„Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni.
Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni.
Jöjj ide mellém és legyünk csak barátok!”
(Albert Camus)

A kor, melyben élünk, nem ember-, hűség- és szeretetbarát. Barátságtalan, mi több, baráttalan korban élünk. A segítő, megértő (baráti) emberi kapcsolatok helyét átvette a személyes hatékonyság, az individualizmus (elidegenedés). Sokan minden erejüket a felemelkedésre, a függetlenségre, a javak megszerzésére, a sikeresség hajszolására fordítják. A fogyasztás és a birtoklás, pénz lett a legfontosabb, mert „amim van, azon át lehetek valaki a világban”. Fogyasztók, felhasználók, elhasználók és eldobhatóak lettünk. Tárgyként bánunk egymással, a konzumkultúra azt üzeni: nincs hibajavítási lehetőség, „dobd el, van másik”, jár neked, attól vagy értékes, amid van. Ami elromlott, nem javítjuk meg, kidobjuk, lecseréljük, attól függetlenül, hogy személyről vagy tárgyról van-e szó, mert a kettő összemosódott. Elfordultunk egymástól, másokat hibáztatunk mindenért, és haragszunk a többiekre. Érdekes Konrad Lorenz véleménye: „Minden érzelem és indulat eltűnik az elpuhulás, a technológia és farmakológia előrehaladása következtében. Ez növekvő intoleranciát okoz bármely, a legcsekélyebb kellemetlenséget okozó dologgal szemben is. Így eltűnik az embernek az a képessége, hogy átélje azokat az örömöket, melyek csak keserves erőfeszítéssel, akadályokat leküzdve érhetők el.”

Rosszul érti a szeretetet, akit nem szerettek (SW Hosting)

Magányosakká váltunk, és félünk. Félünk, mert sebezhetőnek érezzük magunkat, a kritikától, kudarctól, konfliktusoktól, járványtól, betegségtől, haláltól. Elveszítjük az emberekbe és a változatosság összetartó erejébe vetett hitünket, helyükbe pedig mások hibáztatása, a panaszkodás és a szorongás lép.

Háttérbe szorul az az elgondolás, hogy az igazán elégedett emberek életteli önbecsüléssel bírnak, életük irányítását saját kezükben érzik, optimisták, nyitottak a külvilágra, meghitt barátjuk/barátaik vannak, megbecsülik egészségüket, munkájukat, házasságban (párkapcsolatban) élnek, és gyakran vallásosak. A boldogságot kutató vizsgálatok bizonyítják, hogy a megkérdezettek a jó családot, a barátokat, az egészséget, a reális célok elérését, az Istennel való viszonyt tették első helyre. Az anyagi javakra fókuszáló szemlélet átmeneti, rövid ideig szerez örömöt, mert az emberek a már elért eredményekhez, kényelmi színvonalhoz könnyen hozzászoknak, helyét gyorsan az üresség érzése veszi át. Mind jobban terjed a pesszimizmus, a reménytelenség, a jövőkép hiánya, az önkárosító magatartás. A fogyasztó, passzív ember azonnali megoldást akar, hiszen nincs ideje, a segítséget kívülről várja, az egészségét a gyógyszerektől reméli, semmint hogy maga küzdene egészsége fenntartásáért. Könnyebb bekapni egy-egy megvásárolható gyógyszert, mint saját aktivitással megszüntetni a diszkomfort érzését.

Vajon mi lenne a kiút? Előbb-utóbb feltenni ezeket az alapkérdéseket: Ki vagyok? Miért élek? Miért fontos kapcsolódnom egy másik emberhez? Erre a túlélésünk kényszerít rá bennünket, mert „az agyunk a múlt brutális evolúciós leckéiből azt tanulta, hogy az elszigeteltség egyenlő a halálos ítélettel” — mondta James Coan, a Virginiai Egyetem kutatója. A szorongás és az elszigeteltség testi szinten károsítja az agy idegpályáit, stresszt okozva. Az ilyen típusú stressznek kitett egyének betegségekkel szembeni sérülékenysége jelentősen növekszik, mivel a stressz magasabb pulzusszámot, vérnyomást és gyulladást elősegítő vegyületek felszaporodását okozza. Tanulmányok alapján kijelenthető (J. Holt-Lunstad), hogy a magány, a szociális elszigeteltség 26—29%-kal képes növelni a korai halálozás kockázatát. „A magány a test biológiai vészjelzése arra, hogy kapcsolatot teremtsünk más emberekkel, pont úgy, ahogyan az éhség jelzés arra, hogy az embernek táplálékot kell magához vennie” — állítja Lunstad.

Napjainkban a szorongásos tünetek a leggyakoribb lelki eredetű panaszok közé tartoznak (Femina)

A harmonikus emberi kapcsolatok kialakítása felbecsülhetetlen kincs. Minél könnyebben tudunk alkalmazkodni családtagjainkhoz, barátainkhoz, egy közösséghez, annál simább lesz az életutunk. Az emberi kapcsolataink által feltárulnak személyiségünk hibái, gyengeségei is. „Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat” — József Attila e két sorában tömören benne van a másokhoz való kapcsolatunknak a létszükséglete. A kapcsolatok ugyanis tükröt állítanak elénk. Egy kapcsolatból megismerhetjük önmagunkat és elvárásainkat is. Sajnos tény, hogy napjainkra elkényelmesedtünk, nehezen vállalunk fel bármilyen nehézséget, legyen szó akár önismeretről, a kapcsolatok ápolásáról vagy a feszült helyzetek megoldásáról. Sokszor választjuk az egyszerűbb utat, és például tudatmódosító szerekkel tesszük könnyebbé a nehézségek feldolgozásának folyamatát.

Gyakran megfeledkezünk arról, hogy a barátság a legfontosabb egzisztenciális érték — a testvéreket és a szülőket is magában foglaló család után. Fontos, hogy legyen kivel megosztani nézeteinket és véleményünket, mert mindenkinek szüksége van arra, hogy szeressen és szeressék. Bacon szerint a barátságnak három édes gyümölcse van: legyen kinek elpanaszolni a bánatot, legyen kitől tanácsot kérni és kapni, valamint legyen olyan, aki segítséget nyújthat. A barát elfogad olyannak, amilyenek vagyunk. A barátság alapja az érzelmi energia, mely táplálja, szilárdítja és szépíti az emberi kapcsolatokat. A barátság létrejöttéhez mindkét félnek kell hogy legyen érzelmi energiája, valamilyen mértékben egy hullámhosszon kell mozogniuk. Így alakulhatnak ki a barátság legfőbb alkotórészei: őszinteség, önzetlenség, segítőkészség, kölcsönös bizalom és tisztelet, hűség, megértés és érdekmentesség. Mindez napjainkban hiánycikk lett, amiért sokan magányosan, máskor viszont, bár emberek veszik őket körül, mégis társas magányban élnek, létükből kimarad a baráti melegség érzete. Kapcsolataink belülről alakulnak. Szükségünk van másokra és másoknak is szükségük van ránk, mert a világ rideg, lelketlen és sötét hely lenne törődő és gondoskodó emberek nélkül. Hasonló gondolkodású emberek vonzódnak egymáshoz az iskolában és a munkahelyeken, és így válnak barátokká (hasonló a hasonlót vonzza). Ez vonatkozik a pozitív, de a negatív irányra is, hiszen például a bűnözők között is ez alapján alakul ki a kapcsolat.

Miért nem megy egyedül? A barátság képesség arra, hogy meghallgassunk, megértsünk, elemezzünk a sajátunktól eltérő, újszerű véleményeket, gondolatokat, jelenségeket (Life)

Mégis vannak emberek, akiknek nincsenek barátaik. Ennek hátterében a túlságos zárkózottság, az énközpontúság, a szegényes érzelmi energia, a neurózis, esetleg a szabadidő hiánya húzódhat meg. Ezzel megfosztják magukat a társas/baráti kapcsolatoktól, pedig azok hiánya veszélyesebb az egészségre, mint az elhízás vagy a mozgásszegény életmód. Végezetül álljon itt G. Vaillant gondolata: „Az egyetlen dolog, ami igazán számít az életben, az a többi emberrel való kapcsolatunk. Az 1960-as és az 1970-es években kinevettek volna emiatt, de immár sziklaszilárd adatok támasztják alá, hogy az emberi kapcsolatok a legfontosabbak a jóllétünk szempontjából. Jó érzés bizonyítékot találni egy olyan szentimentális dologra, mint a szeretet.”