A muzsika nem múzeum, mondja Kiss Tivadar. Azt is állítja, hogy a művészet gyönyörű hazugság, mégis örömmel számol be arról, hogy a budapesti Operaház rendes tagja lett.
Nem csekély meglepetés, ha az ember a budapesti Operaházban ülve megpillantja a színpadon a legnevesebb szólisták mellett azt a nagykikindai fiatalembert, akinek az évekkel ezelőtti merész álma most megvalósult. Kiss Tivadar célba ért. Nagyon vágyott a színpadra, nagyon akart tenni valamit szülővárosáért is. Tavaly a Turandot című opera egy sajátos változatát dolgoztatta fel munkatársaival, tavalyelőtt a Madame Butterflyt élvezhették végig a nagykikindaiak egy nyári estén.
- Nem hiszek, sohasem hittem a véletlenekben - mondja Kiss Tivadar. - Életünket ritkán határozza meg a véletlen. A munka hozza meg az eredményeket. Tudtam, hogy Budapesten éneklést tanulni egyben további nagy lehetőség is. Az utolsó vizsgák előtt készen álltam a bemutatkozásra. Tudtam, hogy a vajdaságiak közül Hertyán Aranka, Vitkayné Kovács Vera, Biszák Júlia, Németh Rudolf és mások valószínűleg hozzám hasonlóan szerényen kezdték pályafutásukat, Petz Marika nemzetközi viszonylatban is sokra vitte, mint a belgrádi oparaház szólistája. Nagy megtiszteltetésnek tekintettem, hogy egyáltalán fölvettek a Zeneművészeti Főiskolára. Na, most, Tivadarkám, felkötni azt a lenge magyart, mondogattam magamnak. Ma is emlegetik, hogy Kodály Zoltán nem szívesen állt szóba azokkal, akik nem tudtak kapásból szolmizálni. Mindent megtanultam, sokat énekeltem eddig is, azt hiszem, megrögzött melódiahívő vagyok. Ha találok egy dallamívet, akkor rendben van a dolog, de ha sehol semmi? Akkor az nekem komputerzene, nincs közöm hozzá.
* Mihez van közöd, Tivadar?
- Coverként kerültem az Operaházba, s tavaly már három Anyegin-előadásban szerepelhettem, Kovalik Balázs rendezésében, továbbá az Operabál díszletére tervezett jótékonysági előadásban, a Jancsi és Juliskában, az enyém volt a sztárszerep. A jól sikerült előadásoknak köszönhetően az ''üzlet megindult”. A következő évadra négy szereppel leptek meg. Maradtam az Anyeginben Triquet, Jancsi vagyok a Humperdinck-darabban, Monostatos a Varázsfuvolában és a Napfogyatkozás című XX. századi operában is színre léphetek a Kis Löwyként. Az utóbbi műnek egyetlenegy szereplője, pontosítok: főszereplője van, aki több epizódban különböző alakokkal találkozik. A negyedik jelenetben én vagyok soron.
* A Tavaszi Fesztiválon is felléptél.
- Igen, Haydn Philemon és Baucis című operájában énekeltem Aret szerepét, a halott gyermekét, akit feltámaszt Zeusz. Apámat Gulyás Dénes, anyámat Csavlek Etelka játszotta. Az előadás színhelye a Vasúttörténeti Park volt, egy mozdonyon adtuk elő a művet, Konstantin Gourzi görög karmesternő vezényletével. A Muzsika című magazin érdemben emlegette az előadást. A Művészetek Palotájában vittük színre Haydn Aki hűtlen, pórul jár című munkáját. Ez eredetileg is egy bábopera, amit mi a Kolibri Bábszínházzal együttműködve valósítottunk meg. Ezt a produkciót Pilisborosjenőn is bemutatjuk, az Egri csillagok című mozifilmhez épített vár romjain. A budafoki Donhányi szimfonikusok szólistájaként repertoárdarabokban veszek részt, például Carl Orff Carmina Burana című művében enyém a tenorszóló. Coshon szerepe jutott nekem Honegger Jeanne D Arc című oratóriumában, de előadom Haydn Teremtésének a szólóját is.
* Gödöllő?
- Ó, igen, el ne feledjem! Legutóbb Gödöllőn, a Sziszi-kastélyban a Barokk Színházban két előadásban léptem fel Toronykői Attila rendezésében. Szóval, izgalmas életet élek. A sztárokkal együtt énekelni nagy élmény. Kezdő korában feldobja az embert, biztatja, hogy megmutassa az oroszlánkörmeit. Azt mondják, néha olyan feszültség van a levegőben mindvégig, ami rendkívülivé teszi a produkciót. Én azt hiszem, a muzsikával csak jobbítani lehet a világot, nem pedig tovább rontani.
* A hét szűk esztendő első évében vagyunk. Úgy hírlik, az idén Nagykikindán nem lesz operaelőadás.
- Valamit elkezdtünk, valamit nem lehet folytatni. Olyan volt az eddig bemutatott két előadásunk, amilyennek lennie kellett. Érdekes, színvonalas, talpra állította Nagykikinda zenerajongóit. Nem volt könnyű megszervezni, de vérmes reményekkel vártuk a holnapot. Most azonban tudatták velünk, hogy anyagi segítségre, támogatásra ne számítsunk. Mit tehetünk? Várjuk a szebb napokat. Nagykikinda visszasüllyed a szürke hétköznapokba.
* Szemmel láthatóan remek kondícióban vagy!
- Nem panaszkodom. Egy előadóművész tartsa karban magát. Az erőnlét, a fizikai készenlét éppen olyan fontos, mint az, hogy fölényes biztonsággal tudjak bánni a hangommal. Sok-sok szebbnél szebb feladat vár rám szeptemberben...