A Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubja 27. alkalommal szervezett aratóünnepséget, melynek a Szenttamás határában lévő Anova-birtok adott otthont. Hagyományos módon kilenc völgyparti, bácsfeketehegyi, törökfalui, felsőhegyi, valkaisori, zentai, tiszakálmánfalvi és szenttamási csapat aratta az aranysárga búzát, de az eseményt művelődési műsor, kenyérszentelés és fiákeres felvonulás is színesítette, a gyerekek pedig a népi játszósarokban régi játékokat próbálhattak ki.

Szenttamáson kilenc csapat aratta a búzát

Az aratóünnepség a hagyományos reggeli tálalásával kezdődött, az asszonyok szelték a kenyeret, a szalonnát, a kolbászt, a férfiak pedig az aratáshoz nélkülözhetetlen szerszámokat készítették elő a munkára. A Tiszakálmánfalváról érkezett Mátyus Ágnes, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület keretében működő Árvácska kézimunkacsoport vezetője tizenöt éve jár az aratóünnepségre.

— Hagyományos, szegényes reggelit hoztunk, lekvárt, héjában főtt krumplit, hagymát, kovászos uborkát, szalonnát, fokhagymát és házi kenyeret. Hárman érkeztünk, kettő marokszedő és egy kötélterítő, kaszásról a házigazda gondoskodott számunkra — mondta Ágnes, és máris szívélyesen invitál, kóstoljam meg valamelyik finomságot.

A bácsfeketehegyiek erőt adó aratóreggelije

A felsőhegyi Népdalbarátok négyen látogattak el a szenttamási eseményre. A csoport vezetője, Kopasz Etelka életének gyerekkora óta része az aratás, annak idején édesapja vezetésével végezték a munkát. Az aratócsapat kaszásból, marokverőből, terítőből és kévekötőből állt.

— Ügyelni kellett arra, hogy a kéve szoros legyen, ne csússzon szét a kereszt, a végei egyenesen álljanak, a kéve és a tarló rendezett legyen. A kasza élezésére és kalapálására is nagyon figyeltek. Akkoriban az aratás hajnalban kezdődött, ma már nem így van. A hagyományok szerint régen kötelet is készítettek, most ez elmaradt, mert az időjárás úgy intézte, hogy az idén egyszerre három termést arattunk le. A kasza kalapálása az arató dolga, én készítem a kosarat, melybe azok az ételek kerülnek, amelyek annak idején erőt adtak a munkához, és oltották a szomjúságot. Nálunk savanyított uborka, szalonna, főtt krumpli, főtt tojás, meggykiszi és görhe szerepel a kínálatban, dísznek pedig aratókoronát készítettünk. Tarhót nem hoztunk, mivel a faluban már alig van birka — mondta Etelka.

A bácsfeketehegyi REAL (Rózsa, Eszti, András, László) csapata terítőjén pálinka, víz, kenyér, paprikás és sós-tejfölös túró vöröshagymával ízesítve, fokhagyma, házilag füstölt kolbász, szalonna, tepertő, paradicsom, valamint kovászos uborka sorakozott.

— A tavalyi év kivételével több esztendőben jelen voltunk ezen az eseményen. A csapatok nagyon jól felkészültek az aratóeszközöket, valamint a reggelihez elhozott és felterített étkeket illetően. A menü sorrendje nem változott, a hagyományt próbáljuk ugyanis a fiataloknak továbbadni. A kézi aratással, a marokszedéssel és a kötéssel még nincs vége az aratásnak. A hagyomány szerint a kévéket a hajnalban kiszedett búzakötelekbe kötötték, manapság ezt már nem így csináljuk, és madzagot használunk. A búzakötelet hajnalban kell kitépni, amikor még harmatos, tövével keresztbe összeilleszteni és fonni, hogy kötél legyen belőle. A kész kévéket behordták a tanyára, ott keresztbe rakták, és következett a gépi cséplés, így bontották le a kalászról a szemeket. Ezután sem ért véget a munka, hiszen hol volt még a liszt és a kenyér — elevenítette fel a múltat Szabó László, a bácsfeketehegyi helyi nyugdíjasszervezet elnöke, a REAL csapat tagja.

Az eseményt mások mellett megtisztelte jelenlétével dr. Molnár Viktor, a Tartományi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap igazgatója is.

— A tartományi mezőgazdasági titkárság a fejlesztési jellegű támogatások mellett az egyéb támogatási formákat is fontosnak tartja. A hagyományőrző rendezvények megtartására külön pályázatot írnak ki, melyre sokan jelentkeznek, mert településeinken ápolják őseink hagyatékát, hiszen számtalan régi hagyományt, jelen esetben az aratást felelevenítő eseményeket rendeznek.

A Vajdasági Népek és Nemzetiségek Hagyományápoló Klubja 1997 óta szervezi meg a hagyományos aratási ünnepséget. Robotka Angéla, az egyesület elnök asszonya kiemelte, hogy az esemény célja hagyományaink megőrzése, illetve átadása a fiataloknak, gyerekeknek.

— A rendezvénynek az idén bemutatójellege van, tehát nem verseny, hiszen itt mindenki nyertes, aki részt vesz az eseményen. Néha versenyjelleget is adunk az aratóünnepségnek, ha nem így tennénk, elveszne az érték. A mai napon négy aratóünnepséget tartanak Vajdaság-szerte, így a csapatoknak négyfelé kell osztódni, ha mindegyik helyszínre el szeretnének jutni. Az esemény közösségépítő jellegű, a gyerekek pedig láthatják, hogyan történt valamikor a kézi aratás. A ló, a kocsi és a szekér is tartozéka volt az aratásnak. Az aratók a gyerekekkel együtt lovas kocsival vonultak ki a búzamezőre. A gyerekeknek búvóhelyet csináltak, ahol csutkabábuval és szalmából készült játékokkal játszottak, az idősebbek tarhonyát készítettek, a férfiak arattak, az asszonyok markot szedtek, kévét kötöttek.

Robotka Angéla az újbúzából sütött kenyérrel

Mire az aratók a nyári hőségben a kimerítő munka után visszatértek a tanyára, már illatozott a két magyarországi mesterszakács, Kövesi Péter és Csík Tibor által főzött sertés- és birkapörkölt. Az újbúzából készített kenyér megáldása és a néptáncot, népdalt tartalmazó művelődési műsor után a csapatok és az eseményre ellátogató vendégek jóízűen elfogyasztották az ebédet, majd a hagyományos aratóünnepség zeneszó mellett a késő délutáni órákig folytatódott.