Talán furcsának hat a címben használt „kevésbé ismert” kifejezés, de tény, hogy vannak szentek, akikről keveset tudunk. Szent Antal, Assisi Szent Ferenc, Szent András vagy éppen Szent Benedek életének történetét általában mindenki ismeri, és sokan imádkoznak hozzájuk, de Szent Vince azok közé tartozik, akikről nem sokat tudunk.
És nem csak mi: Szent Vince a korai keresztény idők ama szentjei közé tartozik, akiknek történeti valósága nem vonható kétségbe, ám sem életükről, sem halálukról nem tudunk túl sokat — nem maradtak fenn róluk megbízható forrásból származó információk, történetek.
Szent Vince életének eseményeiről csak a hívőhagyomány elbeszéléseiből tudunk. A vértanúról az Aranylegenda ír röviden, megemlíti a szókimondását és azt, hogy halála előtt félelem nélkül nézett szembe a kínzóival. Viszonylag sok információt találunk róla a Szent Vince diákonus kínszenvedése (Passio S. Vincentii levitae) című írásban. Eszerint Vince a spanyolországi Huescából származott.
A tudományokra Zaragoza püspöke oktatta. Hamar diakónussá szentelték, és szinte azonnal átvette az idős és nem túl jó beszédkészségű püspök tennivalóinak nagy részét. Amikor Diocletianus császár uralkodása alatt kitört a nagy keresztényüldözés, a helytartó elsőként a püspököt és a diakónusát „vette elő”. Elfogatta őket, bilincsbe verte mindkettejüket, majd Zaragozából Valenciába vezettette, és kegyetlenül megkínoztatta. A püspök adta fel hamarabb: idős és gyenge szervezete nem sokáig tudta elviselni a bántalmazásokat. Vince azonban ellenállt. Az Aranylegenda szerint egy idő után már a hóhér karja is elhalt, annyira elfáradt a folyamatos kínzásban. Vince viszont mindvégig Isten erejét és nagyságát hirdette. Hosszú-hosszú idő után halt meg, ám a helytartó még így is túl gyorsnak találta Vince halálát, azaz kevésnek a szenvedését. Ezért úgy döntött, holtában is meggyalázza: testét nem temették el, hanem kidobták a szántóföldre, hogy a vadállatok szaggassák szét. Ám egy nagy holló szállt le Szent Vince maradványaira, és megvédte őket. A helytartó erre még inkább megdühödött, a tetemet zsákba varratta, és kövekkel súlyosbítva a tengerbe vettette. A hullámok viszont ismét csak újra meg újra a partra sodorták, egészen addig, amíg egy keresztény ember meg nem találta, és illően el nem temette.
Szent Vince nálunk az ünnepének dátuma, azaz január 22-e miatt lett népszerű mint időjárás-meghatározó szent, különösen a szőlősgazdák körében. Mindmáig sok nyelven használatos a régi paraszti mondás: Ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince. A borral való kapcsolódásáról azonban semmilyen bővebb információnk nincs. A szent kultusza elsősorban a latin egyházban ősi. Tisztelete főleg Franciaországban terjedt el, továbbá Portugáliában és Spanyolországban is.
(Forrás: A szentek élete, www.katolikus.hu)
