Nem egyszerű hálaadó szentmisére gyűltek össze a hívek 2024. július 14-én a muzslyai Szűz Mária Szent Neve-templomban, hanem annál sokkal többre, hiszen a szalézi atyák — csaknem hatvanévnyi szolgálat után — elbúcsúztak a muzslyai közösségtől.
Kalapis Sztoján atya, Jelen Janez atya és Rafo Pinosa atya most köszöntek el, de a hálaadó szentmisére visszajött Tratnjek Stanko atya és Varga Zoltán atya is, mert ők ugyancsak kötődtek Muzslyához.
A szlovéniai Szent Cirill és Metód-rendtartomány főnöke egy éve levélben értesítette a Nagybecskereki Egyházmegye illetékeseit, hogy a szalézi rend tagjai nem tudják tovább vállalni a muzslyai plébánia, illetve az Emmausz Kollégium vezetését.
Az eseményen jelen volt Peter Končan atya, a szalézi rendtartomány főnöke is, aki méltatta a búcsúzó atyák munkásságát, visszapillantva a múltba is.
— 1965 eleje nehéz volt. Az akkori tartományfőnök aggodalma az volt, hogyan találjunk magyarul tudó rendtársakat, és miként nyerjük el az emberek bizalmát, mert az új papok más kultúrájú helyekről, más gondolkodással és munkával érkeztek. Az itteni papok hangosan fejezték ki aggodalmukat amiatt, hogy ezek az új papok egyáltalán mit dolgoznak majd itt. A plébánia nem volt felépítve egy szerzetesi közösség részére, kezdetben a szaléziak a hittanteremben aludtak a földön. Leleményességükkel és főleg az emberek és a fiatalok iránti nagy szeretetükkel az első szaléziak lassan elnyerték a lakosság tetszését — mondta a rendtartomány főnöke, aki azt is kifejtette, hogy a lelkes munka eredményeként rövid időn belül mintegy 600 fiatal járt a plébániai hittanra.
Mit csináltak a szaléziak? — tette fel a kérdést, és felelt is rá Peter Končan atya.
— Lelkigondozás, hitoktatás, hitoktatáshoz megfelelő helyiségek építése, templomok felújítása és építése, Muzslyán kívüli plébániák vezetése. Ez a nagy növekedés időszaka volt. Munkamódszerükkel a szaléziak szélesebb körben szerettek volna kinyúlni az oktatás és a társadalmi élet területére. Nagy nyomot hagyott ezen a helyen egy kollégium létrehozása, mely sok éven át menedéket és jó oktatást nyújtott a Nagybecskerek különböző iskoláiba járó fiúknak. Mindezt nem tudtuk volna megtenni, ha önök, helyiek nem ismerik fel a munkánk értékét, és nem vesznek aktívan részt a küldetésünkben. A második köszönet tehát önöknek szól, kedves hívek, és minden jóakaratú embernek! Segítségükkel egy nagyon szép történetet alkottunk, melyre büszkék lehetnek. Igazán őszinte Isten fizesse a rendtársaink iránti sok jóságért és szeretetért, valamint a sok erőfeszítésért, melyet a közjóért tettek.
A rendtartomány főnöke azt sem hallgatta el, hogy az idők megváltoztak, nincs utánpótlás, és nem tudnak atyákról gondoskodni a további itteni munkához, szolgálathoz.
A hálaadó szentmise keretében Gabona Ferenc, az egyháztanács elnöke mondott köszönetet a szalézi atyáknak áldozatos munkájukért.
— Nem könnyű szavakba foglalni mindazt, amit a muzslyai közösségért tettek! Elfogadták a küldetést, otthonra találtak itt Muzslyán. Egyházközségünk lelki életéért mindent megtettek. Egyeseknek nyelvet is kellett tanulni, hogy a mi anyanyelvünkön hirdessék Isten igéjét. Mennyi áldozatot hoztak azért, hogy Istenhez közelebb vezessék a muzslyaiakat, hogy minél többen vegyenek részt a vasárnapi szentmisén. Volt időszak, amikor kerékpárral járták a falut, meglátogatták a családokat, betegeket, özvegyeket, szegényeket, hogy házhoz vigyék Isten igéjét, szeretetét, de ha kellett, akkor akár Erzsébetlakra, Lukácsfalvára vagy Écskára is kibicikliztek misézni, temetni, hittant tartani.
Gabona Ferenc felsorolta mindazt, amit az atyák tettek a muzslyai közösségért: vezették az egyháztanácsot, irányították az egyházi munkaágakat, megszervezték az egyházi év liturgiáját, végezték az iskolai és a plébániai hitoktatást, lelkiségi mozgalmakat indítottak a plébánián (házashétvégék, fokulárok, imacsoportok, rózsafüzér-társulatok, bibliaórák, oratórium, animátorok, szalézi munkatársak, énekkarok, ministránsok, templomtakarítók), és egyéb egyesületek működését is segítették. Így működhettek a cserkészek, a szeretetház, a nagycsaládosok, a Szent György Lovagrend és a borászok. A templom takarítására, díszítésére is nagy hangsúlyt helyeztek, megszervezték a plébánianapot, megjelentették a Liliom értesítőt, működtették a Mária Rádió muzslyai stúdióját. Két szalézi újmisést szenteltek Muzslyán, Kalapis Sztoján atyát és Varga Zoltán atyát, egy diakónust Sándor Zoltán személyében, továbbá egy szalézi testvért, Swarz Vilmost, valamint egy világi papot is felszenteltek Palatinus Alen személyében, közben sok fiatalt küldtek Szlovéniába teológiára, akit lelkileg és anyagilag is támogattak, valamint ministránsok és fiatalok jutottak el lelkigyakorlatra, szintén Szlovéniába. Megépítették és működtették az Emmausz fiúkollégiumot, a szalézi atyák szolgálata alatt végezték el a Szűz Mária Szent Neve-templom tatarozását, meszelését, a tetőszerkezet felújítását, az új cserepek felhelyezését, illetve megoldották a templom fűtését, felépítették a Savio Szent Domonkos-templomot, az erzsébetlaki plébániát, a hittantermet, tatarozták a templomot, emellett a lukácsfalvi templomot is felújították.
Az egyháztanács elnöke személyes gondolatait is megosztotta a szalézi atyákról.
— Sztoján atya a nap 24 órájában elérhető volt, a fiatalok neveléséért mindent megtett, a plébániai hittanórák utáni bűvészmutatványok és vidám hangulat megteremtése feledhetetlen marad. Hozzá fűződik a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség megalakulása, az oratóriumok létrehozása, az animátorok képzése, ifjúsági lelkigyakorlatok szervezése, ministránsok felkarolása, nagycsaládosok támogatása, az Emmausz fiúkollégium vezetése, a Liliom, a Kolping, a borászok egyesületének életre hívása. Rafo atya néhány éve van Muzslyán. Szorgalmas és segítőkész, alázatos, és minden pillanatban tettre készen áll. A plébánia és a kollégium külső és belső terének rendezését a mai napig fáradhatatlanul végezte, a lelkiségi feladatokat is örömmel fogadta. Janez atya a sok fényképezés mellett egy igazi beteglátogató pap. Elbeszélgetett velük, reményt adva az Istenbe vetett hitüknek, meggyóntatta, megáldoztatta őket, és szükség esetén a betegek kenetét is kiszolgáltatta. Stanko atya mindent megtett, hogy az ünnep igazi ünnep legyen, hogy a gyerekek éneke felcsendüljön a szentmiséken. Türelme végtelen, derűlátása példaértékű. Zoltán atyához közel állt a fiatalok pasztorációja, a cserkészet, az oratórium, az animátorok képzésére helyezett nagy hangsúlyt, ugyanúgy a ministránsokkal való foglalkozásokkor is Don Bosco példáját követve tette a dolgát. A felsoroltak mellett Srećko atya és Tonček atya is sokat tett a közösségért. Isten áldja a szalézi atyákat!
A szentmise keretében Kovács Arina leendő kisdiák egy versikét mondott el. A szalézi atyáknak a hálájuk jeléül szerény ajándékot adtak át a muzslyai hívek nevében. A szentmise után levetítettek egy kisfilmet is, melyben a hat évtizednyi munkásságot foglalták össze, majd agapéra hívták a jelenlévőket.
A muzslyai plébániát az Isteni Ige Társaság rendjének tagjai vezetik majd a jövőben.
Fényképezte: Kónya-Kovács Otília