Egy lélekpendítő könyv

Egy lélekpendítő könyv

Csókán, a Művelődési Ház előcsarnokában mutatták be Borsi Ferencnek, a helybeli származású, Magyarországon élő tanárnak, népzenésznek A magyar asztali citera típusai című kötetét. A hangulatos esten a Csókai Citerások működtek közre.

A tavaly Magyar Kultúra Lovagja címmel kitüntetett Borsi Ferencet Kónya Sándor versénekes, a rendezvény moderátora a magyar népi asztali citera legavatottabb ismerőjének nevezte. Feri még gyermekként, nagyapja által, az élő hagyományt magába szívva szeretett bele a citerába. Tizennyolc éves korában az általa vezetett csókai citerazenekarnak már kislemeze jelent meg. Ez idő tájt a Nevenincs együttesnek is tagja volt, később a Tiszavirággal és a Garaboncossal népszerűsítette a citerazenét, majd a ’90-es években a zsámbéki Hajnalkötöző együttest alapította meg. A Népművészet Ifjú Mestere címet 1991-ben nyerte el.

Habár az Újvidéki Vegyészeti Főiskolán szerzett diplomát, első munkahelye az Újvidéki Rádió ifjúsági és népzenei szerkesztőségében volt. Több mint két évtizede az Óbudai Népzenei Iskolában tanít citerát, furulyát és tamburát. 2005-től országos népzeneoktatói szakértő. Több népzenei rendezvény, verseny értékelőbizottságának a tagja, például a Durindó zsűrijében és a Fölszállott a páva előzsűrijében is tevékenykedik.


A szerző felvétele

Több könyvet jelentetett meg, melyben a temerini, a szenttamási, a felvidéki stb. citerákkal foglalkozik. A magyar asztali citera típusai első bemutatója Dunaszerdahelyen, a kiadás helyszínén volt, a másodikat Csókán tartották meg. Kónya Sándor a könyvről elmondta, a szerző figyelme az egész Kárpát-medencei magyar nyelvterületre kiterjed, a magyar citerák bemutatása során kitekintést ad más tájak, népek gyakorlatára. Utal a citera és más hangszerek párhuzamára, tudomást szerezhetünk a kutatás legújabb, egészen friss eredményeiről, valamint a hungarikumokról, a magyar jellegzetességekről is. A kiadványt több mint 230 illusztráció teszi színesebbé. A vajdasági olvasó mindvégig „otthon van” a kötet lapozgatása során, hiszen temerini, pacséri, padéi, zentai, szenttamási, topolyai, kishegyesi és persze csókai citerákat is megismerhet.

— Egyszóval: ez egy lélekpendítő könyv, melyet nemcsak a citerások és a népzenészek forgathatnak haszonnal, hanem mindazok is, akik érdeklődéssel, megbecsüléssel és tisztelettel fordulnak hagyományaink felé, akiknek fontos az önismeretünk — emelte ki Kónya Sándor.

Borsi Ferenc hangsúlyozta, a kiadvány sokévi kutatómunkája eredményét foglalja magában.

— 2006-ban Dunaszerdahelyen tartottam egy továbbképzést, és ott találkoztam egy olyan citeratípussal, amilyet még soha életemben nem láttam. Ekkor döntöttem el, hogy amerre járok, lejegyzem az elém kerülő típusokat. Kidolgoztam egy adatlapot, melyen leírom az általam érdekesnek, különlegesnek vélt citerákat. Tizenkét év után — habár még most sem zártam le a kutatást — több mint 500 kitöltött adatlapom van, közöttük a budapesti Néprajzi Múzeum 123 citerája. Ebből a gyűjtésből és fotózásból állt össze a formáknak és típusoknak az a rendszere, amelyet a könyvem tartalmaz — hallottuk a szerzőtől, aki felvételekkel illusztrálta összefoglalóját.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink