Az előadásban feldolgozott témák a tinédzsereket érintő problémákkal foglalkoznak, ám ha jobban körülnézünk, sajnos felnőttek körében is fellelhetőek, magyarán: a felnőttek közül sokan nem lettek nyitottabbak, és előítéleteiket sem sikerült levetkezniük. A többi közt erre is rávilágíthat az előadás.

A bejáratban két, feketébe öltözött szereplő fogad bennünket a lépcsőfeljárón (Grgity Nikoletta és Gordana Vukov Ciganjik), a harmadikat, azaz a polgármestert (Nyári Ákos) várjuk éppen, aki megjelenik, üdvözli Szabadka város népét, minket, elmondja, hogy a gyűlöletkeltő beszédeket mélyen elítéli, majd elköszön, és máris egy rapper bőrébe bújva kezd rappelni a városról és lakosairól. Raphez illően egy kemény éllel megírt, jól „odamondogató” dalt hallgatunk, egészen gyűlölködő rapet, mely azonnal felvet olyan témákat és kérdéseket, mint: Ki érezte magát kellemetlenül, amíg hallgatta? Ki szeretne innen elmenni, és miért? Ki beszéli a másik nyelvét, és ki sajnálja, hogy nem beszéli és érti? 

Ezután újabb térbe lépünk, újabb téma fogad. A mi Rómeónk éppen a fürdőszobában van, az elfoglalt és gazdag anyukája telefonál az ügyfelekkel, a fiának feltett kérdésre, hogy mire van szüksége, csak egy ötszáz a válasz. Itt a szülőkkel való viszony van tehát terítéken, majd álarcosbálba csöppenünk, minden néző maszk mögé bújtatja az arcát, és indulhat a buli. Bemutatnak négy-négy tinédzser lány- és fiútípust, majd a közönségben ülők megszavazzák, kiket szeretnének látni a következő buliban, ismerkedős jelenetben. Következik egy improvizációs rész, melyen a résztvevők később, ha szeretnének, változtathatnak, kérhetik, hogy mit játsszanak a színészek másként, milyen zene szóljon. A közös téma az ismerkedés, a bulizási szokások, kapcsolatok fiúk és lányok között, szerelem, szakítás.

A télikert a következő megálló, egy újabb tér, egészen pontosan egy fal, az előítéletek fala, melyek megakadályozhatnak bennünket abban, hogy jól érezzük magunkat, és önmagunk legyünk. A résztvevők választanak egy-egy „téglát” maguknak, mely egy állítást, szót tartalmaz, majd erről mondják el véleményüket, és beszélik meg egymással. Néhány a sorból: szexualitás, introvertáltság kontra extrovertáltság, vallás, nyelv, külső megjelenés, hagyomány. 

Az előadás zárása egy hangfelvétel, melyen szintén középiskolások saját vagy előre megírt — főleg negatív — vallomásai hangzanak el, majd következik az összegzés, az elemzés és a lezárás.

Azért lenne nagyon fontos, hogy minél több középiskolás megnézze az előadást, mert azon túl, hogy nagyon szórakoztató, vicces, könnyen tudnak azonosulni a figurákkal, helyzetekkel, s a véleményüket is elmondhatják a témákról — mindezt nagyon nyitottan, két nyelven tehetik meg, hiszen a fordításról maguk a színészek gondoskodnak.

Az előadás egyéves folyamat során jött létre, az InterAct program keretében. Ebben az időszakban workshopokat is szerveztek szabadkai középiskolásokkal. Az előadásforma a svájci kormány által támogatott InterAct részeként, a Kultúra a demokráciáért projektum keretében készült, melyet a Hartefakt Alap működtet. Koncepció: Gordana Vukov Ciganjik, műhelyvezetők: Nagy Karina, Gordana Vukov Ciganjik, zene: Anamarija Tumbas, Gloria Lindeman, díszlet: Daniela Mamužić, Takács Tibor, technikai segítség és vágás: Anamarija Tumbas, a fiatalok hangja: Farkas Írisz, Sara Kostić, Marija Damjanović Čolić, Megadja Dániel, Aleksandar Miljački, Jana Radulović, Magyarka Markus.

Kövessék a Klara i Rosa Facebook-oldalát a következő előadás dátumáért.