Amikor megérkeztem, zuhogott az eső, de később egy-egy esernyővel a kezünkben — szerencsére nem kellett használnunk — kisétáltunk a kertbe. Az alkonyati órákban az estikék és az íriszek fenséges illata köszöntött bennünket. Íriszből egyébként 300 színárnyalat található a kertben.

Lejla állandó forgatója a kertészeti szakirodalomnak, tudja a növényei latin nevét, Magyarországon részt vett az úgynevezett évelőakadémia képzés négy kurzusán. Őt ugyanis csak az évelő növények érdeklik (melyeket télire sem kell behozni, mert bírják a hideget és a fagyokat), a kertjében csak ilyenek találhatóak.

— Idővel nagy gyakorlatot szereztem a kerti munkában, de kezdetben, amikor vásároltam egy-egy növényt, megpróbáltam minél több információt begyűjteni az eladójától. Sokat kísérleteztem a szaporításukkal is, és most már a kertemből annyi növényt tudok termelni, amennyi elegendő az új részek beültetéséhez. Esetleg csak olyat veszek, amilyenből még nincs egyetlen tő sem. Ahhoz, hogy rájöjjek, melyik a leghatékonyabb módszer, kellett néhány év.

Beszélgetésünknek ezen a pontján hangzott el az a mondat, amelyet Lejla később gyakran megismételt.

— Csoda ez a kert! Minden évben meglepetést szerez, és felülmúlja az elvárásaimat. Én naponta kint vagyok. Reggel, munka előtt azért, mert vannak olyan virágok, amelyek csak akkor virágzanak, munka után pedig azért, mert állandóan akad valami tennivaló. És folyamatosan találok valami lenyűgöző látnivalót, akár a len kék foltjait vagy a szirmait bontogató szarkalábat. Egyébként nincs kedvenc virágom, most az írisz a legkedvesebb, aztán a hortenzia, később a levendula, egyszóval mindegyiket imádom. Tíz éve vagyunk ebben a házban. Az első évben csak 200 négyzetméteres kertet csináltam, az 1000 négyzetméteres részen volt néhány évig a veteményesünk. Később megvettük a házhoz kapcsolódó egyhektáros földet, a veteményest áttettük oda, és megkaptam virágoskertnek az 1000 négyzetmétert. Akkor még nem vetettem papírra az ötleteimet, de minden héten vásároltam egy-két cserepes növényt, illetve ha volt rá keret, akkor többet is. Az, hogy 2015-ben megnyertem a Szerbia legszebb kertje címet, nagy lendületet adott a további munkámhoz. Az egy hektáron a veteményes mellett szója és kukorica volt, de én arra a földterületre is elkezdtem terjeszkedni a kertemmel. Akkor már az évelők mellett a cserjéket és a fákat is szaporítottam, a tölgyfáinkat például mind magról neveltem. Bevallom, kezdetben nem gondoltam, hogy az egész egy hektárt „bekertezem”, de ez lett a vége. Igaz, van egy partoldal is, melyet fákkal ültettünk tele, és füvesítettünk. Erről a dombról csodálatos kilátás nyílik az egész területre. Aztán úgy gondoltuk, ha az egy hektárból kert lesz, akkor tervezzük meg pontosan a zöldséges és a gyümölcsös helyét, de ezeket is úgy alakítottam ki, hogy virágokkal vannak körülvéve. Ekkor vettem elő a milliméterpapírt, és lerajzoltam, mit szeretnék. Két évet rágódtam az összképen, a beosztáson, gondoltam, bevonok egy szakembert, de ekkora területre nagyon drága lett volna a kerttervező. Nem is baj, hogy nem volt meg mindjárt az anyagi fedezetünk, mert így alaposan átgondolhattam, hogy valóban ezt akarom-e, és hogyan kívánom megvalósítani.

Lejla elmondta, hogy egy könyvsorozat is megerősítette az elhatározásában, hiszen ekkor fedezte fel Vlagyimir Megre Anasztázia-köteteit. Megre kezdetben fényképészként dolgozott, és turistáknak szervezett fizetős expedíciókat. 1994-ben találkozott egy különös remetenővel, Anasztáziával, akiről, illetve akinek segítségével később több könyvet jelentetett meg, hatalmas népszerűséget szerezve. Anasztázia elve, hogy mindenkinek, aki igényli, egyhektáros családi birtokon kellene élnie és dolgoznia, mert ott elfér egy-egy kis mező, erdő, tó, vadvirágos rét, és a gabonának, zöldségnek, gyümölcsnek is jut hely.

— Mindig is fontosnak tartottam a természetvédelmet, a férjem, Nagy Tibor is a vegyszerellenes irányzatot képviseli. Családi vállalkozásunkban a mezőgazdaságban felhasználható természetes tápanyagokat forgalmazzuk és árusítjuk, mindazt, ami nem méreg és műtrágya. Az a cél, hogy az emberek minél kevesebb vegyszert és műtrágyát juttassanak a földbe.

(Fotók forrása: Facebook)

Lejla a látogatók fogadásával tavaly és az idén kezdett el többet foglalkozni. Még úgy érzi, kevesen tudnak erről a lehetőségről.

— A fejemben már összeraktam, mi kellene még a kertbe, például padok, tó, kilátótorony, esetleg egy-két jurta. Talán az iskolásokat és a nyugdíjasokat kellene elsősorban megszólítani — akár egész Vajdaság területéről —, illetve a munkaközösségeket is szívesen várom. Emellett családi és esküvői fotózásra is kiváló ez a helyszín. Néha elszomorodom, hogy a kert milyen csodálatos, és mégis milyen kevesen látják. 2018-tól Zengő virágok völgye néven az én kertem is szerepel az Édenpont — látogatható magánkertek programjai között (www.edenpont.com). Ennek nagyon örülök, mert szimpatikus jövőképnek tartom, melyet szívesen továbbfejlesztenék. Az is igaz, hogy nekem mindennap kapálnom, dolgoznom kell, ezért a látogatók nem jöhetnek akármikor, és csak csoportokat fogadok előre egyeztetett időpontban. A séta kétórás, ezalatt nyugodtan nézelődünk, beszélgetünk, válaszolok a kérdésekre. Arra is gondolok, hogy négy évszakos kertet kellene létrehozni, melyben egész évben tudnánk megfelelő élményt kínálni. Ez a kert nem olyan, mint egy közpark, hiszen az én egyéniségemet tükrözi, saját örömömre építettem és szépítgetem. Nem is tudom, minek köszönhetem a szerencsémet, hogy azzal foglalkozhatok, amit ennyire szeretek — búcsúzott tőlem Randovics Lejla, aki a 061/292-6896-os telefonszámon várja az érdeklődők jelentkezését. A kertlátogatás díja felnőtteknek 300, gyermekeknek 100 dinár.

Még több kép! ▼