A fellépők sorát a kispiaci Jókai Mór Művelődési Egyesület citerazenekara nyitotta meg, majd színpadra léptek a vendégegyesületek is: az oromi Petőfi Sándor, a hajdújárási Lifka Sándor, az adorjáni Szőke Tisza, az oromhegyesi Petőfi Sándor, a völgyesi Aranykalász, a martonosi Testvériség, a királyhalmi Petőfi Sándor, a horgosi Bartók Béla Művelődési Egyesület, a magyarkanizsai Ozoray Árpád MME, a Zsombói Bokréta Dalkör, a Földeáki Citerazenekar és Pávakör, a nagymágocsi Nefelejcs népdalkör és Napraforgó citerazenekar. A műsort a kispiaci Jókai Mór ME népdalköre zárta.

A XVI. népzenei találkozót Sárkány Dóra, a kispiaci művelődési egyesület elnöke nyitotta meg, és köszöntötte a vendégeket.

— Fontos, hogy ápoljuk az őseink által ránk hagyott óriási népzenei kincset, hogy barátkozzunk, megismerjük egy-egy közösség népdalait, változatos dallamvilágát, és mindezt tovább is adjuk az utánunk jövő nemzedéknek, hogy az egyik örömforrásukká válhasson, és éljen bennük az igény, hogy ezt az érzést továbbadják az utánuk jövőknek.

Megköszönte a Tartományi, Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási, Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárság és Magyarkanizsa Község támogatását, mely lehetővé teszi a találkozó megszervezését, valamint köszönetet mondott a magyarországi Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Csoóri Sándor Alap támogatásáért, mely segíti az egyesületben a zeneoktatást.  

Szarapka Ede, Kispiac Helyi Közössége Tanácsának elnöke is jelen volt az eseményen.

— Nagy boldogság látni, hogy ez a terem tele van jókedvű emberekkel. Nagy büszkeség számunkra, hogy önök itt vannak velünk, és szebbé teszik ezt a napot, mely a templomnak a búcsújával indult, majd a gyermek-néptánctalálkozóval, vidámparkkal és estére a fiataloknak szóló partival folytatódik. De most legyen az önöké a színpad, és legyünk büszkék arra, hogy ma nagyon jókedvű mindenki Kispiacon.

Nagymágocs és Kispiac már több mint harminc éve testvértelepülés. Mélykútiné Németh Kornélia a két település kapcsolatáról mesélt.

— Amikor átjövünk ide a kispiaciakhoz, olyan szeretettel fogadnak bennünket, mintha egy nagy családban volnánk, és testvérekként öleljük meg egymást. Fontos, hogy megmaradjon ez a szoros kapcsolat, hogy ne azt érezzék, hogy két országba jöttünk, hanem egy országból valók vagyunk. Mindenki gyönyörűen beszél magyarul, magyarul érez, magyarul dalol, és szerintem a testünkben is magyar szívek dobognak. De ugyanezt csinálja Nagymágocs is, amikor jön a kispiaci dalkör, ugyanolyan nagy szeretettel fogadjuk és várjuk őket. Lehet, hogy nem találkozunk egy évig, de mintha akkor ugyanaz a pillanat folytatódna, abban a percben, amikor megérkezünk egymáshoz, és ez csodálatos dolog.

Szabó Sándorné, a földeáki népdalkör vezetője elmondta, a házigazdával több mint tíz éve szoros baráti kapcsolatban állnak.

— A citerazenekar 1974-ben jött létre, majd 1984-ben megalakult az asszonykórus, és csatlakozott a kettő. A kispiaci népdalkörrel Nagymágocson találkoztunk először, ott ismerkedtünk meg, és azóta tartjuk a kapcsolatot.

Az oromi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület hetven éve működik. Kádár Judit elnök szerint nehéz helyzetben van minden település, mivel nincs utánpótlás, mely tovább tudná vinni a hagyományokat. Próbálják megtalálni az ifjúság bevonásának a módját, mert szeretnék átadni a tudásukat, melyet ők is az idősektől tanultak.

— Ezeknek a népzenei találkozóknak közösségépítő, -összetartó és -kovácsoló erejük is van. Nagyon fontos szerintem, hogy az emberek találkozzanak, beszélgessenek, és amikor sok feszültség, fáradtság van bennünk, az ilyenkor egy kis időre elmúlik. Amikor együtt énekelünk vagy táncolunk, az nagyon jó hatással van mindenkire, a fiatalabbakra és az idősebbekre is.

Dobó Márta, a völgyesi Aranykalász Művelődési Egyesület elnöke szerint a népzenei találkozó a szereteten és az összetartozáson alapul. Hangsúlyozta, már a ’90-es években elkezdtek az egyesületek között létrejönni a baráti kapcsolatok.

— Magyarkanizsa községben a ’90-es években folyamatosan alakultak a művelődési egyesületek. Volt egy központi vezetőségünk Magyarkanizsán, és amikor gyűlésekre mentünk, láttuk, hogy mindannyian szeretünk énekelni. Próbáltuk, hogy amikor rendezvényünk van, akkor a községből a művelődési egyesületek ének- és tánccsoportját meghívjuk, és ez így szép folyamatosan kialakult.

A hangulatos este vacsorával és egy kis mulatozással ért véget.