December 6-a Szent Miklós napja. Ekkor érkezik a Mikulás, aki titokban megajándékoz minden jó gyereket, vagy éppen megbünteti a rosszakat. Az idén valahogy mi, felnőttek, jobban várjuk az érkezését - és legfőképpen az ajándékot, amit a csizmánkba csempész -, mint a gyermekek. Ha eddig nem is, most talán hinni kezdünk a létezésében, jobban mondva azoknak a jóhiszeműségében, akik az anyaország határain kívül rekedt magyarok sorsáról döntenek december 5-én. Számunkra az idei Mikulás vagy a megváltást, vagy az emberekbe, a magyar emberekbe, nemzettársainkba vetett hitünk megingását hozza el. Mi készen várjuk érkezését: csizmánk tiszta, szívünk reménységgel teli...
Vajon mit hoz a Mikulás? - kérdeztük olvasóinktól.
KRIZSÁN V. Vilmos, a Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetségének elnöke, Ada:
- Mi idejében jelentkeztünk a Mikulásnak, s várhatóan szép ajándékcsomagot hoz majd az adai, moholi, péterrévei és padéi gyermekeknek. A csomagok mellett természetesen alkalmi műsorral is kedveskedik a nagyszakállú a nagycsaládosoknak. A felnőttek ügyében is írtunk neki: eljuttattuk hozzá a jövő évi programjainkat abban reménykedve, hogy ő majd továbbítja az önkormányzatnak és a tartománynak. Terveink között szerepel például egy családlátogatási program megvalósítása, amely tulajdonképpen már két éve működik Zentán, de most újabb öt községgel egyetemben Ada is bekapcsolódik az újszülötteket meglátogató és a családokat megsegítő programba. Ezzel is ösztönözni szeretnénk a fiatal házasokat, hogy vállaljanak minél több gyermeket. Tervünk megvalósításához azonban elengedhetetlenül szükséges a kellő támogatás. Tervezünk egy nagycsaládos vezetőképző tanfolyamot, valamint az egyesületünk fennállásának 10. évfordulójának méltó megünneplésére is sor kerül.
PETRIK Irén palicsi háztartásbeli:
- Nagyon szegény lesz az idén a Mikulás. Egy kis édességen és gyümölcsön kívül nem hiszem, hogy hoz mást is. Három gyermekünk van, egy fizetésből élünk. Örülünk, ha úgy be sikerül osztanunk a pénzünket, hogy ne kelljen kölcsön kérni a hónap végén. A Mikulás is csak azt hoz, amire telik neki. A kettős állampolgárságot azonban meghozhatná! Ha megtenné, valószínűleg mi, felnőttek is elkezdenénk hinni a létezésében. De én nem dédelgetek hiú ábrándokat. Tudom jól, hogy a határon kívül élő magyar kisebbség számára a Mikulás továbbra is az a szűkmarkú Mikulás marad, aki eddig is volt...
TÓTH UGYONKA Imre tornyosi közgazdász:
- Nagyon várom a Mikulást. Az idén én talán még jobban, mint a gyermekeim. Azt remélem, hogy meghozza a kettős állampolgárságot. Ha mégsem, az talán jobban fájna, mint a 84 évvel ezelőtti Trianon, hiszen most magyarok döntenek a magyar emberek sorsáról. Az én cipőm és a lelkiismeretem is tiszta, és ahogy a gyermekek, én sem akarok a Mikulás házába költözni, csak az számít, amit a cipőmbe tesz. A többi már a Mikuláson múlik... S amíg Tony Curtis filmszínész népszerűsíti Magyarországot, mi miért lennénk megtagadva? Mi a legnehezebb időkben vállaltuk -- és vállaljuk ma is -- a magyarságunkat. A Mikulástól persze egy kis édességet is remélek egyrészt, mert szeretem, másrészt pedig, ha mégis megtagadna bennünket az anyaország, az édesség enyhítené valamelyest a keserűségünket. Hiszen ha nem hozza el nekünk a kettős állampolgárságot, a külhoni magyarokat a többségi nemzetek képviselői kigúnyolnák. Magyarország pedig -- ha már annyira büszkélkedik azzal, hogy részt vállalt a valamikori két Németország egyesítésében -, most is megtehetné ugyanezt a saját hazájával, az országhatárokon kívül rekedt nemzettársaival...
VAJDA Anita szabadkai egyetemi hallgató:
- Remélem, hogy meghozza a kettős állampolgárságot! Mást jelen pillanatban nem is kérnék tőle. Kiskoromban, amikor még elhittem, hogy létezik a Mikulás, igyekeztem nagyon jónak lenni, nehogy virgácsot kapjak tőle. De soha nem kaptam, csak játékot, édességet. Mintha igazán jó gyerek lettem volna. Hát, most már tényleg az vagyok a többi magyarral együtt. Itt az ideje, hogy a játékokat, édességet valami sokkal értékesebb ajándékkal váltsa fel. Hiszen jók voltunk és vagyunk mindig, vállaljuk a magyarságunkat és büszkék vagyunk rá. Ápoljuk anyanyelvünket, tanulunk, dolgozunk, nem akarunk kegyelemkenyéren élni. Magunk szeretnénk megteremteni a saját nyugalmunkat itt, ahol születtünk. Itt akarunk továbbra is magyarok lenni! Olyan magyarok, amilyenek a december 5-én sorsunkról döntő anyaországi magyarok legnagyobb része nem is lesz soha! Mert magyarnak lenni itt, az országhatáron kívül igazán nehéz, és ha az anyaország most elfordul tőlünk, az nagyon fájna mindannyiunknak. Ha most a Mikulás nem hozza el nekünk a kettős állampolgárságot, valószínűleg megtagadom azt, hogy magyar vagyok. Tudom, súlyos szavak ezek, de az elkeseredettség még sokkal súlyosabb lesz, ha Magyarország megtagadja tőlünk a lehetőséget, hogy mi is teljes joggal rendelkező magyarok lehessünk.
MOLNÁR Bernadett magyarkanizsai tanuló:
- Mindig azt hozza, amit a levélben kérek tőle. Tudom, hogy nem kérhetek drága ajándékot, ezért inkább édességre, esetleg olcsóbb játékra számítok. Jól tanulok, a szüleimnek is szót fogadok, ezért nagyon bízom abban, hogy az idén is meglátogat. Apunak rendszeresen virgácsot hoz, anyunak meg hagymát tesz a cipőjébe. De az én csizmámban mindig hagy valami meglepetést. Remélem, az idén is így lesz...
DÉR FÖLDI Ilona háromgyermekes anyuka, a Csantavéri Nagycsaládosok Egyesületének elnöke, hitoktató:
- Remélem azt, amire minden gyermek igazán vágyik: meleg családi fészket, önzetlen segítséget nyújtó kezeket, mosolygó és megértő szülői tekinteteket, sok-sok szeretetet, és természetesen szép ajándékokat. Megkérdeztem a legkisebb gyermekemet, aki most tízéves, hogy mit kér a Mikulástól. Meglepődtem a kívánságán, mert nem drága ajándékot, hanem boldogságot, erőt és hitet kért. És hogy én mit szeretnék kapni a Mikulástól? Mondja el helyettem a költő, József Attila csodaszép költeményében:
,,Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.'