Igor Kurjački, tartományi mezőgazdasági titkár a múlt héten egésznapos látogatásra érkezett Csókára. A vendéget először az önkormányzatban fogadták a község elöljárói, később a még életképes szövetkezetek és mezőgazdasággal foglalkozó vállalkozások képviselőivel folytatott megbeszélést. A házigazda szerepét Predrag Mijiæ polgármesteren kívül Balázs Ferenc diplomás agrármérnök, a községi tanács agrárügyekkel megbízott tagja, a zentai Žitopromethoz tartozó magfeldolgozó részleg vezetője és Saša Dulka, a Liga körzeti szervezetének elnöke látta el.
A résztvevők közül érdemes kiemelni Árok József pékmestert, Csóka egyik legismertebb vállalkozóját, aki egyben a képviselő-testület elnöke is, valamint Slavko Kneževiæet, a Vinarija igazgatóját, de jelen volt a padéi Menta gyógynövény-feldolgozó, a feketetói földműves-szövetkezet és a nagy gondokkal küszködő Rét mezőgazdasági birtok igazgatója is. A tartalmas tanácskozás után a titkár úr házigazdái kíséretében ellátogatott három gazdához: Kasza Ferenchez, Mirko Šustranhoz és Milorad Marjanovhoz, akiknek fő foglalkozásuk a mezőgazdaság.
A délutáni órákban Kurjački úr két lakossági fórumot is tartott. Öt órai kezdettel csaknem hatvanan kísérték nagy érdeklődéssel előadását a csókai városházán, este hét órától pedig Szanádon csaknem hetven ember volt kíváncsi arra, miként alakul a mezőgazdaság helyzete itt, az annyi bajt megért Bánságban.
A termelők kérdéseket tettek fel a szerb kormány által január elsejétől bevezetett hozzáadott értékadóról, valamint a kölönböző mezőgazdasági termények után járó térítés kifizetéséről. A jelenlevők közül sokan sérelmezték, hogy a köztársasági kormány kettős mércét alkalmaz az úgynevezett síkvidéki és hegyvidéki mezőgazdasági termékek esetében, vagyis burkoltan megkülönböztetésben részesíti a vajdasági és Szerbia szűkebb területén élő termelőket. A titkár úr válaszában célratörően rámutatott, milyen a viszonyulása az aktuális belgrádi hatalomnak a tartományi, pontosabban a vajdasági mezőgazdasághoz.
Igor Kurjački kiemelte annak fontosságát, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó kistermelők kezdjenek hozzászokni ahhoz a gondolathoz, hogy a jövőben szükségessé válik számukra a társulás valamilyen formája. Azok ugyanis, akik nem rendelkeznek őstermelői igazolvánnyal és olyan bizonylattal, amely feljogosítja őket a hozzáadott értékadó visszatérítésére, lassan elvesznek a szabad versengést és versenyeztetést előtérbe helyező eurouniós törekvésekben.
Mivel jövedelmem egy részét jómagam is a mezőgazdaságból valósítom meg, úgy érzem -- és sajnos, nem tévedek --, hogy mi itt valamit nem jó sorrendben teszünk. Azt, hogy mit, és mivel keverünk össze, bizonyára minden olvasó nagyon jól tudja.