* Mikor kezdődött ez a szerelem Vajdaság értékei iránt?

— Jó tizenöt évvel ezelőtt, amikor csatlakoztam az első Tour de Délvidék szervezőgárdájához. A résztvevők feladatokat kaptak, például ezt: találd meg Ágota néni kertjében a leláncolt óriást, mely nem volt más, mint a Szent Ágota-templomban lévő óriásfa, melyet láncokkal kötöttek össze, hogy ne hasadjon szét, mert már annyira öreg volt. Akkor nagyon sok dolgot, helyet megismertem! A legelső nagy élményem az aracsi pusztatemplom volt, ahová a mai napig szinte évente egyszer ellátogatok. Nekem az a hely a több száz éves múltjával, jelenlétével maga a megnyugvás.

Pósa Zoltán (a szerző felvétele)

* Hogyan született meg ebből a Vajdaság és környékének turisztikai értékei csoport a közösségi oldalon?

— Nagyon sok hasonló magyarországi csoportnak a tagja vagyok, és szomorúan tapasztaltam, hogy itthon is felkerülnek a közösségi oldalra gyönyörű, elhagyatott helyek, miközben az emberek nem tudják, hol van, és mi az. Ekkor gondolkodtam el azon, hogy megalakítok egy ilyen csoportot, mely csak a vajdasági látnivalókat hivatott hirdetni. Amikor ránk tört a pandémia, akkor láttam a horgosi Kecsenovity testvérek bejegyzését egy kisebb vajdasági körútjukról a saját oldalukon, ez adta azt a bizonyos lökést nekem. A társaságom egy utazó társaság, sokat jártunk Magyarországon, Romániában, aztán amikor a járvány miatt lezárták a határokat, nosza, nézzük meg, hogy mi található a környékünkön, és ne csak nézzük meg, hanem mutassuk is meg a többieknek. A csoport megtetszett az embereknek, hirtelen elkezdett nőni, mások is kaptak az alkalmon, és ők is elkezdtek bejegyzéseket közzétenni. Rengeteg kép érkezett a Fruška gora látnivalóiról vagy például Zomborból, én magam is csak ámultam és bámultam, mennyi mindenről nem hallottam még!

Engelmann-kastély, Pobeda-birtok

* Magyarországi csoporttagjaid is vannak?

— Három-négyszázan. Főleg szegediek, kecskemétiek, győriek és fővárosiak. Egyre több budapesti jelentkezik. Kanadából is csatlakoztak néhányan, lehet, hogy éppen innen vándoroltak ki.

* Te vagy az egyetlen adminisztrátor/moderátor?

— Egy barátommal ketten indítottuk el a csoportot, ám később elváltak útjaink ezen a téren, és egy rengeteget túrázó, több tízezer kilométert biciklivel lehajtott szabadkai lány, Kopunović Izabella lett kiérdemelten a „társtulajdonos”. Ez egy privát csoport, mert csak így tudom kitiltani azokat, akik gyűlölködő vagy vitát gerjesztő kommenteket tesznek közzé, merthogy ez a csoport kizárólag ismeretterjesztő céllal jött létre, és ezen a téren nagyon szigorú vagyok.

Kölpényi kastély

* Kedvenc helyeid?

— Aracs, a Fruška gora és a vajdasági kastélyok. Büszkén mondhatom, hogy ez utóbbiakból majdnem mind a hatvannégy nyilvántartott épületet láttam, Versec és környéke maradt még a listámon.

* Hogyan utazol? Kikkel utazol?

— Van egy nyolc-tíz fős baráti társaságom, és mindig változó, hogy éppen ki mikor ér rá, vagy ki mit szeret, sétálni, túrázni vagy csak nézelődni, utazni. Jó időben ha nem is minden hétvégén, de minden másodikon útra kelünk. A Fruška gorát nagyon gyakran felkeressük. Eleve nem szeretem a tömeget, így a maraton szóba sem jöhet, viszont éppen ezért maradandó élményt nyújtott számomra Rednek vára: reggel 8 óra felé értünk fel a romokhoz, és amikor leültünk mi négyen, mindent betöltött a madárcsicsergés, a lengedező szél, a természet hangjai a nagy csendben.

* Melyik tíz helyet ajánlanád az olvasóknak?

— Szerintem Aracs a legelső. Utána a Fruška gorán a Beli Majdan, egy XIII. századi, elhagyatott kőbánya, ahol fehér gránitot bányásztak. Aztán a dombói vízesés, a Fantast kastély, a szabadkai korzó, a könyvtár épülete a hatalmas atlaszokkal, a Szentháromság-szobor, Zentán a vasútmúzeum, a felsőhegyi Kerekszék „tüzes kút”, és Nagykikindát is nagyon szeretem. Galambóc vára is hihetetlenül gyönyörű!

Beli Majdan elhagyatott kőbánya a Fruška gorán

* Sokan azt mondják, hogy nem engedhetik meg maguknak az utazást, mert drága a benzin, pedig mennének. Vagy van mivel, van miből, de nincs kivel. Van valami megoldásod erre?

— A csoportban megengedtem, hogy ha valakinek nincs pénze, viszont van autója és úti célja, akkor útitársakat keressen. Ám ezzel a lehetőséggel valahogy senki sem él. Az emberek úgy el vannak idegenedve egymástól, vagy talán félnek az ismeretlenektől. Lehet, hogy szégyellik odaírni, hogy útitársat keresnek. Én senkire sem szégyellek ráírni a csoportból, még egy teljesen ismeretlen személyre sem, ha a bejegyezéseiből, hozzászólásaiból látom, hogy tetszenek neki ezek a vajdasági látnivalók, hogy hallod, van-e kedved menni?

Écskai víztorony

Rednek romvára

Zalánkemén — panoráma a Dunáról, romvárral a hegy tetején, a Duna és a Tisza torkolatánál

1996-ban talált mamutcsontváz Nagykikindán (Fotók forrása: Facebook-csoport)