Valamennyiünk óhaját fogalmazta meg a költő, mégis napról napra azt tapasztaljuk, hogy mind nehezebb megőrizni testi-lelki nyugalmunkat, állandó feszültségben, kihívások közepette éljük mindennapjainkat, úgy érezzük, lassan képtelenek leszünk eleget tenni feladatainknak.

Krónikus, megoldhatatlannak tűnő problémák tornyosulnak életünk számos területén, legyen az munkahelyi konfliktus, családi gondok vagy pénzügyi nehézségek, vezetés közben a forgalmi dugók, számtalan stresszhelyzet, melyekkel nap mint nap meg kell birkóznunk. Gyakran kerülünk megoldhatatlannak tűnő helyzetbe, tehetetlenséget élünk át, nem találjuk a kiutat. Mindez a szervezet túlzott igénybevételéhez vezet, az akaratunktól független idegrendszer (az úgynevezett szimpatikus idegrendszer) fokozott működésbe kezd, azaz a pulzus, a vérnyomás és a vércukorszint emelkedik, a szervezet felkészül a vészreakcióra. Ha ezek a stresszhatások huzamosabb ideig fennállnak, nem oldódnak meg, a szervezet reakciói is elhúzódnak. A legnagyobb veszély a mindennapos stressz, mivel a stresszhelyzetben a test felkészül a menekülésre vagy a harcra. Ebből a szempontból is a mindennapos kisebb, de állandósult stresszhatások veszélyesek a betegségek kialakulása szempontjából. Meg kell említeni, hogy nemcsak a külső stresszforrások okozzák a felsorolt elváltozásokat, hanem belső konfliktusok is előidézhetnek károsodásokat: a gondolati szinten lejátszódó helyzetek, mint például az állandó aggodalmaskodás, rágódás olyasmin, amire nem látjuk a megoldást, hogy tehetetlennek érezzük magunkat, illetve az az érzésünk, hogy beleragadtunk a problémába. Ha megbillen a külső és a belső egyensúly — a harmónia —, károsodik az egészség. Ha a harmónia hiánya a mindennapokban tartósan fennáll, kezdetben a lelki folyamatokat károsítja, idővel pedig testi megbetegedésekhez vezet.

A betegség valójában a testnek a harmónia helyreállítására tett kísérlete. A megbetegedés tehát azt jelzi, hogy eltértünk a kiegyensúlyozott állapottól. A harmónia zavara a tudatban az információk szintjén áll fenn, ami a testben is megmutatkozik.

A krónikus stressz idővel megbontja a szervezet hormonális és az immunrendszer egyensúlyát is. Stresszhormonok (adrenalin, kortizol) jutnak egyre nagyobb mennyiségben a vérkeringésbe. Ezek a hormonok gyengítik a szervezet ellenálló képességét, számos betegséget idézhetnek elő: növekszik a szív- és érrendszeri betegségek, légzőszervrendszeri, emésztőszervi (lelassuló emésztés), allergiás vagy autoimmun betegségek, szexuális működészavarok (menstruációs zavarok, fájdalmak, koraszülés, spontán vetélés, korai magömlés, impotencia), a verítékezés valószínűsége. Közben romlik az agy vérellátása, ami a koncentrálóképesség csökkenéséhez vezet. A vérnyomás emelkedésén kívül a kortizol visszatartja a folyadékot. Lelassulnak a reflexek. Mivel a test a lélek temploma, kialakulnak lelki tünetek is: hangulatzavarok, szorongásos zavarok, alvászavarok, más szervi elváltozás nélküli testi panaszok. Minden betegség vagy egészségügyi probléma azt jelzi, hogy a harmónia, a belső és a külső egyensúly megbillent, de egyúttal felhívás is arra, hogy meg kell keresni a diszharmónia okát, rendet tenni, kizárólag utána várható el, hogy az egészség helyreálljon. Végleges gyógyulásra akkor számíthatunk, ha a háttérben meghúzódó lelki eredetű gondot sikerül megoldani. Minden esetben meg kell keresni a lelki okot, mert minden betegség valamilyen belső konfliktus testi megjelenési formája. Erre mondja R. Dahlke: „Önként is megadhatjuk az életnek, amire szüksége van, de ki is erőszakolhatja belőlünk. Mi döntjük el, melyik utat választjuk.”

Az egészség bonyolult, nem stabil, nem állandó állapot, időnként dinamikusan változik, romlás, regresszió következhet be az egyensúlyban a betegség irányában, amit jó esetben javulás és helyreállítódás, azaz gyógyulás követ. Feltétele a folyamatos alkalmazkodás a külső és a belső környezet változásaihoz, azaz a harmónia fenntartása. Az egészség megőrzése nem történhet egyszerűen magától, az egyén részéről állandó, tudatos tevékenységet igényel, egészségtudatos magatartást és életmódot kíván. A betegség ennek értelmében úgy is felfogható, mint figyelmeztetés sorsunk tudatosabb irányítására. Ilyenkor a test jelez, felszólít a gyógyulásra, megnyugvásra. Azt azonban szem előtt kell tartanunk, hogy magunkban kell a változást elérnünk, nem tudjuk megváltoztatni a külső környezetet, feltételeket. Nekünk kell alkalmazkodnunk a környezet követelményeihez, beilleszkednünk az egészbe, igazodnunk az arany középúthoz, hogy ne bomoljon meg az egyensúly, a harmónia. A kulcsszó a változás, változtatás. Elgondolkodtató Kurt Tepperwein véleménye: „Be kell végre látnunk, hogy »egy embert meggyógyítani« nem annyit jelent, mint a régi állapotot visszaállítani, hiszen éppen az idézte elő a betegséget; a gyógyítás sokkal inkább az öntudat kitágítása, egy új és életigenlő út megválasztása révén érhető el. Amíg ezt meg nem tanuljuk, továbbra is szükségünk van a betegségre.” A gyógyításnak, gyógyulásnak tehát át kell fognia a testet, a lelket, a szellemet.

Mégis akkor mit lehet tenni? Fontos hangsúlyozni, hogy a feszültség, a stressz egy bizonyos határig aktivizál, mozgósít, színessé teszi a mindennapi életet. El kell sajátítani, meg kell tanulni higgadtan kezelni a konfliktushelyzeteket, így megfelelni a folyamatos kihívásoknak. Kerülni kell a nyugtató- vagy élénkítőszereket, a cigarettát, az alkoholt, a kábítószert, a túlzásba vitt evést, mivel ezek hosszú távon képesek súlyosbítani a tüneteket.

Az első lépés a stressz legyőzésére a józan mérlegelés. A napi programba be kell iktatni valamilyen testmozgást, sportot, tornagyakorlatokat, kerékpározást, melyek serkentik az úgynevezett örömhormon termelését, javítják a hangulatot. Nagyon hasznos lehet az egyenletes, tudatos légzés. A testi-lelki egyensúly kialakítását segíti elő a relaxáció, az autogén tréning.

Megfontolandó Andrew Matthews tanácsa: „Ha rugalmas vagy, és hagysz másokat olyannak lenni, amilyenek, akkor egy rakás stressztől kíméled meg magad. A lelki béke a megváltozott hozzáállásból származik, nem pedig a megváltozott körülményekből.”