Kiss Tóth Erika, az egyesület elnöke elmondta, a tábor munkájában ezúttal harminc gyermek vett részt, akiket két csoportba osztottak. 

— Az egyik a Ciróka tánccsoportunknak a korosztálya volt, végzős óvodások, első osztályba induló kicsinyek alkották. A másikat a Sóvirág néptánccsoporthoz tartozó társaság, az általános iskola alsó tagozatos diákjai, másodiktól negyedik osztályig. A kisebbeknek Jegercsik Erika csókai származású tanítónő dél-alföldi népi gyermekjátékokat tanított. A táborzáró gálán nagyon jó volt visszanézni és ismét hallani azokat a mondókákat, versikéket, kiszámoló- és körjátékokat, amelyeket gyerekkorunkban mi is tanultunk az óvodában és játszottunk az utcán. Rég hallottam már ezeket a rigmusokat, örülök, hogy új színfolttal gazdagodott a program, és remélem, szeptembertől ezzel tudjuk majd folytatni a munkánkat. A sóvirágosok ugyancsak a mi területünkkel foglalkoztak, hiszen Gazsó Tibor — Somi és Varga Viola vezetésével szintén a dél-alföldi táncokkal ismerkedtek. A gyerekek között vannak olyanok, akik hároméves koruktól az egyesületbe járnak táncolni, és ők már tudják a Kárpát-medence magyarsága négy-öt táncának a jellegzetes motívumait, koreográfiáit. Éppen ezért úgy gondolom, ideje volt, hogy a saját táncukat is elsajátítsák. Az összeállításban előkerültek azok a népdalok, amelyeket anyáink, nagyanyáink énekeltek lakodalmakban vagy más társas összejövetelen, és ez hihetetlen érzés volt. Remélem, nemcsak nekem, hanem a szülőknek is, akik a gyermekeiket ránk, illetve az oktatókra bízták — hallottuk Kiss Tóth Erikától. Arról is beszélt, hogy ebben a táborban főleg azok voltak jelen, akik egész évben részt vesznek az egyesület munkájában. A csoportot azonban azok a gyerekek is színesítették, akiknek a szülei Csókáról származnak, de ők már más városokból, esetleg külföldről jönnek haza nyáron a nagyszülőkhöz. És ha már itt vannak, akkor jelentkeznek a táborba is, ahol a korosztályukkal találkozhatnak, és hasznos dolgokat tanulnak.

Erikával azt is szóba hoztuk, hogy a tábor ugyan nem csókai, hanem kanizsamonostori, de már évek óta nem sikerül az eredeti helyszínen megrendezni.

— Kanizsamonostorra sajnos az idén sem jutottunk ki, mert az ottani épületünk, melyben az oktatókat szállásoljuk el, elég rossz állapotban van. De már a szülőkkel is beszéltünk róla, hogy keresünk támogatókat, és rendbe hozzuk a táborházat, hogy a jövő nyáron ezt a két csoportot, illetve azokat is, akik még csatlakoznának hozzájuk, a Csóka községhez tartozó kis faluban tudjuk fogadni. Mindenképp ott szeretnénk folytatni, hiszen a tábor a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt rendezvénye. Az esemény hiányzik a monostoriaknak is, hiszen azokban a napokban megtelt zsivajjal, kacagással, énekkel a csendes település, a táborlakók pedig kétszer annyian, de néha még többen is voltak, mint a falu lakossága. És azok a gyerekek is érdeklődnek, hogy mikor megyünk már ki Kanizsamonostorra, akiknek még nem volt alkalmuk igazi sátorozós táborban részt venni, mely teljesen más hangulatú, mint ez a mostani bejárós. Aminek még külön örülök, és ennek muszáj hangot adnom, hogy látok szülőket, akik valamikor ugyancsak a Mórában táncoltak, most pedig a gyerekeik járnak a néptánccsoportba. A gálaműsort egy táncházszerű résszel zártuk, amikor a gyerekek felkérték egy táncra anyukát vagy apukát, és bizony látszódott, hogy jól mozognak, ismerik a lépéseket. Ez egy nagyon jó példa arra, hogyan lehet és kell a magyarságunkat őrizni. Amikor a közösségmegtartó erőről, a nemzettudatról beszélünk, gondoljunk erre a példára, ezekre a szülőkre, akik a gyakorlatban is leteszik voksukat az itthon maradás mellett.

Az egyesület Százszorszép kézimunka-szakosztályának tagjai délutánonként kézműves-foglalkozásokat tartottak a gyerekeknek. Ezekben az órákban gyöngyöt fűztek, rajzoltak, díszítettek, szalvétatechnikát alkalmaztak, és más módokon fejlesztették a kreativitásukat meg a kézügyességüket.

A záróműsort a kialakult hagyományhoz híven ezúttal is egy mese köré építette Gazsó Tibor — Somi. A történet arról szólt, hogyan találta meg Csülök Miska a szerelmét, aki „véletlenül” a király lánya volt. A boldog befejezésig a hősnek számos érdekes kalandban volt része, miközben a gyerekek bemutathatták mindazt, amit a tábor alatt tanultak. 

Kiderült, hogy a szakács nénik helyett ezúttal Kiss Zoltán és Pozsár Rihárd feladata volt gondoskodni arról, hogy senki ne maradjon éhen, és az ebéd a megszokottól eltérően nem a helyszínen készült.

A XXVI. Gyermek és Ifjúsági Néptánctábort a Magyar Nemzeti Tanács, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság, a Csoóri Sándor Alap, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és Csóka Község Önkormányzata támogatta.