Pénteken, 88 éves korában, súlyos betegségben elhunyt Grosics Gyula, a magyar labdarúgó-válogatott egykori legendás kapusa, aki 1952-ben olimpiai bajnok, 1954-ben pedig vb-ezüstérmes volt.
A Nemzet Sportolóját az elmúlt években többször is kórházban ápolták, 2008-ban például kilyukadt a tüdeje, és a focista az intenzív osztályra került. Az 1926. február 4-én született Grosics szülővárosában, Dorogon kezdte futballkarrierjét. 1947-ben a fővárosi MATEOSZ-hoz, majd a Bp. Honvédhoz került, pályafutását Tatabányán fejezte be. A kispesti csapattal három bajnoki címet nyert.
A válogatottban 1947 és 1962 között 86 alkalommal védett, megjárt három világbajnokságot (1954, 1958, 1962), az elsőn ezüstérmet szerzett. 1952-ben olimpiai bajnok lett. Remek kifutásai és a védelem hangos irányítása miatt a negyedik hátvédnek nevezték.
Pályafutása befejezése után edzősködött, dolgozott Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-nél és Kuvaitban is. Később a Bp. Volán elnöke volt.
82. születésnapján szimbolikusan leigazolta őt a Ferencváros: annak idején azért hagyott fel a labdarúgással, mert nem engedték, hogy a klubhoz szerződjön.
A legendás, klasszikus Aranycsapatból, abból az együttesből, amely 1953-ban 6 : 3-ra nyert Londonban az Anglia elleni mérkőzésen, már csak a jobbhátvéd Buzánszky Jenő van közöttünk.
