Az általános iskolát szülőhelyén, Temerinben (1943-1950), a gimnáziumot Újvidéken (1950-1956) végzi. 1957-1961 között az újvidéki Mezőgazdasági Egyetem hallgatója.

1956-tól újságíró a Magyar Szónál, riporter, rovatvezető. Pályája során többek között volt faluriporter, turisztikai újságíró, bírósági riporter. A kezdő újságírók tanításával is foglalkozott.

1993-tól nyugdíjas. 1982-2000 között utazásokat tett a Délvidékről elszármazott magyarokhoz Németországba, Ausztriába, Svájcba, Svédországba, Nagy-Britanniába, Kanadába, az USA-ba, Ausztráliába, Finnországba.

Forrás: Facebook

Érdeklődéssel fordult a jog, történelem, társadalomkutatás felé, elsők között írt az 1944-1945-ös atrocitásokról a Délvidéken.

A VMDK alapító tagja és elnökségi tagja volt. A VMDP alapító tagja és az intézőbizottság tagja volt. A VMMSZ elnökségi tagja volt. Az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület elnöke volt (1996-2000).

Számos díjban, kitüntetésben részesült. Ezek: a Széchenyi Társaság diplomája (1991), Bethlen Gábor-díj (1997), Táncsics Mihály-díj (1999), Federation Internationale des Journalistes et Ecrivians de Tourisme diploma (1972), Magyar Szó-díj (1985, 1990), Benedek István aranygyűrű (1998).

Főbb művei: A temerini iparosok (1989), A temerini tűzoltóság 100 éve (1991), A megtorlás napjai (1991, 1992, angol, francia, német nyelven). Hazánk, a mostoha (1994), Hiányzunk egymásnak (1997), A temerini razzia (társszerző, 2001), Újvidéktől Újvidékig (2002), Három mártírunk (2002).

Búcsúztatásának időpontjáról a család később ad hírt.

Forrás: Vajdaság Ma