Ennek a nagyon aranyos, mosolygós, fiatal lánynak az első munkája A majmok kastélya című egész estés filmben volt, és rajzolt a Pettson & Findus, az Angelina ballerina és a Mr. Bean rajzfilmsorozatokban. Dolgozott a Hupikék törpikék új szériájában, reklámspotokat készített, Szirmai Márton Grimm Café című rövidfilmjében is munkálkodott, a Macskafogó 2. után pedig az Oscar-díjra jelölt Chico & Rita című spanyol, egész estés animációs film elkészítésében vett részt, s a frissen mozikba került Medvevilág Szicíliában című filmben is közreműködött. S ez a sor még folytatódik. Orom után Budapesten találkoztunk.

* Mi kell ahhoz, hogy valakiből animációfilmes legyen?

— Hááát, nem árt, ha az ember tud rajzolni. Ami még fontos, hogy átlásd a mozgásokat. Én például egyszer megkaptam egy barátnőmtől, hogy látja rajtam, a mindennapi életben is állandóan figyelem az embereket, azok mozgását. Amikor egy stúdióban dolgoztam, sok asztal mellett sok emberrel, nagyon vicces volt látni, ahogyan a rajzolók kipróbálnak egyes mozdulatokat alkotás közben, azaz modelleznek saját magukon, majd rajzolnak tovább. Ez egy picit színészkedés is. De mókás látványt nyújtottak, az tény.

* Régebben a rajzolt animációkat kézzel, ceruzával papírra rajzolták. Ma is határozottan érezhető a különbség a digitális és a kézzel rajzolt filmek között. Más a hangulatuk.

— Én jobban szeretem a rajzolt filmeket. Ma már sok olyan program van, amely felváltja a fázisrajzokat. Külön leveszik a kezet, a fejet, „becsontozzák”, s úgy mozgatják, hogy beállítgatják, melyik kockán hogy álljon a testrész. Én ilyen technikával készült filmek elkészítésében nem szoktam dolgozni, mert annyira nem élvezem. De tény, hogy a technika fejlődése sokat gyorsít a munkán. A rajzolt filmeket ma már Wacom táblán készítjük. Amikor papírra rajzoltunk, mindent (lapot) egyesével be kellett szkennelni, ami eltart egy ideig, s ezeket a régi filmekben (akár a Magyar népmesékben) egyesével kellett ki is színezni. Amikor elkezdtem a sulit, átlátszó papírra (cell–lapokra) nyomtattuk a körvonalat, s azt festettük ki cellfestékkel, majd azt szkenneltük be újra. Érezhetően lassabb folyamat.

* És, gondolom, javítani is könnyebb a digitális érában.

— Igen. Már nem kell radírozni vagy hibajavítózni. A Chico & Rita című filmet filctollal rajzoltuk. Ez egy spanyol rajzfilm volt, melyet a Kecskemétfilm koprodukciójában csináltunk. Volt három-négy különböző vastagságú filcünk, s az egyik jelenethez az egyik fajtát, a másikhoz a másikat kellett használni. A javításra ott volt a hibajavító. Amikor tömegjelenetet rajzoltam, és véletlenül félrehúztam, akkor vagy kezdtem az egészet elölről, vagy hibajavítót használtam, de az meglátszik. A végeredmény azonban nagyon szép lett. Ezt a munkát Wacom digitalizációs táblával azért könnyebb megcsinálni.

* Hogyan kell elképzelni ezt a táblát?

— Olyan, mint egy laptop kis érzékelője, csak az egér az maga a ceruza. Meg kell szokni, hogy egy táblára rajzolsz, de a monitort nézed. Persze van már olyan változata is, hogy magára a monitorra rajzolsz, csak az persze sokkal drágább, hahaha.

* Neked van kedvenc animációs stílusod?

— A főiskolán filmes szakon végeztem, az animációt a középiskolában tanultam, ott kipróbáltunk és elsajátítottunk több animációs technikát is: stoptrükk, tárgyanimáció, papírkivágás. Akkoriban még nem foglalkoztunk számítógépes programokkal. Azokat a filmstúdiókban tanultam meg később. Kecskeméten érettségiztem, s ott is kezdtem dolgozni. Nagyon családias, kis közösség. Kevesen vannak, a vezetőség ugyanaz már évtizedek óta, én ott kezdtem velük, náluk, és nekem megmaradt kedvencnek a rajzanimáció.

* Ma is gyakran megfordulsz ott?

— Sajnos nem. A Kecskeméti Animációs Filmfesztivált kétévente szervezik meg, az kötelező program, de egyébként a digitalizáció elterjedésével magányosabbá változott a szakmám. Én Pesten ragadtam, de néha hiányzik egy szobában ülni a többiekkel is, és úgy alkotni. Volt olyan munkám is, hogy egy másik városból kaptam a megbízást, a rajzokat feladtam buszra, és valaki kiment értük. De a javítások miatt azért találkozni kellett a gyártó közösséggel. Manapság már egyedül is megcsinálhatsz egy animációs filmet, de azért hatással van rád a többi ember, aki ugyanazon a projektumom dolgozik.

* Azt gondolnám, hogy aki animációs filmekkel foglalkozik, az egy gyermeki lelkületű ember.

— Igen, ez így van. És ez olyan jó. Ternovszky Béla a kedvencem. Egyszer csináltam vele egy interjút, még a főiskolán, végtelenül kedves ember. Csupa szív, tiszta emberek az animációfilmesek. Mindegyikük.

* Kedvenc animációs filmjeid, alkotóid?

— Nagyon sokan vannak. A művészfilmeket, szerzői filmeket szeretem inkább. A vörös teknősben nem dolgoztam, de az egy csodálatos alkotás. Rendezője Michaël Dudok de Wit. Az ő kisfilmjeit is imádom. Annyira szívbe markolóak, gyönyörűek, hogy hihetetlen. De a magyar művészek között is sok kedvenc van. Csáki László például. A technika és az ötlet is nagyon jó. Egyedi a stílusa. S a Budapesti Metropolitan Egyetemen is nagyon sok eredeti mű készül.

* Filmklubot is vezetsz. Ott az animációé a főszerep?

— Nem (nevet), de most például lesz egy rövidfilm-válogatás, ahova becsempészem néhány kedvenc animációs filmemet. Az érettségi után az egyik tanárom elvitt egy videós suliba, s hát az is tetszett. Az animáció mellett tehát a videózás, a filmkészítés is érdekel. Félállásban dolgozom az Uránia Nemzeti Filmszínházban, így ha filmről van szó, ott is a művészfilmek állnak hozzám közelebb, ezért a filmklub keretében is azokat vetítem Kunszentmiklóson, a szülővárosomban, ahol nincs mozi.

* Illusztrálás, könyvek, munkafüzetek, játékkártyák, zenei CD. Mennyire más illusztrálni, mint mozgatni? Meg tudod állni, hogy a kép álló maradjon?

— Már nem is tudom, mi volt előbb. Tagja vagyok az Illusztrátor Pajtások nevű csoportosulásnak. Annak idején egy barátnőm ajánlotta, hogy legyek aktívabb az online térben, s így talált meg Agócs Írisz, aki a fenti csoportot ajánlotta. Velük közös kiállításokat szervezünk, most is lesz egy nemsokára, de van egy másik oldal is, az Írócimborák, velük együtt egy aukcióra is készítettünk műveket — verseket, történeteket, képeket —, és szuper, hogy ebben is részt vehettem. A befolyt összeg az Utcáról Lakásba Egyesület munkáját támogatta.

* Írócimborák és Illusztrátor Pajtások?

— Igen. (Nevet.) Ők írnak, mi illusztrálunk. Vannak havi témák, akinek pedig van ideje, az rajzol. Miklya Zsolt egyik írásához rajzoltam, ezután megkeresett, hogy folytassuk az együttműködést. A Parakletos Könyvesház hitoktatói segédanyagokat ad ki, én egy kártyajátékhoz, a Mózes útjaihoz rajzoltam. Ez volt az első, s utána követte több munkafüzet. Hoppál Bori Az én testem című, lányoknak szóló felvilágosító könyvét nagyon szerettem illusztrálni. Arra is nagyon büszke vagyok.

* Van elég felkérés, vagy zavargásznod kell őket?

— Amikor megszületett a kisfiam, abbahagytam a rajzfilmezést, s egy picit kiestem a körforgásból, a ceruzáról digitális munkára való átállásból. Elkezdett hiányozni az animáció. Saját tervem mindig van, de nehéz nekikezdeni. Minden évben ott bámészkodom a KAFF-on, s a legutóbbin megfogadtam magamnak, hogy a következőre csinálok egy saját filmet. Most, hogy már ki is mondtam, illetve le is írtuk, muszáj lesz. De visszatérve a kérdésre, régebben minden kiadónak írtam, s olyan is volt, hogy megkerestek, kértek egy próbarajzot, megcsináltam, de mégsem engem választottak. Ezeket most már könnyedebben veszem, mint régen. Olyan ez, mint a színészekkel. Vagy sikerül a meghallgatás, vagy nem.

* Dolgoztál a Macskafogó 2.-ben. Egy kultfilmről beszélünk. Gondolom, azért az jó érzés, hogy a te kezed nyomát is viseli.

— Nekem ez nagyon fontos volt. Mindenáron részt akartam venni benne, s minden egyes percét élveztem. Persze semmi sem tőlem függött, én egy rajzoló voltam a sok közül, de jó volt részese lenni. Megvan a kis könyv a nevemmel, mely persze a film végén is ott fut, jó érzés nagyon.

* Malomfesztivál. Emlékszem, rá kellett beszélnem téged arra, hogy vállald el. Remélem, utólag visszagondolva azt érzed, jó döntés volt. Mitől tartottál?

— Csináltam már gyerekeknek néhány órás workshopokat, s emlékeztem, mennyire izzasztó munka ez. Fogalmam sem volt, hova megyek, ott mi található, úgy próbáltam összeállítani a programot, hogy nulla eszközzel is meg lehessen csinálni. Indulás előtt még belegyömöszöltem a táskámba a betűtésztát, a babot, egy táblát. Nagyon izgultam, de valahogy nagyon jól sikerült minden. Érdeklődő csapatom volt, szívesen csinálták, örültek, ha valami sikerült. Egy csomó filmet néztünk, majd beszélgettünk róla. Úgy érzem, az alapokat meg tudtam velük taníttatni. Stoptrükkel foglalkoztunk, és különösen ügyes alkotások is születtek. A gyerekek nagyon önállóak voltak, közösen találták ki a hosszabb filmek témáját is, csapatként, stábként működtek, mindent megoldottak. Jó élmény volt.

Vajda Melinda:
Blogspot: https://vajdamelinda.blogspot.com
Facebook: www.facebook.com/LuskaProdukcio