home 2024. július 19., Emília napja
Online előfizetés
Egy-egy „porszem” Petőfiből
Kartali Róbert és Tóth Lívia
2023.08.02.
LXXVIII. évf. 31. szám
Egy-egy „porszem” Petőfiből

Három vajdasági település gazdagodott Petőfi Sándor mellszobrával a hétvégén: Törökfalu, Kúla és Kishegyes. Ezek a helységek pályáztak sikeresen a VM4K és a Magyar Nemzeti Tanács pályázatán, melyet a Mozdulj! Petőfi! programsorozat részeként hirdettek meg Petőfi-mellszobrok vajdasági köztéri elhelyezésére.

A három köztéri szobor közül az elsőt Kúlán leplezték le. A helyi Szent György-templomban tartottak szentmisét, majd ünnepség keretében megszentelték és megkoszorúzták a szobrot, mely az első magyar köztéri szobor a település központjában.

„Petőfi mindnyájunk rokona. Alig van magyar anyanyelvű ember, akinek szívébe nem fészkelte be magát. Csaknem úgy, mintha vérségi közünk volna hozzá” — idézte beszédében Fremond Árpád, az MNT elnöke Illyés Gyula sorait lánglelkű költőnkről. A Magyar Nemzeti Tanács elnöke a szoboravatás alkalmával kiemelte, a magyar nemzettudat, így a délvidéki magyar nemzettudat meghatározó része is az 1848/1849-es forradalom eseményeiből táplálkozik, így Petőfi Sándor alakjából is.

— Petőfi kultikus alakká nőtte ki magát, amihez nagyban hozzájárult a költő halálának és a szabadságharc bukásának egyidejűsége is. A politikai ellenállás jelképes alakja, ezért is félelmetes, ahogyan a szabadságharc egyik utolsó ütközetében eltűnik nyomtalanul. Ez az egybeesés erősítette meg Petőfi kultuszát, amely igazából már életében megszületett, hiszen, ha jobban belegondolunk, a költő sorsán, halálán keresztül elbeszélhetővé vált a magyar forradalom és szabadságharc teljes története annak kitörésétől a leveréséig. A kultusz legalkalmasabb helye Petőfi sírja lenne, de a rejtélyes eltűnés ezt megakadályozta. Jókai Mór ennek kapcsán megállapította, hogy a sír hiányában minden magyarnak jut egy porszem Petőfiből. Egy biztos. Itt, a kúlai Petőfi szobor leleplezése előtt úgy érezhetjük mindannyian, hogy nekünk is jutott egy porszem Petőfiből, hisz mi is hozzájárulhatunk emlékének életben tartásához, és ezáltal közösségünk identitásának erősítéséhez is.

Petőfi születésének 200. évfordulója saját korunkra is reflektál. Ezek az ünnepek alkalmat adnak a közösségi összetartozás kinyilvánítására — nyomatékosította Fremond. Mint kifejtette, egy szobor felavatása sokkal több annál, hogy megcsodáljuk az eredményt, miután lehullt a lepel.

— Igazából mi saját magunkat leplezzük le előtte, amint lehull a vászon, ő is vissza fog nézni ránk, emberekre, az ünneplő közösségre. Amikor Petőfi szobrának szemébe nézünk, bíznunk kell abban, hogy képesek vagyunk arra, amire rendeltettünk. Fel kell ismernünk, hogy tartozunk az életünkkel és a munkánkkal a családunknak, a fiataloknak, egymásnak és a délvidéki magyarságnak. 

— A Mozdulj! Petőfi! programsorozattal az volt a célunk, hogy az egész Vajdaságot megmozgassuk. Hogy fedezzük fel újra azt a Petőfit, aki mindig velünk volt, vagy ha elfeledkeztünk róla, akkor jusson újra eszünkbe — emelte ki lapunknak Lovas Ildikó, a VM4K vezetője, majd azt is kifejtette, hogy miért tartották fontosnak azt, hogy ezek a szobrok köztéren legyenek felállítva. — Ki kell állnunk és el kell mondanunk, hogy mit tartunk fontosnak valakiről, aki az egyik legnagyobb költője a Kárpát-medencének, a Pannon-medencének, de bátran mondhatjuk, hogy Közép-Európának is. Ebben a pillanatban ilyen szempontból egyáltalán nem az a fontos, hogy Petőfit vagy azt az ideát, amit ő követett, hogyan és miként értékeljük ma, hanem az, hogy a szabadság tisztaságáért valaki az életét volt hajlandó áldozni, és erre tette föl mindenét. Ezt tartotta a legfontosabbnak. Ez arra kötelez bennünket, hogy csakis köztéren álljon ez a szobor, nem dughatjuk el, nem oldhatjuk meg félig ezt a kérdést. Ez egy nehéz, bürokratikus, emberpróbáló út volt, szükség volt a politikumra, a közéletre, sok ember összefogására.

Az alkotások elkészítésére Szilágyi László újvidéki szobrászt kérték fel. A művész Kúlán úgy fogalmazott, hogy minden szobrász életében az egyik legfontosabb pillanat, amikor megéri azt, hogy felkérjék egy Petőfi-szobor megalkotására.

— Nem fogják elhinni, de hét nap alatt befejeztem agyagból a Petőfi-szobrot. Nagy kihívás volt ez, mert különleges a személyisége, de szerencsére megmaradt róla egy dagerrotípia, ezzel dolgoztam, mást nem is néztem, mert nem tartottam relevánsnak. Ő nem egy hétköznapi ember volt, szinte nem is volt földi lény, az Isten szólalt meg az ő hangjában és az ő tollán keresztül. Az ereiben nem is vér folyt, hanem tinta. Petőfi élete rövid volt, de így van ez, az Isten a legszorgalmasabbakat, és akiket a legjobban szeret, mindig korán szólítja magához.

Kúlán az ünnepségen Benedek Dániel szavalt a nagy költőtől, majd megzenésített Petőfi-verset adott elő Goga Márta, Fenyvesi Petronella és Bakó Zoltán. Kúla jó kapcsolatot ápol a Kiskőrösön működő Petőfi Szülőház és Emlékmúzeummal, az intézmény vezetői is megtisztelték a rendezvényt, és elhangzott a köszöntőjük. A szobrot Juhász György esperesplébános szentelte fel, majd Valka Károly, a község alelnöke a kúlai magyar közösség nevében koszorúzta meg.

Vasárnap délelőtt a törökfalui Szent Gellért-templomban tartottak szentmisét, majd a költőről elnevezett utcában, a Százszorszép Művelődési Egyesület előtti téren avatták fel Petőfi Sándor mellszobrát, mely a Vadvirág Hagyományápoló Kör, a Csobolyó, az Aranykapu és a Százszorszép Művelődési Egyesület közös pályázatának köszönhetően érkezett a településre.

A Himnusz elhangzása és a pályázatra készült kisfilm megtekintése után Virág György, a Zentai Magyar Kamaraszínház művésze Petőfi Sándor Az alföld című versét mondta el.

Rigó Pál Zsófia, a Magyar Nemzeti Tanács alelnöke köszöntőbeszédében hangsúlyozta, a szobor létrejöttének önmagunk felé is különleges súlya van.

— Hogyan lesz bronzból emlékmű? Hogyan lesz a fémből közösségi és művészeti szempontból is érték? Valahogyan úgy, ahogyan az emberekből közösség. A részletekben előbb szárba szökken, majd lombot hajt az élet. Elkezdünk kötődni, és odatesszük a lehetőséget, hogy a kialakuló gyakorlat és a szokások közé észrevétlenül berakodjon az élmény. Adunk kézzelfoghatót, amivel visszakapunk valamit, ami megfoghatatlan. Megfogtuk a történelmünket, hozzátesszük azt, amit emberi mértékben mérve hozzá tudunk tenni, és amit így kapunk, azt előkészítjük az utókornak. A Törökfalura hozott Petőfi-szobor kézzelfogható élménye mögé már odasorakoztattuk a történetét, azt, ahogyan a miénk lett. Egy szimbólum, amiből kimagaslik az összefogás erejének bizonyítéka és a magyar nemzeti kulturális öntudatunk egyik motívuma.

Miután az egyesületek képviselői leleplezték a szobrot, Kormányos Zoltán plébános úr áldotta meg és szentelte fel.

Nagy Rózsa, a Százszorszép Művelődési Egyesület vezetője elmondta, a filmkészítés nagy kihívásnak tűnt, de a koordinátoruk, Maksó Éva összefűzte a feladatokat, kiosztotta a teendőket, a község négy magyar művelődési egyesületének a tagjai pedig óriási lelkesedéssel láttak neki a munkának. Kiemelte, mindahányszor rátekintenek a szoborra, az jut eszükbe, milyen sok ember áll mellettük, és támogatja őket. 

Tóbiás József, Ada Község Képviselő-testületének az elnöke a sajtó képviselőinek adott nyilatkozatában azt a hihetetlen összefogást emelte ki, amellyel a pályázati kisfilm készült. Hozzátette, Törökfalu színmagyar közösség, mely a községben élen jár a hagyományok ápolásában és továbbadásában.

A szerzők felvételei

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..