Az árpa aratása az eddigieknél jóval korábban, már május 30-án megkezdődött. Ludason és környékén a hozam 2,5—3,5 tonna holdanként, de egyes termelőknek 2,5 tonnánál is kevesebb árpa termett. Az ára mindössze 17 dinár, mely rendkívül alacsony.

— A termelő befektetése holdanként 40 000–50 000 dinár között mozog. Ebben benne van a vetőmag, a műtrágya, a vegyszeres kezelések és a saját munkája is. Ha a 2,5 tonnás termést beszorozzuk az árpa kilónkénti 17 dináros árával, akkor holdanként 42 500 dinárt kapunk. Ha a gazda árendás földben termelt, vagyis a 40 000–50 000 dinárhoz további 20 000 dináros költség adódik, akkor bizony jelentős vesztesége lesz. Már folyamatban volt az árpa aratása, amikor elindult a repce betakarítása is, sőt az esőzések előtt többen a búzán próbavágásokat végeztek. Ilyen még nem történt, hogy egyszerre három kultúrát takarítsanak be a termelők, ami a kombájnosoknak sem jó, az átvevőknek pedig rémálom. Nem emlékszem olyan évre, amikor a repce ennyire gyengén termett volna, hiszen a hozam holdanként 500 kilótól 1500 kilóig terjed, és az árak is naponta változnak. 51,80 dinárról indult, majd visszaesett 50,50 dinárra, utána felment 51,50-re, és újra csökkent, előbb 50,30-ra, a mai nap pedig már csak 50,10 dinárba kerül egy kiló repce. Az árak mellett a hozam is rettenetesen aládobott, hiszen a korábbi években 1,5 és 2 tonna közötti hozamot takarítottak be a gazdák holdanként. A csapadékhiány — fél év alatt alig 100 liter eső esett a környéken — miatt az árpa, a repce és a búza is sokkal kisebb hozamot produkált, hiszen a növények nem tudtak megfelelően kifejlődni. A repce sokkal érzékenyebb, így négy-öt alkalommal drága szerekkel kellett permetezni. 1 tonnás hozam esetén a gazda 50 000 dinárt kap kézhez, tehát akárhogy számolunk, a repcénél is szinte a semmiért dolgozott, árendás föld esetében pedig itt is nagyon nagy veszteségről beszélhetünk — mondta Aladics Tibor, a Ludas Tim igazgatója.

Aladics Tibor

A búza terméshozamával sem lehetnek elégedettek a gazdák. Átlagban holdanként 2-3 tonna termett, ennél nagyobb hozamot, 3,5 tonnát azok a termelők értek el, akik többször permetezték, és különféle tápoldatokat szórtak rá. A hazai búzák minősége jobb, mint a külföldieké, a meghatározott 76-os hektolitersúlyt a terményt Ludason átadó gazdák 90%-a elérte.

— A búzával kapcsolatban valószínűleg nem napi ár lesz, hanem aratás végén mindenki egységesen megkapja a meghatározott árat, ami még várat magára. Egyelőre 20 dináros előlegről, akontációs árról beszélhetünk. 2 és 3 tonna közötti búzatermésnél a termelő legfeljebb 60 000 dinárt kap, de a holdankénti befektetés túlszárnyalja az 50 000 dinárt, tehát újra a termelő jár rosszul. Már négy éve mezőgazdasági válság sújt bennünket, a termelők azóta nullával vagy veszteséggel dolgoznak. Az emberek felélték tartalékaikat, a munkálatok folytatásához szükséges üzemanyagot alig tudják megvásárolni. Várják az első kifizetést, az árpapénzt, és már mennek is a töltőállomásokra. Katasztrofális helyzetben van a mezőgazdaság, mindenki rosszkedvű, gondterhelt, az a régi jókedv, amely valamikor jellemezte az aratást, már a múlté — hallottam Aladics Tibortól.

A csapadékhiány Magyarkanizsa község területén is kihatott a terméshozamra, csak az elmúlt őszi csapadék folytán felhalmozott nedvesség tartotta életben a búzát. Orom területén január 1-jétől május utolsó napjáig mindössze 111 liter csapadék hullott négyzetméterenként, viszont június első napjától a hó 20. napjáig 86 liter esett.

— A kevés csapadék ellenére az árpa tűrhető hozamot ért el, holdanként 25 mázsától 36 mázsáig terjed a learatott mennyiség. A búza 2,5—3,5 tonna közötti hozamot termett, mellyel nem lehetünk túlságosan elégedettek. Plusznullával azok a termelők számolhatnak, akik csak a mérsékelt, kötelező befektetéseket hajtották végre, tehát alap- és műtrágyát sem használtak. A 20 dináros, akontációs felvásárlási ár rendkívül alacsony. Ilyen hozamok esetén, amikor 3 tonnánál jobb termésről csak elvétve beszélhetünk, a holdankénti felvásárlási árnak legalább 30 dinárnak kellene lennie. Ekkor a termelő plusznullán lenne, tehát a befektetett összeget visszakapná, és minimális jövedelmet valósítana meg, csak annyit, hogy elmondhassa, nem dolgozott hiába. A termelők általában költségként az üzemanyagot, a fémzárolt vetőmagot, a műtrágyát és az alapanyagot számolják, saját munkájukat és az amortizációt azonban nem. A gazdák nagy része műtrágyát és istállótrágyát sem szórt a földekre, már két éve veszteséggel dolgoznak ugyanis, és attól tartottak, a befektetés nem térül meg. Fejtrágyát mértékkel adagoltak, vegyszeres kezelést még ritkábban alkalmaztak, egyesek egyáltalán nem gyomirtóztak. Egész Európában kevesebb búza termett az idén, mint az elmúlt években. Északon a sok csapadék, délebbre a szárazság miatt, az oroszoknál és az ukránoknál is kisebbek a hozamok. Szerbia két éve leállította a búzakivitelt, és ezzel piacot vesztettünk. Korábbi vevőink más piacot kerestek, új vásárlókat pedig nagyon nehéz találni. Állítólag Olaszországba és Bosznia-Hercegovinába lesz valamekkora kiviteli lehetőség, de még a raktárak sem ürültek ki teljesen. A búza, a kukorica és a repce ára valamelyest emelkedett az elmúlt évekhez képest, ez azonban még mindig nem fizetődik ki a gazdák számára, mivel a csapadékhiány következtében a terméshozam sem akkora, amekkorának lennie kellene a mi aranyat érő földjeinken — értékelte az idei termést Bata Erzsébet, a Magyarkanizsai Gazdakör elnöke.

Bata Erzsébet

Az elnök asszony a szövetkezetek alapításában látja a jövőt, így a kistermelők együttesen szerezhetnék be az alapanyagokat, értékesíthetnék terményeiket, és alkuképesek lennének a piacon. Nyugaton a termelő résztulajdonosa a non profit szövetkezetnek, tehát nemcsak a termelésben, hanem a piackutatásban, az értékesítésben, a termény pénzzé tételében is részt vesz. Nem a szövetkezet kasszája hízik, hanem a termelők zsebe telítődik, hiszen résztulajdonosokként az árkülönbözet a zsebükben marad.

— Sajnos nálunk ebben az irányban nincs mozgás, itt más az emberek mentalitása. Nyugaton gépköröket alakítottak, tehát a termelő nem vásárol hatalmas összegért gépet, hanem közösen vásárolnak egyet, és ugyanazt használják az egy gépkörben lévő termelők. Nálunk mindenki mindent egyedül szeretne megoldani, de kis termésmennyiséggel így nem tudnak érvényesülni. Össze kellene fogni, mert csak így tudnának hasznot kovácsolni maguknak — emelte ki Bata Erzsébet.

Az aratás még folyik, a silók telítődnek, a gazdák gondjai azonban egyre nagyobbak, hiszen a termést értékesíteni kellene, lehetőleg olyan áron, hogy a következő mezőgazdasági év elején is legyen kedvük elszórni a magot aranyat érő földjeinkbe.

Folyik az aratás