelését, a pap, a menyasszony, a juhász és a régi idők maskarásainak gyűrűjében, muzsikusokkal és énekesekkel kísérve. Minden jó, ha a vége jó — így az alakoskodó jelenet végére a ló feléled, ám a szalmával jól kitömött és igencsak lomposra dizájnolt Csámpás Rozi — az óriási kiszebáb — már nem volt ilyen szerencsés, egy rövid tánc után a farsangi máglya tüzébe vetették, s ezzel a gesztussal a tél elűzöttnek tekinthető.

A tóthfalui farsang ügyesen ötvözi a múltat és a jelent, a hagyományokból építkezik, ám a modern kor követelményeinek is igyekszik megfelelni, ezt üzeni a parádés lovas farsangi felvonulás is, melyhez a helyi óvodások is csatlakoznak óvónőjük és a szülők kíséretében. A hosszú-hosszú menetben Pókember, Superman, katicabogárka, kártyalapemberke, tündérek és hercegnők vonultak fel a falu utcáin, a zenei kíséretről pedig Baráth László, Vajdaság egyetlen tárogató- (és klarinét-) művésze, valamint a felsőhegyi tamburások gondoskodtak.

A rendezvény hangulatát a magyarkanizsai Cantilena Kamarakórus alapozta meg, farsangi jelmezbe bújt tagjai Tolnay Ilona karmester vezényletével vidám farsangi hangversenyt adtak elő a Munkás Szent József-plébániához tartozó Kaszap István Kollégium termében, ahol Kudlik Zoltán tartományi művelődési segédtitkár nyitotta meg az eseményt.

— Gratulálni szeretnék az Almás-Vasderes Hagyományápoló Egyesületnek, amiért feleleveníti a farsangi hagyományokat, és ilyen szép, gazdag programot állít össze már második alkalommal. Szemmel látható, hogy mindenki szívvel-lélekkel beleadja magát a rendezvénybe. A farsang a tavasz kezdetét hozza elénk, próbálja elhessegetni a telet, a hideget. A böjt előtti féktelen jókedv idején kívánom, hogy a felnőttek gyermekként érezzék magukat, a gyerekek pedig szüleikkel együtt önfeledten bolondozzanak.

A régi iskola udvarába visszatérve a felvonuló gyerekek hagyományos farsangi fánkot kaptak, és olyan hagyományos játékokat játszhattak, mint a Hamupipőke — szemestakarmányt válogathattak bekötött szemmel —, és ugyanígy elfedett arccal az üvegkerülő helyett a korosztályuknak megfelelően rögtönzött tányérszedegetővel szórakozhattak. A lovaskocsizást mindenki kipróbálhatta, aki kedvet kapott hozzá, a jó hangulatról pedig a felsőhegyi tamburások mellett a tornyosi asszonykórus és tamburások, Dér Zsolt hegedűművész, valamint a Vajdasági Szegénylegények gondoskodtak.

— Nagyon örülök, hogy sokan összejöttünk, hogy a környékbeli lovasok az őszi behajtási ünnep után ezúttal is összesereglettek Tóthfaluban, és az időjárás is kedvezett a szabadtéri rendezvénynek. Célunk a lovas hagyományok éltetése, a lovaglás népszerűsítése. Azt tapasztalom, hogy rendezvényeinknek köszönhetően egyre többen ismerik meg és szeretik meg Tóthfalut, a régi iskola éveken át elhagyatottan állt udvara ismét megtelt élettel, s a lovaglás, a lovaskocsizás mellett a lótartás és -gondozás is újra népszerűvé vált környékünkön — fogalmazott Kálmán Jenő, az Almás-Vasderes Hagyományápoló Egyesület elnöke.

Az egyesület a húsvéti ünnepkör napjain is várja az érdeklődőket: nagypénteken bodagot sütnek és kukoricát pattogatnak, majd a hagyományos tojásfestéssel szorgoskodnak, húsvéthétfőn lovaskocsis locsolkodás lesz, húsvét harmadnapján, kedden pedig újra életre keltik a női locsolkodás hagyományát.