A szöveget Görgey Gábor írta Vörösmarty Mihály művei alapján. Egy klasszikus, helyzetkomikumra építő darabról van szó, három baráttal a főszerepben, akik egész nap csak henyélnek, azaz bocsánat, az élet nagy kérdéseit vitatják meg a fűben heverészve. Eközben rettenetesen unatkoznak, kitalálják hát, hogy legjobb lesz, ha megnősülnek, hogy az unalmat egyszer s mindenkorra elfelejtsék. Guta Gergő (Virág György), Kacor Dezső (Hajdú Tamás) és Rigó Rezső (Szilágyi Áron) tehát kinézik maguknak a csoda szép kisasszonyt, Vilma (Verebes Judit) és szobalánya, Lidi (László Judit) pedig kihallgatják a fiúk tervét, és mivel abban az időben az úrikisasszonyok is eléggé unatkoztak, eldöntik, hogy jól kicselezik a fiúkat. Természetesen ez sem megy olyan egyszerűen, főleg, mivel megjelenik még néhány szereplő a színen, Hangai Sándor (László Roland), a hősszerelmes, akibe azonnal bele is bolondul a szép Vilma kisasszony, illetve felbukkan Katica, a veterán nyelvújító, egyúttal az előadás talán legviccesebb karaktere (Mezei Kinga), aki természetesen rögtön elhiszi, hogy az összes férfi rá, csak rá vágyik. Bonyolódnak a szálak, hogy végül Ligeti Sándor táblabírónak, Vilma nevelőapjának (Dévai Zoltán) a megjelenésével minden a helyére kerüljön, akinek kell, nősüljön, akinek pedig ez jutott — unatkozzon tovább.

Fotó: Herédi Krisztián

Színészi jutalomjáték akármelyik szereplő bőrébe bújni, az előadás megtűri a túlzásokat, melyekkel élnek is a színészek, és teszik ezt jó mértékkel, így a közönség hangos nevetése nem halkul, csak erősödik, ahogy a jelenetek haladnak előre. Kivétel nélkül mindenki jól játszik, nem szűk neki a karaktere bőre. Az előadásban több zeneszám elhangzik, természetesen dalra fakadnak főhőseink, a zeneszerző Szerda Árpád a kornak megfelelő s a mára is rímelő dallamokat hozott, melyekre Crnkovity Gabriella készített koreográfiát. Különlegessége az előadásnak, hogy rajzfilmekből ismert hanghatások is megjelennek benne, ami képes erősíteni egy-egy kevésbé humoros jeleneten vagy akción, még több nevetést garantálva ezáltal a nézőnek. László Sándor jobbkeze s dramaturgja Góli Kornélia, a díszlet- és a jelmeztervező Ondraschek Péter volt.

A figyelmünk nem lankad, az elejétől a végéig leköt a történet, jól jelennek meg benne a mai kor poénjai, szépen vegyítik ezt a XIX. századi történetet a mával. Szórakozás, szórakoztatás, hátradőlés, élvezkedés, nevetés, zene, tánc. Színész és közönség számára egyaránt. Csak ajánlani tudom. Nem árt időben jegyet foglalni, nehogy lemaradjunk a fátyol titkairól.