Az egyik legfőbb aggály a képernyőfüggőség kérdése. A kutatások szerint a túlzott mobiltelefon-használat olyan mechanizmusokat indít be az agyban, amelyek kísértetiesen hasonlítanak a szerencsejáték- vagy akár a kábítószer-függőség működésére. Ennek következménye lehet a szorongás, a depresszió, az alvás- és koncentrációs zavar, valamint a torzult testkép is, különösen a tinédzserek körében. Sok minden hozzájárul ehhez, legyen az online zaklatás, a cyberbullying vagy a közösségi médiában zajló folyamatos összehasonlítás — a nem valóságos képekkel, sőt olykor nem is létező emberekkel. Sok személy csak mesterséges intelligenciával van létrehozva, de volt olyan huszonéves, motoros streamer lány is, akiről kiderült, hogy egy nagyjából hatvanéves férfi, csak egy programmal megváltoztatta magát.

Valószínűleg senkit nem lep meg, hogy az Instagram a fiatalkorúaknál is függőséget okoz, és minden harmadik tizenéves lánynál kimutatható a testkép torzulása. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is folyamatosan viták zajlanak arról, kellene-e szabályozni a tizennégy—tizenhat év alattiak közösségimédia-használatát. A javaslatok között szerepel az időkorlátok bevezetése, bizonyos alkalmazások elérésének korlátozása, valamint a szülői felügyelet megerősítése. Floridában az idén már olyan törvényt is aláírtak, amely megtiltja a közösségi média használatát a tizennégy év alatti gyerekek számára. Ezeknek az intézkedéseknek természetesen megvannak az ellenzői is, akik a személyesszabadság-jogokra hivatkozva azt mondják, hogy a döntést a szülőkre kellene bízni. Bizonyos helyeken ez így is van, és szigorítva van annyira, hogy csak olyan személy küldhet üzenetet a gyermeknek, aki az ismerőse, az ismerősnek jelölés elfogadását pedig a szülőnek is jóvá kell hagynia. A vita lényegében arról szól, hogy hol húzódik a határ védelem és túlzott beavatkozás között.

A probléma gyökere azonban sokkal közelebb van, mint hinnénk. A mobiltelefon mára egyfajta modern digitális pálinkás cumivá vált. Gyors, hatékony, és azonnali megoldást kínál, ha a gyerek unatkozik, nyűgös, vagy nem akar enni, csak a kezébe nyomjuk valamelyik eszközt, és meg van oldva, de ez egyáltalán nem ajánlott. Valószínűleg mindenki érzi, hogy nagyon nem helyes folyamatosan a gyerek kezébe nyomni a telefont, vagy úgy etetni, hogy közben a kijelzőt nézi, mégis sokszor megtörténik. A képernyő azonnali dopaminlöketet ad, mely rövid távon megnyugtat, hosszú távon viszont megnehezíti az unalom, a várakozás és a frusztráció kezelését. Éppen ezért fontos megfigyelni, hogy a gyerek milyen állapotban hagyja ott a kijelzőt. Jobb kedve lett utána, vagy inkább ingerült, szétszórt, esetleg deprimált? Ha rosszabb állapotban teszi le a telefont, mint ahogy a kezébe vette, akkor érdemes megnézni az okokat. Túl sok volt a képernyőidő? Olyan tartalommal találkozott, amelyet nem kellett volna látnia? Belefutott egy cyberbullying-helyzetbe? Aki azt gondolja, hogy nálunk nincs ilyen, az nagyon téved. Ezek a helyzetek nap mint nap előfordulnak, kisebb-nagyobb mértékben. Ráadásul nem mindig az a legnehezebb, ha a gyerek elszenvedője ezeknek, hanem ha kiderül, hogy esetleg aktív részese vagy elkövetője volt. Szülőként legalább annyira nehéz ez a felismerés is.

Sokan azt gondolják, hogy a legnagyobb online veszélyt a pedofilok, a ragadozó felnőttek hordozzák. Miközben ezek valóban létező kockázatok, a mindennapokban sokkal gyakoribb gondot okoznak a kortárshatások, a mértéktelenség vagy akár a sharenting. Nemrég volt is Írországban egy Pause Before You Post kampány, mely a sharenting veszélyeire figyelmeztetett, vagyis arra, amikor a szülők túl sok fotót, videót és személyes információt osztanak meg gyermekeikről az interneten. A szándék többnyire ártatlan, de a következmények hosszú távon súlyosak lehetnek. Kutatások szerint egy gyerekről akár több mint ezer kép is felkerülhet a netre, mire betölti a tizenharmadik életévét. Ezek gyakran olyan adatokat is tartalmaznak, mint a születésnap, az iskola, a tartózkodási hely vagy a napi rutin, így a gyerek akarata nélkül létrehozzák a digitális lábnyomát, még jóval azelőtt, hogy egyáltalán érthetné, mi is az. Szakértők szerint akár húsz kép is elegendő lehet valósághű deepfake-tartalmak készítéséhez, ami növeli az adatvédelem, a visszaélések és a nem kívánt nyilvánosság kockázatát. A kampány üzenete egyszerű: gondolkodjunk, mielőtt posztolunk, hiszen egy pillanatnyi döntés évekre megvédheti a gyerekek magánéletét.

A WHO ajánlása szerint kétéves kor alatt ideális esetben egyáltalán nem kellene önálló képernyőhasználatot engedni, később, vagyis ötéves korig pedig csak nagyon korlátozott formában, lehetőleg közösen, és semmikép sem lenyugtatásra kellene használni a digitális eszközöket. Persze nem ugyanaz videótelefonálni a nagyszülőkkel, vagy együtt megnézni egy Bogyó és Babócát, majd beszélgetni róla, mint magára hagyni a gyereket a kijelzővel, és örülni, hogy milyen szépen csendben van órákon át.

A digitális gyerekvédelem egyik kulcsa a digitális házirend. Nem kőbe vésett szabályokról van szó, hanem rugalmas keretekről. Tegyünk 1 óra időkorlátot a játékappokra, a kód beírásával lehet hozzáadni pluszidőt. Nekünk sem ártana, ha beállítanánk magunknak egy 30—60 percet például a Facebookra vagy a TikTokra — olyan gyorsan elszalad az idő, hogy észre sem vesszük. Ha azt szeretnénk, hogy a gyerek tudatos felhasználó legyen, akkor példát kell mutatnunk. Nehéz hitelesen azt mondani, hogy az asztalnál nincs telefon, ha evés közben mi is a közösségi oldalakat görgetjük, vagy úgy tiltani a rövid videókat, hogy mi magunk órákat töltünk velük. Ha valami gond adódik, és eddig napi 3 óra volt a képernyőidő, akkor vissza lehet venni 2,5-re vagy 2-re, és fontos leülni beszélgetni a gyerekkel. Valóban beszélgetni, nem csak megkérdezni, mi volt az iskolában, milyen jegyet kapott, vagy mit evett ebédre. Egy átlagos szülő naponta nagyjából 10 percet tölt rendes, tartalmas beszélgetéssel, ami ijesztően kevés. Fontos, hogy teret adjunk a gyerek digitális élményeinek is. Próbáljunk úgynevezett minidetoxhelyzeteket kialakítani. Kérdezzük meg, mit látott a neten, mivel játszott ma, kikkel beszélgetett, kikkel ismerkedett meg. De meg kell találni azt a pillanatot, amikor valóban lehet beszélgetni vele. Ha tudjuk, hogy megcsinálta a házi feladatát, rendet rakott, segített otthon, és este 6 és 9 között online játszik a barátaival, akkor várjuk ki. Ne éppen akkor akarjunk mély beszélgetést kezdeményezni, amikor benne van a játékban. Lehet, meglepő, de az online játékokat nem lehet csak úgy leállítani. Nem csoda, ha ilyenkor nincs kedve beszélgetni, és csak keserű szájízzel távozunk az ilyen próbálkozások után. Az a szülő, aki nem játszik, vagy nem használja aktívan a közösségi oldalakat, nehezebben tud kapcsolódni a gyerek digitális világához. Ha nem érti, amikor a gyerek arról mesél, milyen elképesztően ritka lootot nyitott vagy, hogy mennyire jó ranked meccset játszott együtt az egyik kedvenc streamerével, akkor könnyen gondolhatja azt, hogy ezek mind hülyeségek. Vannak, akik szerint a számítógépes játékok mind agyatlanok, viszont nem ritka, hogy egy mai videójátéknak mélyebb története van, mint az új filmek vagy könyvek javának. Van olyan játék, amelynek az alapja egy sikerkönyv, melyből a játék után film készült. A Witcher például először regény volt, abból lett világsikerű játék, és csak később híres sorozat. A Last of Us esetében pedig a játék volt az első, és akkora sikere volt, hogy csináltak belőle egy sorozatot. A játék ma már ugyanolyan történetmesélési forma, mint a film vagy akár az irodalom.

Ha a gyerek beszélgetni akar, vagy csak megmutatná, mivel játszik az eszközein, akkor menjünk vele, és szakítsunk rá időt. Ha sokszor nemet mondunk, akkor egy idő után már nem fog próbálkozni. Fontos megjegyezni, hogy az agyunk nem tesz különbséget online és offline élmények között. Egy izgalmas játék, egy like, egy bántó megjegyzés vagy egy online zaklatás a gyerek számára ugyanolyan valódi tapasztalat, mint ami az iskolaudvaron vagy egy családi kiruccanáson történik. Legyünk tudatos digitális szülők, a digitális gyerekvédelem végső soron nem a képernyők ellen szól, hanem a tartalmasabb kapcsolat mellett.