Tánctanulás

Kilencedik alkalommal szervezte meg a csókai Móra Ferenc Művelődési Egyesület a gyermek néptánctábort ebben a kicsiny bánáti faluban, Kanizsamonostoron. Egy év után a helybeli Petőfi Sándor Művelődési Egyesület székháza és udvara ismét vidám zsivallyal telt meg. Itt ültem le beszélgetni Brezovszki Roland szabadkai táncoktatóval, és kértem, ismertesse a tábor célkitűzéseit. Nos, véleménye szerint azért alakult ez a tábor, hogy a táncosok a nyári szünidőben is fejleszthessék tudásukat, megtartsák a kondíciójukat. Amolyan nyári edzés ez számukra. A 140 diák több vajdasági helységből érkezett: Hajdújárásról, Szabadkáról, Noszáról, Temerinből, Zentáról, Csókáról, Feketetóról, Adáról, Bácsfeketehegyről... - Temerinből Lukács Imre jött el, aki az alsósoknak a somogyi táncokat tanítja. Vörös Árpád és Kukli Gabriella Magyarországról érkeztek, az 5. és a 6. osztályosoknak az ajaki táncokat oktatják. Brezovszki Tamara és jómagam a hetedikeseknek és a nyolcadikosoknak a szilágysági tánclépéseket adjuk át.
* Hány éve vagy már visszajáró oktató Kanizsamonostoron?
- Ez a negyedik éve, hogy a feleségemmel, Tamarával részt veszek a tábor munkájában, és ha jövőre is meghívnak, biztosan eljövünk.
* Hogy zajlik a lakók egy napja?
- Reggel hét órakor ébresztő, reggeli után edzés, majd táncoktatás ebédig. Azután szabadon választhatnak a fiúk és lányok a kézműves-foglalkozások, a nemezelés, a gyöngyfűzés, a batikolás közül. Délután öt órától ismételjük a délelőtt tanult lépéseket, vacsora után táncház, majd tíz órakor takarodó.
* Mennyire befolyásolja a tánc az életedet?
- Már tizenöt éve foglalkozom hivatásszerűen táncoktatással. Jelenleg a szabadkai Népkörben vagyok, ahol júniusban jubiláris műsorral ünnepeltük az intézmény fennállásának a 130. évfordulóját.
* Ki volt az, akitől a legtöbbet tanultad meg?
- Több tanárom volt a tanulmányaim során, többek között az édesanyám és Lévai Péter, aki a magyarországi Táncművészeti Főiskola adjunktusa.
Mindenhol és mindenkinek zenélünk
A tánctáborban a Juhász zenekar húzta a talpalávalót. Juhász Gábort, a banda hegedűsét kérdeztük.
* Mi a véleményed: fontos-e ez a rendezvény a gyerekeknek?
- Kedvező véleményem van a tánctáborról. Ez egy olyan szabadidő-foglalkozás, amelyben a tánc és a szórakozás a legfontosabb, össze is fonódik a kettő. Ugyanakkor fontos szerepe van a hagyományok megőrzésében is. Sajnos, egyre kevesebb ilyen programot szerveznek a Vajdaságban.
* Hogyan viszonyulnak a gyerekek a felnőttekhez, az oktatókhoz?
- Baráti, felszabadult és vidám a hangulat. A gyerekek kellő tisztelettel és figyelemmel viseltetnek az oktatók iránt, mert elsősorban azért jöttek ide, hogy tanuljanak. Nagyon közvetlenek és kíváncsiak, aktívan részt vesznek minden tevékenységben. Az itt lévő gyerekek a barátaim. Sokat játszunk és önfeledten szórakozunk. A tanulás is könnyebben megy, ha játékosan viszonyulunk a tánchoz. Nos, ebben segítünk mi, hogy zavartalan legyen a játék.
* Hogyan tudtok mind a három csoportnak zenélni?
- Szerencsére először számolva megy a tánc tanulása. Mikor pedig már szükséges a zene, ahhoz a csoporthoz megyünk, ahova hívnak. Rendre az összes csoport sorra kerül, így mindenhol és mindenkinek zenélünk.
* Visszatérnek-e a korábbi résztvevők?
- Általában igen. Legtöbbjét a tánc iránti érdeklődés hajtja, meg a tábor nagyszerű hangulata vonzza. A gyerekek energiája mindig átragad ránk.
,,Amit szeretek csinálni, azt adom tovább”
A tábor egyik asztalánál nagy tolongás fogad. Közelebb merészkedek, és megállapítom, nemezelnek. Mindezt kitartással, szakértelemmel és nagy-nagy élvezettel teszik. Lukács Fodor Valéria elégedetten bólogat, amikor a gyerek mutatják félkész munkáikat. å tizenöt évvel ezelőtt Ninkov Kovačev Olga művészettörténésztől tanulta meg ennek a hagyományos népi mesterségnek az alapjait.
* Hogyan érte el, hogy immár taníthatja is azt, amit korábban csak szórakozásból művelt?
- Mindenekelőtt sok gyakorlással, ugyanis a nemezelésben is a gyakorlat teszi a mestert. Köztem és a gyerekek között kell lennie egyfajta vonzalomnak. Elkötelezettség és erős akarat szükségeltetik: hogy igenis tovább akarom ezt adni.
* Egy oktató hol gyarapítja a tudását?
- Vannak továbbképző tanfolyamok. Én például részt vettem egy négy napos magyarországi képzésen, mely során a kidomborított mintát sajátítottam el. Hétvégenként nemezelő barátaimmal találkozunk, és tapasztalatcsere útján is sokat tanulunk.
* Lehet ebből pénzt keresni?
- Pusztán ebből megélni nem lehet. Igazából a nemezelt munkákat nem lehet sorozatban gyártani. Ezek mind egyedi munkák. Szívből kell csinálni, attól függően, hogy az ember milyen ihletet kap. Olykor azért rendelés alapján eladásra is szoktam dolgozni, de az sosem az igazi.
* Melyik az a munka, amelyiket mind közül a legkülönlegesebbnek tartja?
- A nemezelés nagyon kreatív foglalkozás. Engem ezért is ragadott meg, mert bármit, amit csak kigondolsz és lerajzolsz, formába lehet önteni. Itt valóban csak a fantázia szab határt.
* Ki hogyan tekint erre a művészetre?
- A nagyon laikus emberek, amikor ránéznek egy ilyen munkára, azt sem tudják, mi fán terem, fogalmuk sincs, hogyan lehet megalkotni. Nem hiszik el, hogy semmiféle ragasztóanyagot sem használunk. Mivel a 21. századi embernek is őriznie kellene az örökségét, fontos volna nagyobb érdeklődést tanúsítania a nemezelés, és egyáltalán a népművészet iránt. Igazából nekem a nemezelés varázslat, ahogy a gyapjúszálak összekapaszkodnak, ha tömörítjük, melegítjük, dörzsöljük. Ez számomra csodálatos dolog.
* Mi a foglalkozása?
- Munkanélküli óvónő vagyok. Most már megbarátkoztam a gondolattal, hogy valószínűleg nem tölthetek be ilyen állást. Az, hogy továbbra is gyerekekkel foglalkozom, valamelyest kárpótol. A gyerekekhez való kötődés megmaradt bennem. Amit szeretek csinálni, azt adom tovább, ezért elégedett és hálás vagyok mindazért, ami megadatott nekem.
* Vajon érdeklődnek-e a gyerekek a népművészet iránt?
- Igen, érdeklődnek iránta. Ez fejleszthető képesség, de erre sajnos sem az iskolában, sem otthon nem fektetnek kellő hangsúlyt. Talán a könnyelműség, a modern kor életszemlélete játszik ebben közre. Nagyon sokszor előfordul, hogy gyerekek itt a táborokban fognak életükben először tűt a kezükbe. Nem lesz mindenkiből kézműves, de az alapvető dolgokat, amelyek a mindennapokban elkerülhetetlenek, tudniuk kell. A mai világnak is szüksége van kézművesekre. Ez a foglalkozás szellemileg és fizikailag egyaránt kellemes. Feloldódunk, társalgunk, énekelünk, megnyílunk egymás előtt. Ráadásul oldja a feszültséget.
* Szeretné, ha a saját gyermekei is foglalkoznának nemezeléssel?
- Én ezt rájuk bízom. Azt szeretném, ha azzal foglalkoznának, amihez kedvük van, és ha feltalálnák magukat a nagybetűs Életben. Táncolnak meg muzsikálnak is. Azt hiszem, majd kialakul, mivel foglalkoznak majd. Ha ezt választják, támogatom őket. Próbálok nekik mindent megadni. Megteremteni annak lehetőségét, hogy kibontakozhassanak, hogy megtalálják önmagukat, és elmondhassák: boldogok.