Elsőként Hajvert Ákos mesélt a kezdetekről:

— 1994-ben Molnár Krekity Olgának, aki versmondó volt, és fiatal tanárként, újságíróként foglalkozott versekkel, sugallták irodalmi körökben, hogy érdemes lenne egy szakmai szervezetet is létrehozni. Az alakuló ülést Tóthfaluban tartották meg. Az alapítók mellett többek között megjelent Némedi Imre, a Csáth Géza Művészetbarát Kör képviseletében és Domány Zoltán versmondó Zentáról. Nagy lépés volt ez, mert Vajdaságban volt ugyan hagyománya a versmondásnak, de nem volt szervezett forma, mely foglalkozott volna ezzel, így azok a gyerekek, akik vers- és prózamondással próbálkoztak, kaptak hozzá hátteret, volt kihez fordulniuk. Mindenképp Molnár Krekity Olga munkáját kell kiemelnünk ezzel kapcsolatban. Egy évvel korábban, 1993-ban kezdődött a Szép Szó Táborok megszervezése, valamint 1996-ban Kishegyesen a Dudás Kálmán Vers- és Prózamondó Verseny, melynek megszületésénél dr. Szőke Anna is jelen volt. A Magyar Versmondók Egyesületével is nagyon jó kapcsolatot ápoltak, sokat utaztak különféle versenyekre. A ’90-es években már számos elismerést hoztak, Radnóti-díj is került több személyhez Vajdaságból, miattuk változtatták meg a versenyszabályzatot, hogy külhoni magyar is megkaphassa.

Fehér Farkas Hajnalka (fehér pulóverben) és Hajvert Ákos az egyesület néhány tagjával

Versmondóból lett az egyesület vezetője

— Jómagam 2005 végén kapcsolódtam be a munkába, akkor diplomáztam a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon, drámapedagógia tantárgyból. Bácsfeketehegyen volt egy tisztújító közgyűlés, Barta Júlia vezetésével, és ekkor lettem a VMVE elnöke. 2006-ban megnyertem a Kaleidoszkóp versenyt, és ezt követte egy intenzívebb tanulási folyamat, amikor már mint versmondó is mindig részt vettem a megmérettetéseken. Vezetőként próbáltam azt megfigyelni, mire van szüksége az egyesületnek. Nagyon jó kapcsolat alakult ki pl. Magyarországon Pataki Andrással és az általa vezetett Forrás Színházzal, 2009—10-ben voltak közös színházi projektumaink, a technikai háttérről, a rendezőről ők gondoskodtak. A pedagógusok egy része úgy látta, hogy csupán reprodukció a szavalás, nem szükséges az előadói attitűd, ezért elkezdtünk pedagógusműhelyeket is szervezni. Majd versszínházi estek is születtek, felkérések érkeztek, hogy különféle rendezvényeken legyünk partnerek.

A VMVE elnökse

A kiteljesedés időszaka

— A 2010-es évek folyamán kiváló együttműködés alakult ki a Kárpát-medencében több művészeti szervezettel, a Káva Kulturális Műhellyel, a Magyar Versmondók Egyesületével, a vajdasági magyar színházakkal, színészekkel, Pálfi Ervin, Szőke Attila, Elor Emina, Ricz Ármin, Rókus Zoltán, Lőrincz Tímea színművészekkel, Góli Kornélia dramaturggal. Nekik mindannyiuknak közük volt a VMVE-hez, de más területen dolgozókkal is jó kapcsolatot ápoltunk, kineveltünk számos, a vers, az irodalom szeretetét fontosnak tartó fiatalt, akik ezt majd továbbadják a következő nemzedékeknek.

Szép Szó Tábor

„Ott kezdődött el minden. Ott, a padlásszobában”

Ákos után Fehér Farkas Hajnalka vette át a szót:

— Csupán tizenkét éves voltam, amikor belecsöppentem a versek világába, a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének táborába. Akkor 1996-ot írtunk. Gyermekfejjel nem gondoltam túl ezt a világot, egyszerűen csak engem is érdekelt, mi is történik ott, abban a bizonyos padlásszobában. Ki is az a Juci óvó néni — Barta Júlia, hiszen az osztálytársaim lelkesen meséltek róla, ahogyan a padlásszoba rejtelmeiről is. Ott kezdődött el minden. Ott, a padlásszobában. Melyet körbejártak a versek, a dalok, a játékok, a beszédtechnikai gyakorlatok, az önfeledt nevetések. Nekünk nem volt mobiltelefonunk akkoriban, sem okosóránk, sem tabletunk. Volt egy óvó nénink. Ő töltött fel bennünket, ha lemerültünk, ő indította újra a rendszert, ha összeomlott, ő volt a GPS. Formált, épített és vitt előre bennünket, mutatta az utat. Mi mit sem tudtunk erről, csak jól éreztük magunkat… Aztán kezdődtek a téli, nyári Szép Szó versmondó táborok Szabadkán, Horgoson, Bácsfeketehegyen. Év közben részt vettünk különféle versmondó versenyeken, szavaltunk, utaztunk, világot láttunk, barátságok köttettek, eredmények, helyezések születtek. Volt kitől szép és értékes dolgokat tanulnom gyermekként. Befejeztem az általános iskolát, középiskolát, majd marketing- és reklámmenedzseri oklevelet szereztem.

Elengedhetetlen a rendezett anyagi háttér

— 2006-ban az egyesület székhelye Bácsfeketehegyre költözött, a tisztújító közgyűlésen gazdasági szakmunkatársnak választottak meg. A civil szervezetek működése, működtetése egyre nehezebb. Egyesületünk tevékenységéhez elengedhetetlen feltétel a rendezett anyagi háttér, mely a támogatóktól pályázati úton elnyert forrásokból áll. Ezen pénzeszközök után folyamatosan kutatnunk kell, állandó mozgásban kell lennünk, éberen figyelni a kiírásokat. A legnagyobb nehézség talán az volt, hogy a pályáztatók többsége nem a szervezetek, egyesületek folyamatos működését, hanem projektumokat finanszírozott. Vannak sikeresebb és kevésbé sikeresebb éveink. Igyekszünk minden alkalmat megragadni, de nehezen tervezhető meg, hogy a beadott pályázatok milyen arányban részesülnek pozitív elbírálásban. Az egyesületünk vezetősége szerencsére aktív, mi még bízunk a jóban, és időnket nem kímélve önkéntesen toljuk előre a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének szekerét. Az együtt megszervezett rendezvények, találkozók, táborok, a közben átélt örömök éltetnek és adnak motivációt az előttünk álló célok eléréséhez.

A VMVE felvételei

Honnan a hatás, a kapcsolódás, mi a titok?

— A költészet és a matematika kapcsolatát már régen felismerték. A matematika híd a költészethez. Ezen a hídon létezni, végigmenetelni, felnőtté válni nem egyszerű feladat. Nekem mégis sikerült. Gazdasági szakmunkatársi feladatköröm a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületében nem egy új szakasz volt, hanem az eddigi tevékenységem természetes folytatása, egy picit megfűszerezve. Az egyesület teret adott a „kiterjedésre”. A versek kiszakítanak térből és időből, a számok értéket adnak, folytonosságot, és a végtelenbe sodornak. A vers, a költészet, akár a zene vagy a számok, bennünk rejlenek, mindenkiben ott lapulnak. Szóval magunkat ünnepeljük velük!